Természetesen nekem is az egyik első játék, amivel játszottam, az ős-snake volt. Már nem emlékszem, hogy PRIMO-ra is létezett, vagy csak ZX Spectrumon láttam először, de elég sokáig volt toplistás kedvenc nálam. Játszottam később kvarcjátékon, telefonon is, mindkettőt szintén sokáig tudtam kergetni (a hülye cseresznye mindig túl gyorsan eltűnt, legalábbis szerintem). Talán emiatt a nosztalgia-faktor miatt kezdtem el játszani a Shadow Snake 3-mal. Az első gondolatom az volt: ez de szép! Nekem nagyon bejön a Confucius-idézetes, gyönyörű betűs átvezető szöveg, a zene, a sárkányos(?) háttér. Aztán rájöttem, hogy maga a játék is tetszik (bár eléggé béna vagyok benne, tapipaddal elég vállalhatatlan). A kis fénylő izéket kell összegyűjteni, a kelgyó arra megy, amerre kattintunk. És van egy csomó másik izé (az én belső világomban skorpiók, de kinek mi jut eszébe), ami bántja szegény kis csúszómászót, és ha elég sokat bántják, akkor meghal. Vannak még védelmező zöld, felvehető izék is, meg a játékok során megszerezhető pontszámok, amiből három kategóriában fejleszthető a kígyócska (sebesség, szerencse és pajzs). Ezek persze csak pasis csillivillik, nekem a lényeg, hogy önfeledten tekergethetem a jószágot, akárcsak régen. Most pedig megyek, letöltöm az érintőképernyős kütyümre, mert muszáj úgy is megpróbálnom.