Már az első feltett kép alapján volt egy tippem arra, hogy mi ihlette a Nutty Mania készítőit, de a játék betöltése alatt már nem kevés számú Kojak-nyalókát is feltettem volna erre. Nem kell azonban licencjátékra gondolni: itt a főszereplő mókusok inkább rókaképpel vigyorognak ránk (hogy ezekre aztán a rókus vagy a móka a találóbb név, azt már a közönségre bízom), ráadásul a madaras hipermarket hörcsögeinek testtartásával, amihez a Misi mókusból ismert kövér mókusok súlya és tehetetlensége társul. De abban semmiben sem különböznek hosszú orrú rokonuktól, hogy ennyi hátrányos tulajdonságuk ellenére is mindent megtennének a hőn áhított makkért, legyen az akármilyen elérhetetlen(nek tűnő) vagy veszélyes helyen. A fagyos környezetben pedig mi is lenne a cél eléréséhez a legideálisabb eszköz, mint – kicsit sem meglepő módon – egy gyapjas mamut, amely ormányával jó messzire el tudja prüszkölni az előzetesen felporszívózott éhenkórász rágcsálókat. Az így megszerzett sebességgel azok akadályokat áttörve, vagy éppen növesztő illetve kicsinyítő pirulákat felszedve juthatnak (pontosabban inkább gurulhatnak) el célukig – már ha jól és jó sorrendben céloztunk.
A játék receptje a megszokott „állítsd-be-az-egérrel-az-erőt-és-az irányzékot-aztán-tűz” – a paramétereket egyértelműen kijelezve, majd a további végkifejletet a fizikára és egy kicsit a szerencsére is bízva. Utóbbi faktora azonban meg tud állni a szemétparasztság küszöbe előtt, és mindez a jópofa grafikával, a kikapcsolásra nem ösztönző zenével és néhány viszonylag könnyedén megszerezhető plecsnivel együtt még a fiatalabb korosztálynak is kellemes fél napi időagyonütést jelenthet.