Közveszélyes Munkakerülő

Akárhogy is nézzük egyértelmű, hogy a Nutty Mania készítői sokat nézték a Jégkorszak eddig elkészült részeit. Ne tévesszen meg senkit a kezdés, az eredetiben Motkány pajtás a lábaival próbálja a jégbe taszajtani a makkot, nem a hátsójával és nem tűnik el közben a mag szára pont a félreérthető helyen... Az is különbség még, hogy itt a főhős minden egyes pályán szerez többet is a kedvenc eledeléből.
Egyébként szokásos lövöldözős játék, a mamut az ormányából lövi ki a rágcsálót, akinek minél ügyesebben kell összeszednie a pályákon lévő makkokat, de úgy a pontosabb, hogy ügyesen kell kilőni, mert szerencsétlen már csak ahogy esik, úgy puffan. Visszapattintó meg néhány mozgó elem, teleport színesítik a játékmenetet, ami akár egy jó órás munkakerülést is biztosít.

A játék kiadójával már többször is volt dolgunk, például a Dillo Hills-nél, és most sem alkottak rosszabbat. Emlékszem, valamikor a blogon megjelent  a Bazooki - A Slient Affair játék, aminek a játékmenete hasonló volt a Nutty Mania-hoz. A különbség annyi, hogy itt nem robbantani kell, hanem össze kell szednünk a pályán lévő makkokat.
A játék irányítása egyszerű, bemérjük, hogy milyen erővel szeretnénk kilőni a mókusokat (?) majd beállítjuk az irányt is. Nem mindig lehet kényelmesen megoldani a pályákat; van amikor sietni kell, vagy időzíteni az újabb dobásokat. Meg persze a "lőszerek" is cserélhetők. Van normál, kicsi, és erős mókus is. A kicsivel a kis réseken tudunk bebújni, az erősekkel pedig hatékonyabban tudjuk mozgatni a pályaelemeket. Vigyázat, nincs végtelen lőszer, a kép bal felső sarkában jelzi, hogy még mennyi van.
A grafika szép, nincs túlcsicsázva, és beleillik a játékba is. A pályaelemek szinte bármelyik hasonló játékban megtalálhatók. Fa, jég, teleport kapuk, és olyan élek, amin irányt vált a a lőszer. A zene egyszerű volt, de egy flashjátékhoz pont megfelelő. Összesen 42 pályán keresztül tartott ez a remek játék, amit szívesen játszanék a mobilon is. 4,5-öt kap, mert egyhangú lett egy idő után, mindazonáltal pompás volt vele eltölteni 1-2 órát. Van másik, különálló része is a játéknak.
[alternatív link]

Ugyan már itt a nyár, most mégis a télbe kalauzolnám kedves játékosainkat, pontosabban a "nagy tél", azaz a jégkorszak idejébe. Mostanában úgyis divat a hasonló című filmből újabb és újabb részeket készíteni, így elmaradhatatlan, hogy megjelenjen ez a stílus flashjáték keretében is. Bár a játékban sehol sem teszik ki a hivatalos logókat (talán az jogvédett?), láthatóan nem titkolt cél a hasonlóság.
A játék maga elég egyszerűnek tűnik, szegény mókust (aki még véletlenül sem kardfogú, különben képzeljük el, hogy felsértené szegény mamut ormányát) a gonosz mamut felszippantja az orrába, és jó messzire kitüsszenti. Persze a játék magyarázata szerint ezzel segít a mókusnak kis téli táplálékot szerezni, de senki ne akarja nekem bemesélni, hogy azzal, hogy egy mókust egy pofa mogyoróhoz juttatok, az megéri előtte 3 másikat nekivágni a jégfalnak. No de ez legyen az állatvédők dolga. A játék maga kicsit túl egyszerű is, az egerünk mozgatásával növelhetjük a köpőerőt, és a pálya ívét, hogy szegény mókus merre kezdi meg légi pályafutását. Ez elsőre túl könnyűnek tűnik, hiszen a repülés útja előzetesen is látszik elég hosszan. Ideális játék lenne egy általános iskolás kisgyereknek. Szinte minden új tereptárgy bevezetésénél a szánkba rágják az mit csinál. Nekem a kedvencem a daráló, melybe ha belelövünk egy mókust négy kis mókus repül négy irányba. Kihívást elvétve egy-két pálya jelent az embernek. Ha maximalista valaki akkor kis ügyességet vagy időzítést igényel egy-egy pálya maximális teljesítése. Végigjátszás videóra nem nagyon szorul az ember, de a játék menüjéből elérhető, még keresni sem kell. Zenéje hallgatható, de hosszú távon én lekapcsoltam.
Összegzésképpen a játék egy kellemes laza kikapcsolódás lehet napi bajainkból, ha nem akarunk túl sokat gondolkozni, de igazán sokat nagy játékélményt vagy nehéz logikai fejtörőket ne várjunk tőle. Néhány ütősebb poénnal, például egy random berepülő kardfogú sas aki elkapja a repülő mókust, vagy ha a mókusok néha kicsit ellenkeznének a kilövés ellen, lehetett volna még fokozni a játékélményt, de az legalább elmondható, hogy kellemes perceket okozhat az embernek, ha mással nem azzal, hogy a gyerekét leültetheti elé egy órára :)
Tehát sapka sál, és mehetünk cseresznyézni...

Már az első feltett kép alapján volt egy tippem arra, hogy mi ihlette a Nutty Mania készítőit, de a játék betöltése alatt már nem kevés számú Kojak-nyalókát is feltettem volna erre. Nem kell azonban licencjátékra gondolni: itt a főszereplő mókusok inkább rókaképpel vigyorognak ránk (hogy ezekre aztán a rókus vagy a móka a találóbb név, azt már a közönségre bízom), ráadásul a madaras hipermarket hörcsögeinek testtartásával, amihez a Misi mókusból ismert kövér mókusok súlya és tehetetlensége társul. De abban semmiben sem különböznek hosszú orrú rokonuktól, hogy ennyi hátrányos tulajdonságuk ellenére is mindent megtennének a hőn áhított makkért, legyen az akármilyen elérhetetlen(nek tűnő) vagy veszélyes helyen. A fagyos környezetben pedig mi is lenne a cél eléréséhez a legideálisabb eszköz, mint – kicsit sem meglepő módon – egy gyapjas mamut, amely ormányával jó messzire el tudja prüszkölni az előzetesen felporszívózott éhenkórász rágcsálókat. Az így megszerzett sebességgel azok akadályokat áttörve, vagy éppen növesztő illetve kicsinyítő pirulákat felszedve juthatnak (pontosabban inkább gurulhatnak) el célukig – már ha jól és jó sorrendben céloztunk.
A játék receptje a megszokott „állítsd-be-az-egérrel-az-erőt-és-az irányzékot-aztán-tűz” – a paramétereket egyértelműen kijelezve, majd a további végkifejletet a fizikára és egy kicsit a szerencsére is bízva. Utóbbi faktora azonban meg tud állni a szemétparasztság küszöbe előtt, és mindez a jópofa grafikával, a kikapcsolásra nem ösztönző zenével és néhány viszonylag könnyedén megszerezhető plecsnivel együtt még a fiatalabb korosztálynak is kellemes fél napi időagyonütést jelenthet.

A következőkben húsz percenként fogtok látni egy-egy, hozzánk beérkezett pályaművet. A játékosok igyekezetét a magam részéről azzal honorálom, hogy mindenki egységesen öt pontot kap tőlem, egyfelől mert tiszteletre méltónak tartom, hogy vették az fáradságot, és írtak nekünk posztot, másfelől mert semmiképpen sem szeretném a kommunát befolyásolni a saját értékítéletemmel. Nyilván nekem is vannak kedvenceim vagy éppen számomra nem annyira szimpatikus próbálkozások, de ez maradjon meg az én magánvéleményemnek, ahhoz viszont, hogy pontozni tudjatok, muszáj valamilyen pontszámot adnom, különben nem jelennek meg a bombermenek. Aki mellékelt képet, annak azt teszem be a posztjához, aki nem, az kénytelen beérni az általam lőtt screen-shot-tal, így ne lepődjetek meg, hogy több is lesz ugyanolyan képpel. Linket mindenkinek teszek be, de itt is nagy a szórás, van,aki gyönyörűen végiglinkelte a posztját, és van, aki csak szöveget küldött be. A beérkezett pályaműveken annyit változtattam - a szerkesztőgárda egyöntetű véleményének engedve -, hogy a helyesírási-gépelési hibákat kijavítottam (remélem), mert ezt a többi szerkesztőtársamnak is meg szoktam tenni (ha észreveszem, és igen, én vagyok a nyelvtannáci a csapatban), de a nyelvhelyességi problémákat, vagy a szóismétléseket már nem gyomláltam ki (pedig a valós posztokkal időnként ez is meg szokott történni).
Szóval következnek egymás után a beérkezett művek, és a ti kezetekben van a sorsuk. Egy hetetek van pontozni, június 21-én este nyolc órakor a szavazást lezárom, a három legtöbb pontot kapó kartársunk pedig levélben várhatja az értesítést a póló ügyében.

Kaptok lehetőséget a kommentelésre, de előre szeretnék minden erre járó trollt figyelmeztetni: a mocskolódó, becsmérlő megjegyzéseket könyörtelenül ki fogjuk moderálni.

A mai nap a múlt héten meghirdetett szülinapi játékok szellemében fog eltelni. Először is kihirdetném a számlálós játékunkra beérkezett pályaművek alapján a nyerteseket. Mivel erre a játékra összesen csak öten küldtek be választ, ezért arra a salamoni döntésre jutottunk, hogy ennyi ember között nem sorsolunk, mindenki kap egy-egy logós bögrét. A nyerteseket levélben (is) értesítjük, illetve az átadás részleteit is ott fogjuk tisztázni. Álljon itt az öt bátor - és mindenekelőtt felettébb kitartó - versenyző neve. Dicsőség és gratuláció nekik, minden elismerést megérdemelnek - még akkor is, ha van közöttük olyan, aki nem találta el a helyes választ.

A nyertesek tehát: Ciru, Attila, András, Ravon, és nem utolsó sorban Bálintka, aki a teljes szerkesztőséget elképesztette hihetetlenül precíz excel-táblázatával. Gratulálunk, és köszönjünk, hogy időt és fáradságot nem kímélve nekiláttatok a számolásnak.

Ja igen :-). 470/468 játék volt két év alatt a blogon.

Mára megérkezik a beígért poszt-cunami is: a másik pályázatra beérkezett posztokat húsz perces időközönként fogjuk közzétenni a délelőtt folyamán. További részletek 15 perc múlva.

Régen volt már szeletős-eltüntetős játék, eme kötelességünket tudjuk le ma a Sliceee-val. Nem fogok nagy meglepetést írni azzal, hogy a feladat nem más, mint jól irányzott vágásokkal eltüntetni az összes piros elemet, a zöldeket pedig megóvni. Nem tudom, hogy a játék erőssége, vagy a későre járó idő az oka, de engem már a hetedik-nyolcadik pálya is többszöri nekifutásra kényszerített, szóval részemről a nehézségre nincs panasz.

Kifejezetten rajongok azokért a játékokért, amik valami többet szeretnének, mint pár percig-óráig szórakoztatni. Éppen ezért nagyon örültem Ravon levelének, amiben egy nem mindennapi játékot, az Elude címűt ajánlotta figyelmünkbe. A játék maga igazából nem játék. Nincs feladat, nem lehet benne nyerni, nem lehet pontokat gyűjteni, se semmi ilyesmi. A célja leginkább az, hogy bárki átérezhesse, mit él át nap mint nap egy depresszióban szenvedő ember. Nem a mindennapi lehangoltságot átélő, azon mindannyian átestünk már, hanem igazi, valódi depressziót. Annak ellenére, hogy tudtam, mire számítsak, kifejezetten nyomasztó volt végigjátszani. És ennek ellenére meleg szívvel ajánlom mindenkinek. Aki volt már depressziós, annak azért, akinek van ilyen hozzátartozója/barátja, annak azért, aki pedig hírből sem ismeri, annak azért.
És álljanak itt a Ravon által a levele végén feltett kérdések, hátha Ti meg tudjátok őket válaszolni:
"-  Szerintetek alkalmas lehet egy flashjáték egy ilyen komoly üzenet átvitelére?
 -  Konkrétan: szerintetek sikerül elérnie a játéknak a célját?
 -  Érdemes ezt vitára bocsájtani egy magyar blogon, vagy a kommentek között 80%-ban csak trollság lesz értelmes gondolatok helyett? :)"

Hát szóval, macskás. Point-n-click. És az a csapat csinálta, aki a Reemus-t és a Visitor-t is... Engem elbűvölt, na. A Wentworth-ben egyszerű feladványok (oké, a három ág megszerzése már nem annyira egyértelmű, de a többi teljesen adja magát), nem túl idegesítően csengő-bongó zene, a cukiságig fokozott rajzok, és kellemesen humoros párbeszédek várják az egyszeri játékost. Elég gyorsan a végére lehet érni, de addig letehetetlen. Ha kicsit összetettebb lenne (mondjuk pl. lehetne kombinálni is a felvett tárgyakat, vagy ilyesmi), akkor még akár ötöst is merészelnék rá adni, így az erős macska- és cukiságfaktorral felturbózva négy és felet érdemel. Plusz végre megint olyan játék a sok zombis-várvédős-tds-pasis után, amit a lányaimmal a gép mellett is simán végigkattintgatnék, bár a tündér nekik szerintem totál másként néz ki.
[alternatív link]

Nem, nem a múltkori zombis játékot posztolom ki újra, ez más. A Relic of War külsőre megszólalásig hasonlít az Infectonatorra, és a játékmenetet tekintve is csak apró eltérések vannak, de ez nem is olyan meglepő annak ismeretében, hogy mindkét játékot ugyanazok programozták. Zombik helyett katonai egységek, megfertőzendő emberek helyett elfoglalandó bázisok, ám ugyanolyan szórakoztató, mint zombis testvére.

Ui.: Ne feledjétek születésnapi játékainkat sem! Ha szeretnétek egyedi pólót vagy bögrét nyerni, akkor még szerda estig van időtök megszámolni, hány játék szerepelt eddig a blogon, vagy írni egy ajánlót!

Cherrx nevű kommentelőnk komolyan vette felhívásunkat, és küldött nekünk egy képet az Amazing Sheriff-ben elért eredményéről. Gratulálunk a türelméhez, kitartásához és ügyességéhez! Aki úgy érzi, tud ennél jobbat, fényképes bizonyítékait juttassa el hozzánk :-)! Ezen kívül persze ne feledjétek születésnapi játékainkat sem!

UPDATE! A felhívás hatására két újabb képpel gazdagodtunk (igen, nem csak kommentben lehet legénykedni :-D), úgyhogy gyorsan frissítem is az elérendő csúcsokat rögzítő képgalériát.
Roland volt a gyorsabb, itt az ő eredménye:

 
Tamás pedig ezt küldte el nekünk:

Gratulálunk a teljesítményekhez, csak így tovább!

Csak zárójelben, és halkan jegyezném meg: eddig úgy néz ki, hogy egyik szülinapi játékunkon sem kell majd sorsolást tartanunk, mert a három-három beküldőnk mindegyike nyer (nincs több pályamű ugyanis). Ha esetleg valaki mégis szeretne egy bögrével vagy pólóval gazdagodni, még van három nap a beküldési határidő leteltéig.

Frissítés! Ciru teljesítményéhez is csak gratulálni tudunk, hihetetlen, hogy mennyi kitartás van emögött a teljesítmény mögött.

A mai napon elstartol a 2012-es futball Európa-bajnokság, így Bandi nevű munkakerülőnk nem is időzíthette volna jobban a New Star Soccer linkjének elküldését. Egy hasonló sorozat darabjaival már találkozhattatok, ez is olyasmi műfajú (megyekettőből a béelbe), némiképp más játékmenettel. Meccs közben, amikor a gép úgy dönt, hogy itt az idő megmutatni, mit is tudunk, három lehetőségünk van: vagy passzolnunk kell, vagy lőhetünk gólt is akár, vagy éppen egy jól időzített közbelépéssel kell megakadályozni az ellenfél támadásba lendülését. Teljesítményünkért természetesen pénzt kapunk, amit költhetünk mindenre, a jobb cipőtől kezdve a házig, de akár a kaszinóban is elverhetjük. Jó teljesítmény esetén a rangunk is emelkedik, így aztán előbb-utóbb nagyobb csapatokba is átigazolhatunk. Ha rendes karriert akarunk építeni, akkor bizony nem egy kétperces darab.

Azt gondoltam, hogy laza kis napi levezetés lesz a Doodle Draw, amikor rátaláltam. A feladat elképesztően egyszerűnek tűnt. Rajzolni kell, pontosabban még azt sem, csupán a felvillanó pontokat kell az egérrel követni a lehető leggyorsabban, és rajzunk magától elkészül. Mindezt persze pontokért, amit a gyorsaságunkért kapunk. Szóval, mint mondtam, lazának tűnt. Most, sajgó alkarral azt kell mondjam, hogy nem az. Sőt! szemétparaszt. A mindösszesen 10 pálya, ami egyenként 10 ábrát tartalmaz, keményen megdolgoztatja az ember, vagy ember lányának alkarját. A pályák egyre bonyolultabb és részletesebb rajzokat tartalmaznak, és néhol már az sem segít, hogy gyűjthetünk két különböző boostot, mi plusz időt ad, vagy egy rövid időre halványan felfedi, mit is kellene rajzolnunk. Két dologra mindenképp alkalmas a játék; elintézni, hogy három napig ne tudjunk egerészni, és hogy komoly késztetést érezzünk egerünk és egy 15 kilós kalapács összeismertetésére. A bátrak kipróbálhatják a timer mode-ot, ahol az eltalált pontok plusz időt jelentenek.
[alternatív link]

Hogy azok se maradjanak nyeremények nélkül, akik nem akarnak posztot írni, kitaláltunk egy másik, bizonyos értelemben könnyebb, de mindenképpen sokkal melósabb játékot is. Annak, aki részt kíván venni rajta, nincs más dolga, mint megírni nekünk egy számot. Konkrétan azt, hogy az elmúlt két évben, a tegnapi nappal bezárólag (tehát a mai, posztírós poszt már nem számít) hány játékot ajánlottunk eddig a figyelmetekbe itt, a munkakerülőn (figyelem, néha van poszt játék nélkül, mint ez is, néha pedig egy posztban akár öt játék is szerepel). Ez egy pozitív egész szám :-), aki akar, tippelhet is, alaposabbak végigszámolhatják. A helyes megfejtők között három darab, a blog fejlécével díszített, teljesen exkluzív bögrét sorsolunk ki (igen, jól gondoljátok, ez is most fog elkészülni, úgyhogy különleges kívánságokat - legyen kék, epezöld, vagy kapucsínós - még módunkban áll a nyertesek számára teljesíteni).
Számolásra fel, a megfejtéseket a munkakerulo2012 kukac gmail pont com címre várjuk. Beküldési határidő 2012. június 13. este nyolc óra, sorsolás másnap, a nyerteseket emailben értesítjük.
A különösen kekec kommentelőink kedvéért leírjuk: tudatában vagyunk annak, hogy van néhány játék a munkakerülőn, ami kétszer lett posztolva (tehát nem kmk-munkakerülő átfedésről, hanem a munkakerülőn lévő duplázásról beszélünk). Mivel nem várjuk el, hogy mindenki memória-milliomos legyen (volt már/nem volt még), nem kérjük, hogy ezeket ne számoljátok bele. Aki kihagyja, annak a megoldását is jónak fogadjuk el, meg aki beleszámolja, azét is.
 

Kedves Kartársak!
Két évesek lettünk, ennek alkalmából - na meg a hagyományos szülinapi nyeremények miatt - fordított napot tartunk. Arra invitálunk benneteket, hogy írjatok nekünk posztot az itt linkelt játékhoz. Egy hetetek van rá, 2012. június 14-én az előző nap este nyolcig beérkezett összes pályamunkát egyenként megjelentetjük (az lesz aztán a posztcunami, legalábbis reméljük), és ti, a közönség dönthetitek el, hogy melyikek a legjobbak. A három legtöbb pontszámot kapó poszt íróját egy igazán exkluzív nyeremény várja: a fejlécünkkel díszített, tetszés szerinti méretű póló. Ez annyira különleges, hogy jelenleg még egy darab sincs belőle, a méretek ismeretében fogjuk legyártatni.
Szóval posztírásra fel! A pályaműveket a munkakerulo2012 kukac gmail pont com címre (itt oldalt a Javasolj játékot! link is oda mutat) kérjük beküldeni, legkésőbb június 13-án (szerdán) 20 óráig. Gondoljátok meg, hiszen húsz év múlva ez a póló akár történeti ritkaságnak is számíthat! :-)
[alternatív link]

Néha, mikor ennyire fúj a szél, mikor ilyen borús az ég, az ember nem vágyik semmi másra, mint egy kis sikerélményre. Az Amazing Sheriff pedig pontosan ezt szállítja. A játékhoz nincs szükség másra, mint egy szóközre, vagy az egér bal gombjára. A cél természetesen a minél magasabb pontszám elérése. A pörgő platformokon történő ugrálás egyébként nem igényel kifejezetten sok ügyességet, így tehát nem nehéz akár több százas kombinációkat sem összehozni.

A játék adottságai arra sarkalltak bennünket, hogy újra életbe léptessük a mesterlövés rovatot, így tehát, aki szürreálisan magas pontszámokkal operál, feltétlenül küldjön képet!

A mai ajánlatunk pofonegyszerű öldöklés Nitrome-módra elkészítve, egy csipetnyi görög mitológiával. A Double Edged nézne ki így egy étlapon, ami tulajdonképpen másról sem szól, minthogy megyünk előre, és ütjük az ellenfelet, időnként megküzdve pár boss-szal (például az érintésével mindetn arannyá változtató Midasz királlyal). A dobálható aranycsirke plusz pontot ért nálam, de enélkül is négyes, ideális szórakozás az ebédszünetre.

Bár a bemutatkozó posztomban azt ígértem nektek, hogy csak olyan játékokról fogok írni, amiket élvezettel játszottam végig, sajnos hamar rá kellett jöjjek, hogy ez hosszú távon nem fenntartható állapot. Egyrészt időm sincs sok mostanában játszani, de ami még rosszabb, jó játékok sincsenek kint a neten már egy ideje (vagy vannak, csak nem én kapom őket, lásd Strike Force Heroes). A Diablo háromról pedig csak nem írhatok :) Posztnak viszont lennie kell minden nap, így nyauuuuu főszerkesztőnőnk paran kérésére most bemutatom nektek pár sorban a Last Guardian c. várvédős játékot.
(Nem is igaz, én csak megemlítettem, hogy nem akarja-e valaki kipróbálni! - nyauuuuu)
Pár hete írtam a Clash of the Olympians című, görög mitológiai világban játszódó várvédősről. Na, ez a játék nagyon hasonló ahhoz - így akár nyugodt szívvel mondhatnám, hogy akinek az tetszett, annak ez is fog, de nem mondom mégsem, mert sajnos nekem például az tetszett, ez viszont nem.
Pedig a készítők mindent megtettek, hogy lemásolják a nagy elődöt, sőt, még bele is raktak egy pár extrát, ami abban nem volt, pl. itt már ötféle skillt lehet fejleszteni, és ezen kívül rendelkezésre áll még szintén öt, különbözőféle varázslat is (például gólemeket idézhetünk meg a vár lábánál, akik elkezdik aprítani az ellenfelet, míg mi lőhetünk tovább). Vannak ezenkívül különböző mellékküldetések is minden nap (objectives, kb. ugyanaz, mint a CotO esetében a First Blood és társai, csak itt pályánként változó, és ezért változatosabb célokat kapunk).
Szóval ígéretesen indul, de sajnos pont a legfontosabb pontokon bukik el a játék. A lövés mechanizmusa ugyanaz, mint a CotO-ban, de itt nem lehet a későbbiekben állítani a lövés erősségén, csak a sebzés nagyságán. Nem választhatunk különböző karakterek közül, van egy nyilazó elfünk vagy mink, vele kell végigtolni az egész játékot. A grafika borzasztó gyenge így 2012-ben, a zene nem rossz, de nem is eget rengetően jó, a szörnyek csúnyák, és ötlettelenek (bár én eddig csak a furcsán járó farkasokkal, a kis zöld goblinokkal, és a lila repülő akármikkel találkoztam, lehet, hogy vannak később ennél ötletesebbek is), ráadásul a lövések sokszor érthetetlen módon nem találják el az ellenfelet, hiába lövünk pont oda, ahol állnak.
Pozitívum viszont az ablak állítható mérete, ezt minden flashjátéknál bevezetném (néhány böngészőből ugyan megoldható ez manuálisan is, de ezzel a csúszkával mégiscsak kényelmesebb a dolog)
Engem egyáltalán nem fogott meg, de próbáljátok ki, kíváncsi vagyok a véleményetekre!

Aki a lövöldözést szereti, rossz ember nem lehet, tartja a mondás. Vagy ha nem is pont így szól a mondat, az biztos, hogy a Strike Force Heroes-t (SFH) imádni fogjátok. Friss és ropogós, gyakorlatilag május utolsó napján publikálták a végleges verziót a készítők.

A helyzet a következő: az SFH abba a kategóriába tartozik, amiről mindig is álmodtunk. Lövöldözős, fejlesztős, karakterválasztós, causal és hard core játékosoknak is elegendő endorfint termel, egyedül a multiplayer hiányzik belőle, az viszont nagyon.

A szokásos keretsztori őrült tudósról, génmanipulációról, illetve elszabadult vírusról gyakorlatilag senkit sem érdekel, de elvitathatatlan, hogy foglalkoztak vele a Sky9-nél. A fegyverválaszték remek, a kasztok merőben különbözően működnek, a gyógyítóval például lehetőség szerint ne álljunk bele az aknavető sugarába, a tank viszont csak pajzzsal működik igazán jól. Bónuszként két extra képességet is aktiválhatunk, ha elég magas szintre juttatjuk karakterünket.

Nem véletlen a gyors reakciónk, hónapok óta vártam már a játékot, ami - ha lehet - még többet nyújt, mint amire számítani lehetett. A kampány és kihívás módok pályái akár több napi munkakerülésre is alkalmasak, de az igazán elvetemültek szabadon variálhatják a körülményeket a gyors meccsnek hívott szekcióban. Nem véletlen, hogy komplett kis közösség alakult a játék köré.

A játéknak mindössze két hibája van, a korábban már említett multi hiánya (az ilyen típusú játékokból vétek kihagyni), illetve a lokális mentés, így a munkahelyen összegyűjtött pénzt otthon nem tudjuk felhasználni. Cserébe menet közben is lehet karaktert váltani, a halált követő három másodpercben kell kiválasztani, melyik típussal folytassuk a játékot. Nálam még a Kingdom Rusht is magasan veri, aki kicsit is fogékony a stílusra, hétfőig biztosan kitart.

Annak, aki Konga mániás, még várnia kell nagyjából egy hónapot, egyelőre az Armorgamesen (nem, itt sincs globális mentés) és a NotDoppleren érhető el.

Emlékszik még valaki az Asteroids-ra, illetve hasonszőrű társaira? Ha mást nem, a játéktermekből ismerős lehet a levegőben/űrben körbe-körbe pörgő főhős, akit folyamatosan meg akarnak gyilkolni a szuicid hajlamú ellenfelek. Nem tudom, április óta miért nem futottam bele a Super Villainy-be, de mivel az ajánlott játékok között sem láttam, valószínűleg ti sem bukkantatok rá.

A klasszikus lövöldözős játékot néhány igen hasznos fejlesztési iránnyal, kellemes irányítással, illetve "időlassítással" ellátó csapatot csak dicsérni lehet. A hangulat remek, az extrák 2012-ben is megállják a helyüket, de még plecsniket is lehet gyűjtögetni bátran.

Egyedül a zene baromi idegesítő és monoton, ez megmaradt a játékgépek korából.

Billy kérdésére sajnos ezúttal sem tudjuk meg a választ, ellenben az kiderül, hogyan bontanak házat. A Nitrome házi rombolóbrigádja ezúttal Tokióba érkezett, hogy újabb adag épületet tegyen múlt időbe (egészen pontosan harminc feladat vár ránk). Bár pár új fegyver belekerült a játékba, inkább csak pályacsomagról van szó mintsem valódi folytatásról, de ez az élvezeti értékéből nem von le semennyit sem.

Vészmadár nevű kommentelőnk olyan szépen foglalta össze a Paladog lényegét, hogy utólagos engedelmével posztba is foglalnám. Az alapsztori az, hogy a békés lényeket megtámadták a gonosz démonok, és mivel a harc ellenkezett az elveikkel, a világ már elveszni látszott, de ekkor jött Paladog, az utolsó reménysugár. A többit már Vészamdár klaviatúrájából: "A seregeddel kell leverni az ellent, plusz minden harmadik pálya egyedi (hol egy szállítószekeret kell védeni, hol védeni egy barikádot, hol meglepetésszerűen előugró Boss van, hol területfoglalni kell...) Sereg fejlesztés a végletekig, plusz achievmentek... simán 4-es."

Ha kisiskolásokkal kéne megszerettetnem a lövegtornyos játékokat, akkor biztos, hogy a Keeper of the Grove elé ültetném le a lurkókat. Amikor megláttam a grafikát, olyan érzésem támadt, mintha az Égből pottyant mesék játéka lenne a paintbrush-os színezgetés helyett. Amúgy nem lett túlbonyolítva, inkább csak az elvárható minimumot teljesíti, (valószínűleg nem fogja letaszítani a Gemcraftot a valaha volt legjobb lista éléről), ennek ellenére - vagy éppen ezért - a műfajért amúgy nem kifejezetten rajongó munkakerülők is kedvüket lelhetik benne, kortól függetlenül.

Az Infectonator 2-ben van belőlük jó sok, ezért is szeretjük. Aki emlékszik még az elődre, annak sok újat nem fog mutatni: van egy remek kis vírusunk, ami zombivá változtatja az embereket, ezzel pedig minden értelmes embernek csak egy célja lehet: a világ népességének elpusztítása. Persze ennek a fegyveres erők nem feltétlen örülnek, de ahogy szépen fejlesztjük vírusunkat, és segítségül hívunk szokványos (gránát) és nem szokványos (Jacko, Kim Jong-Il) segédeszközöket, az ő véleményük eléggé háttérbe szorul. Szerencsére az olyan apróságokra is figyeltek, hogy mindig a városnak megfelelő nyelven szólalnak meg a potenciális áldozatok, így abszolút megérdemelt a négyes osztályzat.

A horrorfilmek általában leragadnak ott, hogy a csinos középiskolás lányok nagyokat sikkantva rohannak fel az emeletre (a biztos halálba), miközben társaik földi maradványait kerülgetik. Ezek inkább komikusak, mint félelmetesek (próbálta már valaki, hogy Benny Hillt hallgat közben?).

A The House (első és második rész) a kommersz horrorfilmekhez nem hasonlítható, zseniális hangulattal rendelkezik. A sztori itt sem igazán erős, mi több, játéknak is nehezen nevezhető a pár kattintással végignézhető "interaktív film", viszont a kétszer öt-tíz perces élmény végett mindenképp itt a helye a blogon. 

Figyelem: villog, ugrál, hangoskodik - aki érzékeny az ilyesmire, hagyja ki!