Komolyan mondom, teljesen elfelhősödött a szemem, ahogy áttekintettem a Liquid Measure-sorozat részeit. Mert ugye, volt az első rész, zene és hangok nélkül, amit magyar készítője az akkor még lényegesen látogatottabb kmk-nak személyesen küldött át, ajánlásra. Az ötlet tetszett, de számos gyermekbetegségen még át kellett esnie a projektnek. Aztán jött a második rész, ami szuper volt, csak túl könnyű. Ezt követte a második részhez egy sor másik pálya, ami kissé nehezebb volt már, mint az előző kettő, bár egy-két pályát kivéve az sem izzasztott meg senkit. És kéremszépen, elérkeztünk az új fejezethez. A harmadik rész már egyértelműen profi munka, láthatóan i-micsodákra van optimalizálva (bocsi a képért, a kicsi netbook-omra konkrétan nem fér rá az egész pálya, annyira magas), az elején a hülyéknek szánt egyszerűséggel elmagyarázva, hogy mi a feladat, később fokozatosan nehezedve. Nekem a második rész steampunk-os megjelenése jobban tetszett, a játékmenet, az elemek változatossága viszont ezt teszi sokkal élvezetesebbé. Lehet, hogy csak én vagyok nő és műszaki antitalentum (nem lehet, biztos), és romkocsmákban lenne a helyem, de én nem mindenhol tudtam elsőre megoldani a pályákat (szemben az első két résszel, ami tényleg egyértelmű volt). Szóval, egy magyar srác onnan, hogy van egy jó ötlete, amit próbál megvalósítani, eljut odáig, hogy a játék armor-támogatású, és a flash csak amolyan demo-jellegű cucc a letöltős valódi játékhoz.