Közveszélyes Munkakerülő

Nem csak azért szeretem, hogy többen lettünk, mert így nem kell posztot írnom, hanem mert egészen érdekes dolgok is kibontakoznak a háttérben. Egy friss és forró játékra most egyszerre két szerkesztőnk is nagy lendülettel vetette rá magát, és mivel elfelejtettek egyeztetni (újak még, na :D), hát mindketten meg is írták belőle a posztjukat. Én meg nem vagyok ellensége a kiegyensúlyozott tájékoztatásnak, így mindkét leírásnak nagy örömmel adok teret. Így legalább a játék fanatikus hívei és a mindig többen lévő fanyalgók is megtalálják a szívüknek kedvesebb játék-bemutatást. És persze, döntsön a nép, rátok van bízva, hogy melyik kartársunknak adtok igazat.

Eredetileg egy jó kis TD játékot kerestem nektek, de megláttam ezt a szállítmányozós dolgot. Azt hittem, akkor mégis inkább stratégia lesz. Nos, ez amolyan ellen-tower defence, nem lelőni kell a kamionokat, hanem megpakolni, mozgás közben! Akkor jó, ha tele van, a raktárak (tornyok) különböző mértékben tudják megpakolni az adott kamiont. Végtelenül furcsa hibrid ez a Cargo Shipment Chicago.
A kamionok megállnak a gyorsbüfénél, lassítanak az útfelbontásnál, virágboltnál csak jobbra kanyarodnak, de a raktárnál még véletlenül sem állnának meg. Szóval nem túl életszerű, ám mégis szerethető játék, fél óra munkakerülésre alkalmas. Még intellektuális stratégiai managerjátéknak is hazudhatod, ha kollégád kérdezi, valójában egy erősen mutáns TD. Grafika tisztára sim city, zene kellemes, logisztika ZH előtt kötelező darab. Plusz még egy fícsör, teljesen gyerekbarát, nincsenek benne szétfröccsenő zombik, nem kell kiíitani/meghódítani a világot, nem kell lemészárolni egy kisebb hadsereget, sőt, megütni sem kell senkit. Azért ez ritka, nem?

Mivel régen voltak zombik, ezért itt a The Last Stand 3. Ugyan ellenzem az utóbbi időben tapasztalható multiplayer játéközönt, de ebben az esetben nem érzem akkora gyengeségnek. Aki már játszott hasonló játékkel (pl. Backyard Monsters), gyorsan át fogja látni a lényeget. Armoros reg vagy FB login kell hozzá!
A játék az első és a második részből is örökölt egy keveset, de igencsak nagy fejlődésen esett keresztül. Ebben a részben Union City túlélőinek egy szerény kis bázisát kell menedzselnünk, kaját, vizet, fegyvereket keresgélve, közben zombikat irtva.
A bázisunkat összeszedett alapanyagokból fejlesztgethetjük, hogy több ágy legyen, kerüljön függöny a zuhanyra, és jobb fegyvereket tudjunk összeszerelni. A bázis fejlődésével párhuzamosan csatlakoznak hozzánk újabb túlélők. Nekik választhatunk különféle kasztokat, mint orvos, felderítő, mérnök stb. Így alakul ki az ütős csapatunk.
A küldetések helyszínét a város térképén választhatjuk ki. A közelebb lévő helyeken gyengébb ellenfelek és kevesebb nyersanyag található, minél távolabb megyünk annál jobban járunk. A térképek egy idő után ismétlődnek, bár a fejlődéssel egyre nagyobb terepekre jutunk el. Minden térképen bizonyos időnk van végezni a dolgunkat, utána minden emberünket a kijárathoz kell terelni. A játékot kissé színesíti, hogy a bázisunkra is néha rátámadnak a zombik, bár az ő legyőzésük nem túl nehéz.
A játék lehetőséget nyújt PVP-re is (multiplayer, ugye), de én annak sok értelmét nem láttam. Sokkal kevesebb erőforrást tudsz rabolni, mint egy sima küldiben*, így igazából csak a rossz szándékúaknak ajánlom.
És végül a gyengéje. Kezdetben gyorsan mennek a fejlesztések, a csapatunk gyorsan hazaér a küldikből*. Egy bizonyos szint után azonban már az egész játék nagy várakozásba fullad. Természetesen benzinért cserébe gyorsíthatjuk a dolgokat, de a benzinért nem csak Magyarországon kell sokat fizetni, ha értitek...
Összességében azért jó pár napi munkakerülésre alkalmas játék. A hangulatot szerintem nagyon jól eltalálták. Különösen zseniálisak a küldetések betöltése közben pörgetett történeti szösszenetek. Ezekből lassan összeáll a kép, mi is történt a járvány kitörése óta.

Szerk: * küldetés. Bambano, ne légy öngyi!

Örömmel jelentem, hogy ismét szaporodtunk, immár négyen keressük a kegyeiteket. Kappa, aki már nagyon sok szuper leírást küldött be nekünk, elvállalta, hogy ezentúl saját néven is jegyzi ezeket. Ő maga úgy fogalmazott: "tőlem csak stratégiát és disztrojt várhattok, de ezekben fanatikus vagyok". Úgyhogy ennek megfelelően következzen az első, beköszönő játéka, ami rögtön legalább három napra romba fogja dönteni az ország gdp-jét.

Bevallom, először merényletre készültem ellenetek, és valami olyat akartam kirakni, ami a nagyon rózsaszín, csajos oldalakon hemzseg (smink, körömfestés, öltöztetés vagy főzés, nagyjából ezzel le is fedtem az ilyen oldalak átlag-kínálatát), de aztán nézegetve ezeket a játékokat rá kellett jönnöm, hogy rettenetesen igénytelenek és szörnyűek. Bármennyire is nőnap van ma, ennyire azért mégsem. Szerencsére az egyik rózsaszín oldalon belebotlottam egy egészen jól sikerült különbségkeresőbe, úgyhogy megmenekültetek attól, hogy apránként párologjon el az IQ-tok. (És itt most kitöröltem egy nagyon hosszú okfejtést szocializációról, férfiuralomról és a nemek közötti egyenjogúságról, mert ez nem az az oldal, ahol ennek helye lenne.)
A Memories Of You két dologban hoz újdonságot: először is a megjelenítés, hogy először csak egy kis képet látunk, és a többi csak akkor jön elő, ha azon megtaláltunk egy különbséget - szerintem remek ötlet. Aztán a fotóalbumos-lapozgatós kinézet is elég bejövős, bár ilyet már láttam máshol is. Ami még nekem tetszett: különbségkeresőben még nem láttam olyat, hogy attól függően, hogy bizonyos képen melyik különbségeket találjuk meg, háromféle véget érhet a történet. A különbségek egyszerűek, nem pixelvadászat, a zenét is el lehet viselni egy darabig, szóval a póni-öltöztetős és a körömfestegetős játékoknál klasszisokkal sokkal jobb.

Átlendültünk a munkahét felén, már csak két nap van a hétvégéig, ezért jöjjön egy könnyedebb darab. Az Electric Joint pont annyit tud, mint amennyit a nevéből sejteni lehet: vannak pozitív töltésű bogyóink, meg negatív töltésű bogyóink, nekünk ezeket össze kell kötni úgy, hogy ne keresztezzük saját magunkat, illetve azonos pólusú bogyókat sem köthetünk össze egymással, de ez evidens. Nem egy agyonbonyolított darab, de meg lehet vele tornáztatni az agyat.

Ezt a bejegyzést egy kellemesen jeges péntek délután írom, egy másfél órásra nyúlt fingreszelős meeting után. Az egész hét ilyen produktív volt, értetlen kollégáknak kellett elmagyarázni, mi is a munkájuk, miközben a sajátommal is haladni kellett volna. Ha ismered az érzést, akkor azonnal kattints, a Shotgun vs Zombies neked szól. Semmi túlkomplikált történet, egyszerűen csak bedobnak a zombik közé és lősz. Maximális tűzerő, mert maximális a túlerő. Minden legyalult cimbi után 1-2 dollár jár, amiből fejlesztheted a puskádat. Ennyire egyszerű, mindenkinek egy hetvenes szintre állítja be az IQ-ját.
Kínkeservesen csorognak a dollárok, egy fejlesztés 100-200 dollár. Ebben a játékban hősiesebben kell küzdeni, mint az életben, igazi stresszlevezető. Ha leölöd a pályára kirendelt, egyre erősebb zombikat, akkor dobnak nagyobb aranykupacokat is, ha félúton széttépnek, akkor sajna be kell érned azzal a pár dodóval, amit addig szereztél. Nehéz. De nincs rinya, irtani kell! Zúzós zene, egyszerű játékmenet, van kihívás, részemről ötös. Roooaaarrrr!!!!

Nyugi, a mai játék már tartalmaz vizuális elemeket, sőt, meglehetősen cukikat. A hónap végén itt a nyúlünnep, a boltokban már karácsony óta átvették az uralmat a csokiból készült másai, és mi sem akarunk lemaradni, álljon hát itt a Bunny Cannon. Olyasmi darab, mint a Sushi Cat sorozat volt, fentről lövöldözgetjük a tapsifüleseket, amik aztán bepottyannak (vagy nem) az alul lévő kosárkába, aminél természetesen meg van szabva, melyikbe milyen színűből hány darab kell. Azért lett volna benne még potenciál (pl. összegyűjtendő elemek, vagy többféle és tulajdonságú nyúl), de azért nem rossz darab.

Bizony, ha az ember meglátja a Battle Without Endet, könnyen hiheti, hogy csak a hétfő reggeli kóma tréfálja meg, vagy valami tévedés okán a forráskódot látja futni, de nem, ez bizony a játék. Ami nem is az. Vagy mégis. Szerencsére Kappa küldött egy jó alapos (és terjedelmes) leírást, így hamar átláthatjuk a betűk és számok rengetegét.

"Ez egy érdekes játék, munkakerülésre csak korlátozott mértékben alkalmas. Ugyanis nem kell semmit se csinálni. Mi?
A játék full passzívan fut. Kezdésnek kiválasztunk egy fajt és egy életkort, majd elindul a játék. Pörögnek a számok, azt sem értjük mi van. Itt vagy megutáljuk az egészet, vagy elkezdünk utánajárni.

Aki belevág, annak pár tipp:
válaszd a törpéket és 17 éves kort. Később rájössz miért. Elindul a játék, akkor a jobb felső sarokban addig kattintgass a nyílra, míg az options-höz nem érsz. Ott vedd ki a pipát a battle, a dollár és az item mellől. Lépj vissza egyet, és a title alatt kattints rá a the beginnerre. Ezek után kezdheted felfogni a játékot. A harcosod folyamatosan gyepálja a szembejövő szörnyeket, amiket nem látsz, mert szöveges környezetben fut az egész. Alul pörögnek az események, amit se gyorsítani, se lassítani nem tudsz. A harcosod küzd-küzd, meghal és kezdi elölről. Közben csobog a pénz, potyognak az itemek és jön az xp. Akkor mi ebben a játék? Ugyanúgy tudsz gyűjtögetni, fejleszteni, felszerelni, mint bárhol máshol. Csak a csatával nem kell vacakolni. Menjünk végig a lehetőségeken:
Bal felül látod az emberkéd adatait, bármire ráállva látod, mi micsoda. Egy valami nem érthető, a CP. Ez egyfajta harci értéket mér, amit az ellenségekhez tudsz mérni. Bal alul pörögnek az események. Ezt állítottuk be az elején, hogy ne látszódjon minden sebzés, csak a főbb események. Középen látszik az aktuális ellenfél, alatta a később hozzánk csapódó állatunk, alatta pedig a loot statisztika. A jobboldali sávban meg tudjuk állítgatni harcosunk mindenféle ügyes-bajos dolgát. Felül a menüben az alábbi dolgok érhetők el (jelenleg, mivel folyamatosan fejlesztik). Az első fülön az összeszedett itemek találhatók. Rákattintva látszik minden statjuk, és ha már van valami azon a helyen a hősünkre aggatva, akkor a jelenlegi felszerelés is látható. Az e betűvel magunkra aggatjuk, a dollár jellel eladjuk. Bármit kiválasztva, legalul megjelenik mennyiért tudjuk kissé jobb állapotúra kovácsolni, ami plusz tulajdonságokat adhat, de tönkre is tehetjük (succes rate!). A második fülön láthatjuk a jelenlegi felszerelésünket és kísérő állatunk statjait (ő kezdetben nincs). A harmadik fülön választhatjuk ki, melyik állatunk harcoljon mellettünk. A negyedik fül elég fontos. Itt lehet az emberünk skilljeit fejlesztgetni. Három csoport van: combat, magic és passive. Eléggé önmagukért beszélnek. A Combat és a magic fülön nekünk kell kijelölnünk milyen skilleket akarunk használni. Én pl. a combaton az első hármat használom (nem hiszek a nyilakban), a magicból pedig a fireballt. Meglepő módon ezeket érdemes fejleszteni is. A passive skillek azért passzívak, hogy ne kelljen aktiválni őket :). Ha elég sokáig feltoljuk a skilleket, akkor majd bejönnek még pluszba újak, de az még soká lesz. Az ötödik fül a title. Ezek olyan címek, amiket magunkra aggathatunk, így javulnak a statjaink. Az elsőre kiválasztott beginnernek nincs előfeltétele, a későbbieknek már lesz. Mindegyik más-más bónuszt ad, mindenki döntse el mi kell neki. A hatodik fülön be lehet állítani milyen infókat írjon ki a játék, illetve milyen itemeket tartson meg. A hetedik az egyéb kategória. Itt van help. Van egy map, ahol ki tudjuk választani, hol akarunk harcolni. Itt lesz érdekes, hogy tudjuk a harcosunk CP-jét, mert a térképekhez is van egy átlag cp rendelve. Ki kell kísérletezni, hol kapod a leggyorsabban az xp-t. Szintén itt találunk shopot meg special shopot, ez sok magyarázatot nem igényel. Van viszont egy rebirth opció. Karaktergenerálásnál kiválasztottad, mennyi idős legyen az arc. Én 17-et javasoltam. Ugyanis 20 percenként öregszik 1 évet. Ezt az age-re ráállva látod is."

Ritkaság, hogy egy héten belül két újszerű logikai játékot találok, annyi a korábbi játékokat klónozó próbálkozás. Most ez történt: a Koutack egészen furcsa játékmenetét én még nem ismertem eddig. Lapocskákat kell egymásra pakolgatni, a szomszédos mezőkön állók kupacolódnak össze kattintásra. A cél, hogy lehetőleg a csillagos mezőn sikeredjen ez, de elfogadja azt is, ha máshol, a lényeg, hogy egy csomagunk legyen a végén. Nehezítések is érkeznek sorra, ahogy haladunk előre a pályákon. Hősleg megvallom, egyelőre a tizenhatoson megakadtam, de nem adom fel, úgyis addig próbálkozom, míg nem sikerül. Mindössze harminc pálya van, de ha mindegyiket csillagosra akarjuk végezni, elég hosszas munkakerülésnek nézünk elébe.

Természetesen nekem is az egyik első játék, amivel játszottam, az ős-snake volt. Már nem emlékszem, hogy PRIMO-ra is létezett, vagy csak ZX Spectrumon láttam először, de elég sokáig volt toplistás kedvenc nálam. Játszottam később kvarcjátékon, telefonon is, mindkettőt szintén sokáig tudtam kergetni (a hülye cseresznye mindig túl gyorsan eltűnt, legalábbis szerintem). Talán emiatt a nosztalgia-faktor miatt kezdtem el játszani a Shadow Snake 3-mal. Az első gondolatom az volt: ez de szép! Nekem nagyon bejön a Confucius-idézetes, gyönyörű betűs átvezető szöveg, a zene, a sárkányos(?) háttér. Aztán rájöttem, hogy maga a játék is tetszik (bár eléggé béna vagyok benne, tapipaddal elég vállalhatatlan). A kis fénylő izéket kell összegyűjteni, a kelgyó arra megy, amerre kattintunk. És van egy csomó másik izé (az én belső világomban skorpiók, de kinek mi jut eszébe), ami bántja szegény kis csúszómászót, és ha elég sokat bántják, akkor meghal. Vannak még védelmező zöld, felvehető izék is, meg a játékok során megszerezhető pontszámok, amiből három kategóriában fejleszthető a kígyócska (sebesség, szerencse és pajzs). Ezek persze csak pasis csillivillik, nekem a lényeg, hogy önfeledten tekergethetem a jószágot, akárcsak régen. Most pedig megyek, letöltöm az érintőképernyős kütyümre, mert muszáj úgy is megpróbálnom.

A Steampunk Tower egy egyszerű kis várvédős játék, különösebb kerettörténet nélkül. Nem baj, a steampunk cimke eladja, gondolták a fejlesztők, engem húsz percig sikerült lekötni. Nos, annyiban steampunk a környezet, hogy a játéktér közepén álló tornyunkba a különböző lőfegyverek mozgatásakor mechanikus hangokat hallunk, a zene pedig első világháborús trombitás induló (igen, tehát véletlenül sem viktoriánus korabeli), ami fél perc után kikapcsolni való.
Amúgy nem lenne rossz, a torony két oldaláról jön az ellen, gyalogosok, kistankok, nagytankok, repülők, helikopterek, zeppelinek. Négyféle lövészfészkünk van, sima géppityu, nehéztüzérség, pengehajigáló és tesla tower. (Komolyan? Nem klisé ez már, mindent szegény Teslával akarnak eladni?) Ezeket fejlesztgethetjük a végtelenségig, a toronyban ide-oda mozgathatjuk, attól függően, hol van rájuk szükség. Dől ránk a dollár, a torony ledönthetetlen, szóval nem nehéz a dolgunk. Van még benne egy-két finomság, amiért megér húsz percet az életedből! Neked hogy tetszett? Tényleg ennyire klisés, vagy csak nekem van rossz napom?

Kappa olyan alapos leírást mellékelt a Dead Zed linkjéhez, hogy vétek lenne kihagyni, jöjjenek is hát az ő szavai: "Aki már játszott a Last Stand 2-vel, azt nem éri nagy meglepetés. Fokozatosan fel kell deríteni városrészeket, fegyvereket gyűjteni, túlélőket életben tartani. Ami nekem nagy ötletnek tűnik, hogy minderre úgy nyersz időt, ha zombikat lősz. Minden zombi kill +5 óra, minden headshot +10, a combók meg még pluszban adnak. A fegyverek gyakorlatilag a szokásosak, csak sajnos a statjaikat elcseszték. Így nekem csak az AK vált be, semmi más. Igaz, gránátig nem jutottam el. A túlélőinket beoszthatjuk kereső csapatba, barikádot „javítani” vagy lőni. A javítók nem javítanak, csak csökkentik a bekapott sebzést. A lövők lőnek, de nem túl hatékonyan. A keresők meg keresnek :). Minden túlélőnek pont 3 képessége van, az előző három feladatnak megfelelően 0 és 3 közötti érték. Érdemes odafigyelni, kit hova rakunk. Egy tipp: a kereső csapatba az egy főre jutó shooting skill számít. Vagyis mondjuk a résztvevők összes shooting skillje 6. Ez sokkal többet ér, ha két 3-as ember adja össze, mint ha három 2-es. Alul írja is, milyen a kereső csapat védelme és keresési képessége. Így jól lehet variálni.
És akkor a gyengeségek: hiába jók a keresési értékeid, gyakran semmit se találsz. Ráadásul, ha már átkutattál valamit egy béna csapattal, oda nem tudsz visszamenni. A bénák meg nem találnak semmit. Így nehéz az elején okosan keresni. A csapatod meg akkor is könnyen elhalálozik, ha aránylag jó a védelmük. A támadók iszonyat gyorsan túl erősek lesznek. Az elején van idő headshotra célozgatni, a második térképen meg kilősz egy tárat a vadászpuskáddal, már a pofádban vannak. Ami kedvező, hogy egy ellen x-et sebez és eltűnik, nem kalapálja szét egyedül a barikádot. Ugyanakkor a nagyon közel jövőket tök nehéz célozni, mivel az egér majdnem kicsúszik a játék ablakából. Összességében olyan játék, amit szeretek, de a hibái miatt én 3,5-et adnék neki. Illetve egy szemétparaszt jelzőt."

Ritka öröm, ha olyan játékot találunk, ami nem valami másik, régi játék kicsit felturbózott változata. Ezért is van helye itt a Kolorz-nak, ami egészen újszerű ötletre épülő logikai játék. Adva van egy szürke kör, ami bármilyen más színűre változhat, ha egy színes kockával találkozik. És egy labirintus, amiből meg kell találni a kiutat. Ezen kívül csillagokat is kell gyűjteni. A rombuszok semlegesítik az addigi színt, és újra szürkévé teszik a gömböcünket. A fekete kockák meg tologathatóak, épp ezért egy rossz mozdulatnál végleg lezárhatják az utat. Elsőre nagyon egyszerűnek tűnik, de a további bonyolításokkal, és az ötletesen megtervezett pályákkal már igen elgondolkodtató egy-egy pálya. A nehézsége épp olyan, hogy még nem hagyom ott, de nem is csuklóból nyomom végig. Van alatta valami zene-féle is, ami egészen kellemes hosszú távon is, mert csak akkordok hosszan kitartva egymás után.

A pandák élete többé-kevésbé köztudottan nem túl változatos, lényegében az alvás-bambuszevés párosra koncentrálódik. Általában. Ugyanis van nekünk egy Higgs nevezetű pandamackónk, akinek ez az élet túl sablonos, meg amúgy is konyít valamit a rakétákhoz, úgyhogy egy jetpackkel a hátán elindul egy nagy utazásra. Gondolom hogy ebből már mindenki rájött, hogy a Jetpack Panda egy hajigálós játék, foltos barátunk elstartol, nekünk pedig az egér segítségével kell őt terelgetni a bónuszok felé, az akadályoktól távol. Világrengető újdonságot ne várjunk tőle, de szórakoztató darab.

Heti cukiság, Tower Defence különkiadásunk következik! A Demons-vs-fairyland a TD játékok azon változata, ahol az ellennek nemcsak áthaladni kötelező, hanem a bázisunk közepéről magukkal is kell vinniük valamit, jelen esetben pici gyerekeket csalogatnak el. A cukorkát mondjuk jól elrejtették:).  Láttunk már ilyet, például a Cow Defence, vagy a  méltán népszerű Cursed Treasure.
Igen összetettre sikerült mai darabunk is, háromféle alaptorony van, amik remekül kiegészítik egymást. A tornyok fejleszthetőek, és később specializálódhatnak. Van még emellett három segítő varázslatunk is mana pontokért, illetve a játék során gyűjtött XP pontokkal javíthatunk egy-két toronyparaméteren, vagy a gyerekek visszajönnek, ha már úton voltak.
A grafika érdemel még említést, szabványos, rajzolt környezet, ám tornyaink és a támadók jó pixelesek, retro feelinget kölcsönözve a játéknak! A játék hozza a kötelezően elvárható szintet, nem túl könnyű, végiggondolt, ám nekem valami mégiscsak hiányzik. Becsületes iparosmunka, el lehet tölteni vele 1-2 órácskát, de nincs benne semmi kreatív, semmi előremutató, ezért csak négyes.

Mivel tegnap az egész napotokat elszúrtátok a cuki rókával, holnapra meg TD van előjegyezve, ma muszáj, hogy dolgozzatok is valamit. Ezért csak egy tolerancia-javító ujjgyakorlatot kaptok, azért most, mert múlt hét csütörtökön túl sablonos lett volna. A Beloved-ban szívecskéket kell célba juttatni, volt már ilyen típusú játék, tényleg nagyon könnyű. Nekem viszont tetszik a szöveg, amit a helyszínek közé raktak, úgyhogy itt a helye.

Kj nevű munkakerülőnk ismét egy valódi gyöngyszemet kapart elő nekünk a háló mélyéről. A Catch a Duck cuki is, sok helyen nehéz is, de nem végrehajthatatlan, és a hangoktól meg teljesen kész lettem. Ráadásul a szereplők engem valamiért a Log Jam nevű halhatatlan klasszikusra emlékeztetnek, amitől meg folyamatosan röhögnöm kell. Kj így ír a találatáról (a cím és a kép is tőle származik):
"Vicces animációval alkotott stratégiai (???) játékot találtam,  ahol egy kacsát kell elkapni az erdőben, és közben kicselezni a nagyobb testű állatokat, akik a farkastörvények értelmében lenyomják abszurd külsejű harcosunkat."
A címkézéssel én is bajban vagyok, mert stratégiának nem nevezném, inkább logikai-ügyességi a cucc, de valóban nem kicsit át kell gondolni, hogy mikor merre küldjük a rókucit. Undorító hétfőre nincs is jobb munkakerülés ennél.

A történelemről ritkán jut a villámgyors szó az ember eszébe, elvégre a fáról lemászás/leesés és eme poszt megírása között felfoghatatlanul sok idő telt el. Az ehhez méltóan nem túl rövid címet viselő A Short History of the World azonban megmutatja, hogy lehet ezt gyorsabban is csinálni, 38 darab minijáték során utazunk az időben a mamutoktól a jelenkorig. A minijáték pedig szó szerint értendő, rendkívül egyszerű feladatokra kapunk rendkívül kevés időt - a tapipadosoktól ezúton kérnék elnézést. Érdekes darab, de látszólagos egyszerűsége ellenére meg tudja izzasztani az embert.

Miután a noitcelfeR-ben volt pályaszerkesztő, várható volt, hogy hamarosan jön a szokásos level pack. Nos, ezennel megérkezett, bár javukra legyen mondva, hogy a készítők és a júzerek által összerakott pályákat egy csomagban adják oda, nem külön-külön. Újdonság nincs, csak egy adag új pálya, szóval aki szerette, annak most is jó szórakozás lesz, aki pedig nem, nos az fusson neki, hátha most megszereti. :)

Megint egy csapat-összeállítós küzdős játék! Ha az előző nagy sikert aratott, akkor a hülye nevű Pocket-creature-pvp még nagyobbat üt! A grafika most nem cuki, hanem komor, szürreális. Sokkal többféle karakter van, azokat igen szerteágazóan, tervszerűen lehet fejleszteni, kiültetni kispadra, vagy visszahívni a csapatba. Emellett meg van fejelve experience pontokért vehető gyémántokkal, amik a karakter egy-egy tulajdonságát tudják felturbózni. A menüben ütemes törzsi zene szól, a szomszédok biztosan szerették.
Ami a legjobban tetszett, az a jól átgondolt (és egyben agyonbonyolított) karakterrendszer: tápolhatod az ötfős csapatot aranyért, evolúcióval te szabod meg, milyen irányba fejlődjenek. Bonyolultan hangzik? Az is. Miért nem baj? Mert intuitív, gyorsan átlátható. Részemről csillagos ötös!

Gyerekkoromban a Füles rejtvényújságban gyakran jelentek meg gyufás fejtörők, ahol meg volt adva, hány darab gyufaszálat elmozdítva kell igazzá tenni az egyenletet. Nagyon szerettem, és általában úgy oldottam meg, hogy elővettem egy doboz gyufát, kiraktam magam elé, és rakosgattam. Talán ezért kellett egy kis idő, míg átállt az agyam a Match move 2-re. Mert olyan modern felnőtt lettem, hogy nincs itthon egy darab gyufa sem. A gáztűzhely magától csillámlik, a kandallót cukrászfáklyával vagy öngyújtóval szoktam begyújtani, a cigimet is ez utóbbival izzítom fel... kénytelen vagyok most fejben próbálkozni. Szerencsére a fejtörők nem nehezek, kis átgondolás után azonnal megoldhatók. Ráadásul összesen csak tíz összeadás és tíz szorzás vár ránk - ez utóbbi nekem röpke ujjgyakorlatnak bizonyult, az összeadásokkal, főleg eleinte kicsit többet bíbelődtem. Nosztagia-faktorban viszont erős a játék. Csak a hangját nem bírom öt perc után elviselni.

Filozófikus hangulatban indítjuk a hetet a 400 Years című, nem feltétlen nagyon hosszú játékkal. Az engem Moaira emlékeztető főhős dolga, hogy a közelgő katasztrófát megállítsa, amire van kereken négyszáz éve. Elsőre ez soknak tűnhet, ám hamar kiderül, hogy gyorsan tudnak szaladni az évek (ennek az érzékeltetése amúgy a program célja). A nem feltétlen nagyon hosszú jelző arra vonatkozott, hogy nekem nagyon nem sikerült walkthrought nélkül haladni, de döntsétek el ti, hogy tényleg nehéz vagy csak én voltam hozzá túl fáradt.

Valami egészen elképesztően cuki, nyugtatós-relaxálósat találtam! Az úgy volt, hogy a "csak gyorsan, kell valami holnapra" életérzés jegyében elkezdtem keresgélni, és elém bukkant a Splode. Gondoltam, kipróbálom, aztán hajrá tovább, mindjárt kezdődik a Grimm, amit nekem hivatalból nézni kell, nincs idő sokat tökölődni. Talán nem okozok nagy meglepetést: ott ragadtam a játék előtt. Először a zene bűvölt el. Már az alap is teljesen vállalható, akár hosszabb időn keresztül is, de amikor játszani kezdünk vele, és a játék eseményeinek megfelelő ütemben bejön a hárfa-szerű hangzás, az egészen csodálatos. A képi világnak is adóztam egy kis álmélkodással, mert az úszkáló-eldurranó akármik (tényleg, mik ezek?) olyan babapuha érzést keltenek bennem, amitől kisimulnak az idegvégződéseim. És utána persze elsodort a challange játékmenete: bár pont ugyanaz, mint a többi láncreakciós játékban, és különösen hasonlít a Boomshine-ra, de kit érdekel? Van egy pontgyűjtögetős változat is, ahol adott pontszámot kell elérni, bizonyos mennyiségű klikkelési lehetőséggel. Eleinte még nagyon könnyű letakarítani a képernyő hetvenöt százalékát (ennyi után jár egy-egy plusz pöckölés), de aztán egyre nehezebb lesz az egyre sokasodó kis bigyókból eleget kidurrantani. Hangulatos, nyugtató, szép, cuki és egyszerű - kell még valami a pénteki levezetéshez?
Ui.: A cucc unity-t használ, ha valakinek még nem lenne.

Még egy nagy név szerepel a blog mi-van-méltánytalanul-mellőzve bűnlajstromán: a Nitrome játékai. Kevés ennyire jellegzetes alkotógárda van, akinél ránézésre meg lehet mondani, hogy ez az ő játékuk. Emellett természetesen ötletesek és némileg szemétparasztok is - talán ennek köszönhető, hogy az ember vagy rajong értük, vagy ki nem állhatja őket. A hiányt pótlandó jöjjön most a Plunger, aminek főhőse egy búvárdugattyú (ha a gugli nem mond hülyeséget). Az ő csápjai függőleges vagy vízszintes irányba tudnak megkapaszkodni a falon, ő ezen egyenesek mentén tud helyet változtatni rajtuk, így eljutva A-ból B-be. Természetesen vannak különféle pályaelemek, ezek egy része eliminál, másik része segít minket célunk elérésében. Mind a grafika, mind a zene, mind a nehézség a szokásos Nitrome-os - aki eddig nem szerette őket, ezután se fog megváltozni a véleménye róluk.