A tegnapi szemétparasztság után jöjjön egy ujjgyakorlatnak beillő játék, a Planet Adventure, László ajánlásával. Tényleg nem egy agyzsibbasztóan összetett darab, van pár kis kerek hősünk, velük végiggurulva a pályákon össze kell szednünk a megadott számú kulcsot, plusz csillagfetisiszták a maradék drágakövet is megpróbálhatják megszerezni. És ennyi, a szokásos játékmenetet kapjuk a szokásos csavarokkal, de azt elfogadható minőségben.
Joci a következő szöveggel küldte be a Frontline Defense First Assault linkjét: "Az első pályát aki megcsinálja vendégem egy fagyira!"
Nos, én ehhez nem tudok mit hozzáfűzni, a screenshot elkészítése gyakorlatilag az összes, lövegtornyos játékokra szakosított képességemet igénybe vette :). Csak azt tudom javasolni: aki már nem játszik a Gemcraft-tal, és szeretne fagyizni egyet, az lásson neki. Megfelelő, screenshot-tal igazolt teljesítményért cserébe vállalom a közvetítést a felajánló és a nyertes között :).
Ubaga küldte be nekünk az Escape from Xp linkjét, az alábbi szöveg kíséretében:
"Hamár XP búcsúztató, a blog se maradjon ki belőle, egy klasszikus destroyban lehet kifejezni minden elfojtott érzésünket a rendszer elemei iránt. A játék töltő képernyője nagyon ötletes, régi emlékeket idéz fel. A közvetlen betöltődést követő dump is...Fegyverek, végtelen ellenfelek, robbanások. Mi kell még? :-)"
A magam részéről egy fokkal kevésbé idegesítő zenét el tudtam volna képzeni, de amúgy teljesen rendben van a dolog. Agyatlan lövöldözés, humor, és még vége is van valahol.
Tévéje senkinek sincs. Ha valakinél mégis akad egy, csakis terítővel letakarva, valami letűnt kor mementójaként pihen, de a legszélsőségesebb esetben is csak az ismeretterjesztő csatornák vannak beprogramozva rajta. Mindezt csak azért írtam le, mert a CrashTV-ben egy tévével kell végigugrálnunk a pályákon, és mivel eléggé ugyan arra a sémára épül, mint a többi ilyen, túl sokat nem lehet róla mesélni a szokásos dolgokon túl. Azért kipróbálni érdemes annak, aki éppen nem a GemCraftot gyűri.
Mivel úgyis mindenki a Gemcraft legújabb részével játszik, itt az ideje e heti cukiság rovatunkat elsütni. A Royal Envoy sorozatnak már két része is lefutott a blogon, muszáj vagyok a harmadikat is ide applikálni. A játékmenet ezúttal is a szokásos, ám a kerettörténet más: a jó királyt egy csaló próbálja eltávolítani a trónjáról, és ehhez mindenféle nemtelen eszközökkel igyekszik az alattvalókat eltántorítani a király iránti hűségtől. Ránk vár a feladat a Campaing for the Crown-ban, hogy a tartományok helyreállításával visszahódítsuk őket. Cuki az egész, úgy ahogy van, beleértve a mocsarak lecsapolását némi répáért elvégző kék elefántot. A flashjáték csak egy demo, hat pálya játszható, illetve egy email-címért cserébe még hármat lehet kivégezni, a többi már fizetős. De ez a hat-kilenc pálya is tartalmas szórakozás, néhány kávészünetet megér.
Azt hiszem nincs mit ragozni a híren, itt a méltán kedvelt GemCraft sorozat legújabb része, a Chasing Shadows (köszönjük Nándornak és greffinek, hogy felhívták a figyelmünket rá) nekünk pedig munkaköri kötelességünk erről beszámolni. Viszont a műfaj meglehetősen távol áll tőlem, szóval - bevallom töredelmesen - ötletem sincs, hogy mi merre mennyi, pláne arról, hogy az előzőekhez képest mi változott. Szóval próbáljátok ki, és aki a műfaj jobb ismerője nálam, az írjon róla sok jót vagy itt kommentekben, vagy akár egy komplett ajánlót is küldhet az e-mail címünkre. :)
A pillecukor finom. Egy olyan játék pedig, amiben van pillecukor, az nem lehet rossz. A Super Marshmellow Kingdomban viszont a főszereplő két szelet pirítós, akik lakmároztak egy muffinból, ezért a pillecukor király haragra gerjedt, és égből hulló édességekkel akarja elpusztítani őket. Mi meg kerülgetjük a veszélyt, ahogy csak tudjuk. Ha necces a helyzet, akkor remek lassításban figyelhetjük, ahogy egy-két morzsát lehorzsol rólunk a lezuhanó bomba.
A pályaszerkesztő a legtöbb játékban egy extra funkció, a Level Editor 3-nak viszont nélkülözhetetlen eleme. Itt ugyanis az a dolgunk, hogy az aktuális pályát úgy egészítsük ki különféle elemekkel, hogy eljussunk a célig épen, egészségben. Van benne egy csipetnyi Lemmings-utánérzés, amúgy pedig egy tisztességesen megcsinált alkotás.
A Puzzle Fuzz simán nyeri az e heti cukiság díjat. A feladat egyszerű: a jól ismert és ezerféle változatban megénekelt 'durrants el legalább három egyforma színű lufit' játékkal tudjuk tölteni a karaktereinket, akik aztán kellően feltöltődve lőnek egyet, meghatározott számú sebzést osztva az ellenfeleinknek, akik ettől vagy kinyúlnak, vagy nem. De a megvalósítás! Adva vagyon kettő okostelefonba applikált nyúl, akik a kék golyóktól töltődnek, egy szexis nyuszilány, aki a sárgáktól, és a mindenféle ellenfelek, akik pedig a piros és zöld halálfejektől nyerik az energiát, ha nem durrogtatjuk el őket. A zene nem túl idegesítő, a szövegek helyenként még poénokat is tartalmaznak, és az egész játék egyszerűen űbercuki. A fejlesztő ráadásul aktívan olvassa a kommenteket, és a majdan elkészülő második részhez keményen gyűjti az ötleteket - valahogy így néz ki egy jól megcsinált és szórakoztató flashjáték, annak ellenére, hogy egy nagyon régi ötletet dolgoz fel újra. Van még gyermekbetegsége, nem is kevés, de munkakerülésre tökéletesen alkalmas.
Biciklizni egészséges. Állítólag. Mert az Icycle nem az. Pedig csak a kölyök biciklijén kell terelgetnünk főhősünket, aki ádámkosztümben próbál meg túlélni az elkövetkezendő jégkorszakban. Szerencsétlen ráadásul még csal hátrafelé tolatni sem tud, így okosan meg kell terveznünk az útvonalunkat, a néhol már-már (a végén pedig teljesen) szemétparasztba hajló pályákon. Gyenge idegrendszerűeknek nem ajánlott, de a törékenyebb tárgyakat még a többieknek is érdemes biztonságba helyezni. Cserébe egészen kellemes a grafikája, és a hangok is rendben vannak.
Elnézést kérek a screenshot-ért, ez tipikusan az a játék, hogy vagy játszom vele, vagy képet lövök, de akkor meghalok (itt is épp ez történik), nyilván, mert nem tudok kétfelé figyelni. Szóval adva van Cerberus, a cukorfalat háromfejű kutyu, aki mindenféle csúnyasággal kell megküzdjön, és kicsikét felzabálja a lelküket is, nyilván mert nem fogyózik. Az irányítás végtelenül egyszerű, a kutty magától megy és lő, egérrel lehet mozgatni, a mindenféle fejlesztéseket meg kattintással lehet aktiválni. Ezerféle cuccot lehet venni, ami segíti a kutyuci útját előre, én még nem tartok ott, úgyhogy majd ti elmesélitek, hogy melyik mire jó. Egyetek sok husit, az javítja a játékélményt. Agyatlan disztroj, de nekem tetszik.
A Nunchuck Charlie alkotói egészen biztosan nem vetik meg a tudatmódosító szereket, mert ezt a világot összehozni, amit nekik sikerült, józan ésszel nem lehet. Főhősünk egy harcművész, aki még az uborkát is kedvenc nunjakujával szeleteli fel. Amikor azonban a gonosz tyúk-galamb keverék elrabolja kedvenc plüssmaciját, bosszút esküszik, és kalandra indul ebben a meglehetősen fura világban. Kellemesen agyatlan és beteg darab így a hét első napjára.
Mióta ketten maradtunk Totóval (illetve jóideig szegény egyedül húzta az igát), elég keveset van stratégia a blogon, mivel egyikőnk sem a műfaj szerelmese. Úgyhogy most próbálok valamit pótolni, de mivel tényleg fogalmam sincs a műfajról, kénytelenek lesztek nekem elmagyarázni. Kész vagyok fejlődni, ha valaki kommentben lassan, lépésről-lépésre elmagyarázza, lehetőleg számomra ismeretlen angol rövidítések nélkül, hogy mit is kell itt csinálni, én igyekezni fogok megszeretni legalább iciripicirit a műfajt :). Szóval adva van a Warlords: Epic Conflict, ami elég rendesen összerakott munkának tűnik. Lehet választani, hogy milyen fajjal akarunk lenni, van egy és két játékos mód, mindenféle fejlesztési lehetőség, unlockolható (na tessék, megint nem tudom, mi erre a jó magyar kifejezés, aztán én panaszkodom az angol kifejezések miatt :D) mindenfélék, meg szép komótosan lejátszható csaták. Az elsőt meg is nyertem simán, pedig csak kattintgattam össze-vissza, és gyakorlatilag fogalmam sem volt róla, hogy mit is kellene tennem. Úgyhogy legyen szíves egy bátor vállalkozó elmondani, mert egyébként nagyon tetszene a játék. Teljesen vállalható a zenéje, remek a grafikája, jól felépítettnek tűnik a világa és a két játékos mód is nagyon vonzónak tűnik.
Régebben már mutattunk be olyan játékokat, amikben a legfőbb célunk az volt, hogy egyre és egyre mélyebbre ássunk, természetesen ezek egyike se jut most az eszembe. Itt van viszont a műfaj egy újabb darabja, a Dig to China. Alapvetően ez se szól másról, mint a végtelen ásásról egyre és egyre mélyebben, csak ezt pixeles grafikával és az ahhoz passzoló hanggal teszi. Közepesen hosszú ebédszünetre elegendő, arra az időre viszont egészen tartalmas.
Vince05 nevű törzskommentelőnknek áldassék a neve, a mai játékot ő küldte be. Nekem a bölcsész agyammal ez túl bonyolult, de szerencsére részletes leírást mellékelt róla:
"A Limbs egy time-management játék, mely nem a briliáns grafikájával vagy izgalmas játékmenetével tűnik ki a többi közül, hanem az ötletes és humoros témaválasztással. Egy műkéz szerviz alkalmazottjai vagyunk, és az ügyfelek által behozott művégtagokat kell javítani vagy átalakítani igény szerint. Ellenőrizni kell a szerkezet garanciáját (gyártó, vonalkód, dátum), és ha ez rendben van, nekiállhatunk a robotkéz szétszerelésének. Csavarozunk, forrasztunk, alkatrészeket, ujjakat cserélünk, ami kell. Többféle igénynek kell megfelelnie a terméknek: pl. egy bányásznak erős fogású kéz kell, az orvosnak vagy órásnak a precíz mozgás a fontos. Vannak speciális, az ujjak helyére beépíthető kütyük, pl. fegyverek, szerszámok; a megrendelő szakmája szerint kell kiválasztani ezeket. Szervizes kézikönyv segíti a feladatunkat. Ha valamit rosszul állítunk össze, főnöki lecseszés lesz a "jutalmunk". Nincs túlságosan kidolgozva a játék, max. 1 órára köti le az embert, de van benne pár poén."
A magam részéről annyit tennék hozzá, hogy cukorfalat a grafika, csak a 10'-os képernyőn gyakorlatilag olvashatatlanok a betűk, úgyhogy aki hozzám hasonlóan aprócska képernyőn nyomul, az rakjon ki inkább néhány 2048-at (a Kongát elárasztották a klónjai, van miből válogatni).
Jöjjön egy nagyobb lélegzetvételű játék a tegnapi rövidke point'n'clikc után, úgyis régen kedveskedtünk a stratégiai játékok rajongóinak. A Tinysasters 2-ben nem kisebb feladatunk van, mint felépíteni egy kis közösséget, majd megvédeni a rájuk leselkedő csapásoktól. Mindehhez használhatunk mindent, ami az ilyen játékokban megszokott, bár a legfőbb fegyverünk a mágia lesz. Kellemes kikapcsolódás akár egy hosszabb ebédszünet erejéig is.
Kezdjük a hétfőt egy könnyű kis point-n-clickkel (milyen meglepő :D). A Saucy Devil Gordon édesen emlékeztet a Monkey Island sorozatra, főleg hangulatában, mert persze játékélményben sehol sincs tőle. Néhány kattintás, egy-két hervatag poén, gyorsan megoldható feladatok, minden következik mindenből, gondolkodni olyan nagyon nem kell rajta. De talán egy ilyen szörnyű, esős hétfőn nincs is túl nagy kedvünk hozzá.
Gonosz dolog ez. A napokban olvastam Stöki posztját az iddqd blogon, a legaddiktívabb egyszerű játékokról. Az összesre rá voltam hosszabb-rövidebb időre kattanva, és éppen örültem, hogy a 2048 csak kütyükre van, nem flash, mert így legalább ez kimarad nekem. Hát nem. Itt a flash verzió, és valami hihetetlenül rá lehet gyógyulni. Aki még nem próbálta, az vessen számot azzal, hogy ma már egy percet sem fog dolgozni, én legalábbis délután pontosan így jártam. Egy csomó elintéznivalóm lett volna, de csak tologattam-tologattam, és persze, egész éjjel is ezt fogom csinálni, mert még mindig nem jött ki az a fránya 2048.
Édes kis rövidség a Solomon Circle, egy lovagot kell elkalauzolnunk a megoldás felé, remek grafikával, néhány poénnal, némi filozófiai mondanivalóval. Nem mondok róla többet, mert tényleg nagyon rövid. Ráadásul unity-t használ, úgyhogy hajtás után ott a következő játék.
Földet túr, makkor eszik és röfög hozzá, ilyen egy átlagos malac. A Piggy in the Puddle főhőse emellett még remekül tud gurulni is, mi pedig segíthetünk neki abban, hogy a dagonyás tálkájába essen. Cuki grafikájú játék, kellemes zenével. nekem viszont kicsit túlzottan hülyebiztosnak tűnt. Legalábbis sok pályán találkoztam jelöléssel, hogy éppen mit kell csinálni - bár kétségtelen, hogy a poszt írásának pillanatában, hajnal kettőkor ezt annyira nem bántam.
A teknősök kifejezetten nem rajongói annak, hogy őket egy lábos forró vízbe dobva elkészítsék valamilyen gasztronómiai fogásként. A fürgébbikje így aztán kiugrik, és irtózatos futásba kezd, hogy megmeneküljön a séf karjaiból. A Turtle Mega Rush egy e köré felépített, tulajdonképpen szokványos "juss el minél messzebbre" jellegű játék. Nem kiemelkedő, de tisztességesen megcsinált darab, egynek tökéletesen megteszi.
TomTom nevű kommentelőnk még kedden írt nekünk egy kedves levelet, melyben arra figyelmeztetett, hogy napokon belül kész lesz a Submachine 9. És tényleg, ma (a poszt péntek éjjel készül) meg is jelent a legtöbb helyen, sőt, már végigjátszások is vannak hozzá. A szokásos Skutnik-élmény, minden mindennel összefügg, időnként tizenhárom szobát kell átrohangálni egy-egy megoldásért, időnként facepalm, hogy basszus, tényleg; de egy pillanatig sem pixelvadász, rendkívül élvezhető point-n-click, sosem túl sok tárggyal, mindig éppen elég kombinálási lehetőséggel - és ezúttal erősen indiai elemekkel fűszerezve. Nekem egy helyen kellett a segítség, de ti biztos lazán végignyomjátok. És persze a nagy rajongónak természetesen ötös, mi lehetne más. Aki végigjátssza, azt is megérti, miért pont ezt a címet adtam a posztnak. Brühühü.
Tanulni kéne. Értelmes ember ilyenkor feláll, elvonul egy barlangba, és elő se jön addig, amíg be nem vágta az anyagot. A kevésbé értelmesebbje (=én) még szörfözik egy kicsit a neten. És amikor már éppen felállna, hogy na most már tényleg nekikezd tanulni, rábukkan a Mini Metro linkjére. Fél óra múlva pedig szidja azt, aki ezt lehetővé tette. Ez a szemét aljas dög ugyanis látszólag egyszerű, viszont nagyon durván addiktív. Adva vagyon egy városka, és három metróállomás, különféle szimbólumokkal jelölve. A mi feladatunk, hogy metróvonalakkal összekössük ezeket, és a különféle célállomásra tartó utasokat elszállítsuk, közben az újabb és újabb állomásokat is bekössük a hálózatba. Ha vége a hétnek, választhatunk, hogy egy újabb metróvonalra kérünk lehetőséget, vagy egy vonalon közlekedő szerelvény sebességét és kapacitását akarjuk bővíteni, esetleg egy állomásét. Ugyanis ha egy állomás megtelik, akkor vészesen kevés időnk marad, hogy elszállítsuk onnan az embereket, különben game over. Két metróvonal csak állomáson keresztezheti egymást, a folyó alatt korlátlan számú alagút épülhet, itt viszont a szerelvények lassabban haladnak.
Időnként szeretek elmerülni a hordalékban. Mármint a kongának van olyanja, hogy egy-egy játék alatt felkínál ajánlott játékokat. Már nem tudom, honnan és milyen úton, de így jutottam el a D.Slide-ig. Nem egy egetverő darab, csak azért kap helyet a blogon, mert egy az egyben a 2001. Űrodüsszeia című filmet juttatta eszembe. Szép látványvilág, fura, de érdekes zene - és közben a játék alatt végig az van a fejemben, hogy oké, de ennyi az egész?! És ennyi, tényleg. Tökéletesen egyetértek az egyik kommentelővel: nice concept but not challenging enough.
Hajtás után kaptok még egy játékot, akit érdekel, kattintson :).
Valami szellemes ajánlót kéne írnom most, de bevallom semmi frappáns nem jut az eszembe. Úgyhogy csak szimplán arra buzdítanék mindenkit, hogy a mai napot GDP termelés helyett az A Ghotsly Journey-vel játszva töltse. Na jó, azért annyira nem vagy vatizdasz, hogy a teljes munkaidőt el lehessen vele bliccelni, de úgy a felére elég lehet. A főhősünk egy kísértet, aki szokás szerint elindul valami nagyon fontosat megtudni. Közben leselkednek rá olyan akadályok, mint például a fény, de cserébe különféle élőlények testét kölcsön tudja venni, ha a szükség úgy hozza. Ja, meg lehet elveszett lelkeket is gyűjtögetni, hogy aztán bónusz pályákat kapjunk cserébe.
Utolsó kommentek