Közveszélyes Munkakerülő

Láttam pár autós játékot, de a Madmen Racingnél őrültebb járműparkot egyik sem vonultatott fel. Van itt minden a radioaktív vécétől kezdve a babakocsin és a fürdőkádon át a repülő csészealjig minden. Persze ezek nem csak bemutatónak vannak, versenyezni kell hol velük, hol ellenük (attól függően éppen melyik van a birtokunkban) 18 pályán keresztül. A fő cél egy adott pozíciónál jobb helyen végezni a finisben, de extra jutalomért egyéb feladatokat is teljesíthetünk (például megadott számú hóember elütése, vagy a nitro használata bizonyos ideig). Kellemesen pihent darab, bár nem erre fogunk örökké emlékezni. 

Őrá viszont nagy szükség van a Treehouse Heroban, hiszek űrlények lepték el az erdőt, akik folyamatosan igyekeznek a magasba szökni. Főhősünk pedig ezt próbálja megakadályozni azzal, hogy újra és újra a mélybe veti magát önfeláldozó módon, megvédve házát és az egész bolygót a biztos pusztulástól. Közben még gyűjthet mindenféle érméket, drágaköveket, bónuszokat, amik vagy direkt segítik a harcban, vagy különféle fejlesztésekre költheti el őket 14 pályán keresztül, hogy aztán a végén megküzdhessen a főellenséggel is.

Átmegyek én is szűkszavúba. Előzmény linkekkel itt, Liquid Measure Crystal Water Pack itt. Még mindig villog, mint az előző, de nekem most kevésbé volt idegesítő. A kép elkészítéséhez vezető agyalásra kifejezetten büszke vagyok. Szép hétvégét mindenkinek.

Emlékeztek még az Ice Breakerre? Nos, itt az újabb rész, az Ice Breaker: The Gathering, változatlan célokkal, újabb negyven pályával. Ha esetleg valakinek mégis kimaradt volna: a jégbe zárt vikingeket kell eljuttatni a tengeren valahol hánykolódó hajóra, hogy társuk/társaik kiszabadíthassák őket. Ja, és Nitrome játék, szóval senki ne várja, hogy a 40 pálya teljesítése sétagalopp lesz.

Azt mondják, hogy a macskák önző lények. Nos, Mr. Katt biztos nem, ő ugyanis fegyverrel száll harcba a gyerek kedvenc tortáját felzabáló űrlényekkel szemben. A Die For A Lie-ban van minden, mi szem szájnak ingere, még ha nem is agyonbonyolítva: torta, fegyverek, egyéb fejlesztési lehetőségek, szóval lehet ölni az űrlényeket halomra. Elvégre a hét közepén nincs jobb feszültséglevezetés, mint némi lövöldözés. Talán csak egy szelet torta.

Az egyszeri szegény ember elindult szerencsét próbálni. Kopott öltözékében nem kapott munkát, de amikor élete kockáztatásával megmentette a gazdag ember gyerekét, rögtön egy egész város működtetésének irányítását bízták rá... legalábbis a Multishop Tycoon kerettörténete szerint. Cuki az egész, úgy, ahogy van, úgyhogy annak ellenére, hogy teljesen antitalentum vagyok az ilyen játékokban (kivétel a Transport Tycoon tízezer évvel ezelőttről, abban mindig jó voltam, de ott vonatok voltak meg repülők), ez még számomra is élvezetes. Kis bódékat kell kezdetben vásárolni, megadni, hogy miből mennyit és mennyiért fogunk a nap folyamán eladni, aztán ha jól döntöttünk, dől a profit, ha nem, akkor keserű veszteségek várhatóak. Később bonyolódik az egész újabb helyszínekkel, jobb és szebb elárusító-helyekkel, reklámmal, képzéssel, és szép lassan a teljes közgazdaságtan szerepet kap - de mindezt úgy, hogy az aktuális küldetések teljesítésével még az analfabéták is felfogják, milyen lépésekkel érdemes haladni. Nekem tetszett, de ti majd úgyis leírjátok, miért nem jó. Remélem, legalábbis, mert az utóbbi időkben eléggé komment-szegények voltunk.

Ha álmosan indult a hétfő reggel, akkor a Pixel Escape tuti feldobja - vagy a pulzusszámot, vagy a vérnyomást. Három darab pixellel kell elrohannunk a szörnyű képhibaként érkező pixelvilágvége és pusztulás elől. Közben vagy a szóközt nyomogatva ugrálunk velük, vagy az egérrel utat rajzolva kerüljük ki az előttünk felbukkanó akadályokat. Egyrészt ez közepesen nehéz alapból a tempó miatt, cserébe viszont baromi nehezen vehető ki, hogy mi merre mennyi, melyik pixel a pálya része és melyik csak dekoráció, ezért nálam kiérdemelte a szemétparaszt címkét is.

A Gibbets 4 szerencsétlen sorsú főszereplői viszont ezt is kipipálhatják a listájukon - feltéve, ha ügyesen ellőjük a kötelet, amin lógnak. Van benne némi nehezítés is a néhány pályán felbukkanó szél formájában, de inkább könnyed, pihentetőbb darab. Ami még jópofa, hogy a hóhérok mellett a pályán lévő állatokat is le lehet nyilazni extra achievementekért.

Bár Gibson és Kappa már nincs velünk, nem mehetünk el szótlanul a Decisinon:Medieval mellett. Az első részt eléggé szerettétek, és úgy vélem, ez a középkori köntösbe bújtatott változat is bejövős lehet. Én nem tudok olyan alapos ajánlót írni, mint Gibson, mivel ez éppen az a típusú játék, amihez hozzá sem tudok szagolni. Úgy megörültem, hogy egy darab zombit sikerült a játék második percében kicsinálni (ennyi ideig tartott, míg idáig eljutottam), hogy gyorsan lőttem egy képet. Innentől ti jöttök, tanácsok, stratégiák, kimaxolás, minden jöhet kommentben. Szombaton rajtam kívül dolgozik valaki?

A szerelemtől viszont meghülyül az ember, főhősünk legalábbis biztosan. Így amikor élete szerelme egy listát nyújt át neki a házasságról való mélyebb elmélkedésért cserébe begyűjtendő értéktárgyakról, nem fogadja meg a címben leírt tanácsot és rablónak áll, hogy beszerezze azokat. Így indul a Super Sneak, amiben legfőbb tevékenységünk a pénzkötegek felmarkolása, illetve a házakba való betörés lesz, természetesen anélkül, hogy a rend éber őrei észrevennének, emellett akadnak még pályák, ahol egy pénzszállítót kell követnünk. A lopott pénzért pedig megvehetjük Sophie ajándékait, szépen sorban, remélve, hogy végül pozitívan fogadja majd főhősünk közeledését.

A Pastelgames-en vannak olyan játékok, amiket nem Skutnik csinált. Be kell valljam, eddig nem nagyon törődtem velük, már kinézetre is eléggé érdekes a színviláguk, meg különben is, ha már nem iszom bort, így nem lehetek borsznob, legalább a játékok terén hadd legyek válogatós. De aztán játszottam a the Great House Escape-pel, és azzal a lendülettel végigjátszottam a sorozat összes előző darabját is. Mert bár tényleg nem egy Submachine, de azért elég szórakoztató. Az pedig külön tetszik, hogy a szobák egyenként is kaptak játékot, aztán pedig van egy összefoglaló, mindent vivő epizód, ahol kinyírhatjuk a kis rohadékokat. Lehet, hogy most már tényleg kénytelen leszek tematikus ajánlót csinálni az összes itteni sorozatból? :)

Idén rendezték meg 29. alkalommal a Ludum Dare elnevezésű versenyt, aminek lényege, hogy egy flashjátékot kell összehozni a megadott témában 48, illetve 72 óra alatt, egyedül vagy csapatban, kategóriától függően. A The Valley Rule az egyik induló, szóval az értékelésnél tessék figyelembe venni, hogy tokkal-vonóval 72 óra alatt készült. Ennek ellenére igazán remekül sikerült, engem a Robot wants... sorozatra emlékeztet, mivel itt is magányosan elindulva, a képességeket folyamatosan gyűjtögetve kell kijutnunk a felszínre. Egyetlen hibája, hogy ha újraéledés után túl gyorsan halunk meg, akkor nem éledünk fel ismét, de szerencsére a progi megjegyzi, hogy hol tartottunk, így egy könnyed F5-tel orvosolható a probléma.

Ezt a cukiságot csak a reggeli idegbaj ellensúlyozására kapjátok. Olyan egyszerű és bárgyú, hogy magában nem volna merszem elsütni, mert még kávészünetre is kevés, de a fáradt idegek megnyugtatására talán beválik :). Mész, klikkolsz, örülsz, tényleg ennyi a Wheely 3 története, de olyan bájosak a szereplők, és akár gyerekkel is végigkattintható, hogy remélem, nagyon nem pontozzátok le, még akkor sem, ha tényleg nem váltja meg a flashjátékipart.

A Night Rider Turbo-t DemoDemon küldte be nekünk, át is adom neki a szót:

"Én még életemben nem láttam autós szemétparaszt játékot. Eddig. A jayisgames oldalán akadtam rá a Night Rider Turbo-ra. Elvileg egy egyszerű kis valami, mész az úton, kikerülöd a forgalmat. Ja, meg imádkozol, hogy a kormánykerék ki ne szakadjon a helyéből. Mert ki fog.Az alapötlet ugyanis az, hogy mindent az egérrel csinálsz. MINDENT. Megfogod left mouse-zal a kormányt, és forgatod. Ha túl messzire húzod, kitéped. Megfogod a fékpedált (?), és fékezel. Aztán azt is kitéped. Gyakorlatilag az egész játék a "navajonmeddigtudszeljutnimielőttasz@rtiskiszivatombelőled" mechanizmusra épül, és valójában egy fullos autósöngyilkosság-szimulátor. Mert igen. Ha úgy tartja kedved, kitépkedheted a műszerfal minden egyes darabját, és perverz vigyorral szemlélheted, hogy meddig boldogul a kicsike, vagy szilánkosra törheted a szélvédőt az öklöddel, és nulla látási viszonyok mellett próbálhatsz túlélni. Ajánlom mindenkinek, kafa kis stresszoldó. Vagy stresszépítő. Mindegy. Én mentem kocsit zúzni."

Nem fűznék hozzá mást, csak hogy én magam kb. 20 másodpercig bírtam. És hogy lesz ma még egy játék :).

Lassacskán elérkezik a futball világbajnokság 2014-es felvonása, meg amúgy is hosszú hétvége következik, szóval sportoljunk egy kicsit, mert olyat ritkán szoktunk itt a blogon. A The Champions 4 egy - minő meglepetés - focis játék, kis 4+1 fős csapatunkkal kell lehetőleg minél többször megzörgetni az ellenfél hálóját. Ezek többnyire valós ellenfelek, de megmérkőzhetünk például a Nemzetközi Kalózválogatottal is. Szabályait tekintve inkább futsal-szerű, meg nem egy FIFA/PES, de a focis flashjátékokhoz képest egyáltalán nincs szégyenkezni valója.

A Spy 2 messze legviccesebb jelenetét láthatjátok a screenshot-on, legalábbis szerintem. Alapvetően a jól ismert lopakodós játék, ne lássanak a kamerák-emberek, és juss túl az egyes képernyőkön, összesen a nyilak segítségével - de azért ez, hogy a kutya és a gazdája között kell surranni, azért mégis elég vicces. Annyira, hogy egy csomó időt eltököltem, mire rájöttem, hogy tényleg ez a megoldás. Amúgy nem egy világmegváltóan hosszú darab, de szórakoztató, és még a zenéje is elviselhető akár hosszabb ideig is. Ha nem lenne ennyire szürke alapon szürkés, akár még a cukiság címkét is megérdemelné.

Megcsúszva bár, de törve nem, elkészült a hétfői poszt is, mert hét nem indulhat munkakerülés nélkül. Ráadásul a szerencsésebbeknek csak három napot kell kibírniuk, azt pedig simán el lehet kattintgatni valamilyen flashjátékkal. Például a Stealth Bounddal. Főhősünk be van zárva egy katonai bázisra, ahonnan nincs túl sok kiút, hacsak nem szökik meg. Innentől az akadályokon átugrálva, őröket leütve vagy kikerülve vezet az út a kijáratig egészen 25 pályán keresztül. Ami engem megfogott benne, az a grafika, pontosabban az ötletes animációk és apróságok - például amikor az őr belelép egy rágógumiba. Aki pedig végül kiszabadult, az örülhet, hiszen már csak két flashjáték munkanap választja el a jól megérdemelt pihenéstől.

Az ígéret szép szó, úgyhogy itt a betartás. A Tekergő címen jegyzett játékban fagylaltot helyeztem kilátásba annak, aki beküldi az utolsó pálya screenshotját. JIX szinte azonnalos volt, elsőként érkezett be a négy képpel is megtámogatott bizonyítéka, itt az egyik:

Gratulálunk, én megemelem a kalapomat, egy elég idegesítő és hosszú játékot sikerült végigvinni. Nyereményét (öt gombóc fagylaltot) a balatonboglári Kati fagyizóban veheti át mától, reméljük, ízleni fog :).

A második beküldő, HGege egy igazi úr, csak heccből csinálta végig az egészet, mivel nem is szereti a fagylaltot, így nyereményét felajánlotta szerény, két tagból álló szerkesztőségünknek. Szóval muszáj leszek Totót elvinni egyszer fagyizni :). Köszönjük szépen a nagylelkűséget, íme itt van az ő beküldött screenshotjai közül az egyik:

Több fagyit már nem ajánlok fel, aki ezután vinné végig ezt a játékot, az már csak a saját örömére tegye :).

Na mi volt már rég? Bizony, Nitrome játék, szóval a munkakerülés mai eszköze a Ditto lesz. Egy piros köpenyes macsekkal kell végigugrálnunk a pályákon, ráadásul egyszerre a képernyő két felére figyelve. A szokásos kellemes grafika természetesen jár mellé, viszont (legalábbis az elején) nem olyan szemétparaszt, mint ahogy tőlük megszokhattuk.

Ez most itt egy facebookon játszható játék lesz, kérem, csak az lapozzon, akit ez nem zavar.

Elnézést kérek mindenkitől, ez most egy alibliposzt lesz. Az történt, hogy mivel 11-től egy hidden object típusú, de facebook-os játékot akarok posztolni, ezért nekiálltam keresni valami jó kis ilyen játékot, hogy aki nem facebookozik, annak is legyen mára valami. Nos, ki kell jelentenem: ebből a műfajból nem létezik ingyenes, normális flashjáték. Vannak a nulla kihívást tartogató, valóban ingyenes darabok, meg az ingyenesen csak pár percig játszhatós, nyálcsorgatós gyönyörmények. Szóval találtam végül egy húsvéti tojásost, összesen csak két feladat, az elsőben adott tojglikat kell megkeresni a tojglifáról, a másodikban meg a különbségeket. Semmi extra, nem is nehéz, nem is hosszú, bocsánat. De akit érdekel, 11-től jön egy másik, igaz, facebook-os. És lehet dobálni a köveket.

Na valahogy így kell kitűnni a sok tucatjáték közül, ahogy a Where is my Beard teszi. Sem felépítését, sem nehézségét tekintve nem tér el a hasonszőrű társaitól (bár időnként csak pár pixel eltérésen múlik a pálya teljesítése), viszont a grafika és a cél miatt mindenképpen érdemes kipróbálni. A dolgunk a szokásos: helyezzük el úgy a rendelkezésünkre álló elemeket, hogy teljesüljön a cél - azaz minden pályaelemnek legyen szakálla, amit az egymáshoz érintésükkel tudunk elérni. Mindez jópofa grafikával és jó zenével van párosítva, így remekül használható a hét közepén való átlendülésre.

Húsvét után alapvetően két bajunk szokott lenni: aki enni szeret, az ilyenkor a hasát fájlalja, és sokadszor megfogadja, hogy soha többet nem fog ennyit enni, de legalábbis a harmadik szeletet nem fogja kivenni a tálból - mindazonáltal sokféle testi tünet és fájdalom közepette teszi ezt. Aki inni szeret, annak meg ma egy csomó kis törpe végzi szorgalmatos munkáját a fejében, sűrű üllő-csapkodások és egyéb hangzatok között. Úgyhogy ma csendes, pihentető, nyugis játék van. A Picross Madness a sokadik bőr a "grafilogika" márkanevű játékok között, amiért engem megfogott, az az egyszerűsége (tényleg faék), és hogy az öt elveszthető élettől rögtön addiktívabb lesz, mint a minden más szempontból egyébként magasan sokkal jobb Picma. Itt csak egy használható szín van, az ábrák elnevezését a végén nem tudjuk meg, úgyhogy sokszor ki kell lépnem a menübe, és kicsiben megnézni, mert nem látom ki az ábrából, hogy mit is gyártottam. Viszont igen sok pálya van egy-egy nagyságból. A kicsikből csak az próbálkozzon, aki életében nem játszott ilyet, aki viszont már találkozott a műfajjal, az a nagyoknál kezdjen, különben halálra unja magát.

Zárjuk le a hetet egy kis agytornával. A Concentric Holic alapelve pofonegyszerű: adottak különböző színű, egymásba font négyszögek, valamint a helyek, ahova ezeket rakhatjuk. A cél pedig csak annyi, hogy az összeset eltüntessük a képernyőről. Persze a csak erősen idézőjeles kifejezés, a 25 pálya bőven nyújt kihívást.

A Hellspin igazi elmebeteg játék. Legalábbis nekem. Egy kis, szemes bigyót kell eljuttatni a forgó fogaskerékhez, anélkül, hogy az oldalfalakat vagy a közfalakat érintenénk vele - de ez még nem lenne újdonság. Ami azzá teszi, az a szemétparaszt irányítás. A kis izé az egér helyzetének megfelelően tekeredik. Ha kicsit jobbra van a középvonaltól az egér, akkor kicsit jobbra, ha nagyon, akkor nagyon jobbra megy, és ugyanígy balra. Egyszerűen hangzik? Akkor próbáld ki. Ja, és csillagocskákat is gyűjtünk, hogy ne legyen olyan egyszerű. Nekem elég hamar kiakadt a "játsszon vele, aki kitalálta" -jelzőm, de azért látom benne a fantáziát, hogy nálamnál nyugodtabb és ügyesebb játékosok számára erős kihívást jelenthet. Utolsó pályás screenshot fagyiért valaki? :)