Az i saw her across the world megpróbálta kicsit felrázni a sorozatot, és nem csak némi ugrabugrát nyújtani harmadszorra is. Szóval kicsit keringenünk is kell a világban, hogy aztán némi ugrabugra keretében üldözhessünk életünk párját. Ettől mondjuk még nem lesz olyan darab, amikre évek múlva is a homlokunkra csapva fogunk emlékezni, de a szándék mindenképp értékelendő.
Indítsuk a hetet egy sandbox jellegű játékkal. A Lexicopolis A B City a Szókereső és a SimCity szerelemgyereke. Egy várost kell felhúznunk, de úgy, hogy az épületeket azok (angol) nevének beütésével tehetjük le. A városáházval kezdünk, a többi épület elhelyezése már a mi dolgunk. Egyetlen követelmény van csupán: az épületnek valamilyen út mellett kell lennie. Közben persze ügyelnünk kell arra, hogy a lakosok, a munkahelyek és a szórakozási lehetőségek száma lehetőleg egyensúlyban legyen. Sajnos angoltudás kell hozzá, de mivel csak szavakt kell beírkálni, így pl. a Google Translate is kitűnően ki tudja segíteni az embert. Grafikailag nem vagy vatizdasz (zeneileg még annyira se), cserébe igencsak meg tudja tornáztatni az agyat.
Zárjuk a hetet valami akciódússal. A Nether Runner egyrészt jó leckét ad arról, hogy a nem szabad kinyitni feliratot érdemes komolyan venni (hacsak nem akarjuk, hogy egy csápos szörny ragadja el a barátnőnket), másrészt pedig egy remek rohangászós-lövöldözős játék. A barátnőnket kell megmentenünk, miközben mindenféle természetfeletti lények rontanak ránk, őket kell szépen lekaszabolni, a pályavégi bosst pedig egy W, A, S, D billentyűkből random kirakott kombináció gyors leütésével tudjuk véglegesen kivégezni. Kellemes kombinációja a futkározós és lövöldözős játékoknak.
Az Sqr-t biztos nem a grafikája miatt fogjátok szeretni, ami ugyan nem rossz, de én személy szerint kezdek már megcsömörleni a pixelektől. Annál több okot ad a jó pontokra a játékmenet: egy szobában kell eljutnunk a kijárathoz a gravitáció irányát megfelelően változtatva, útközben pedig vizet és aranyat felszedve. Nem rossz darab, de ígérem holnapra igyekszem valami akciódúsabbat találni.
Illetve egy polip, aki tintahalnak hitte magát. Pechjére a tintahalvadászok is így gondolták, és jól kifogták a tengerből. Szerencséjére a barátja segít őt kiszabadítani, így kapjuk meg a Squid Skidet, egy Sokoban-szerű elemtologatós logikai játékot. A csavar (már amennyiben annak lehet nevezni, lévén megszokottnak mondható), hogy csak faltól falig mozgathatjuk az elemeket a hajó ide-oda döntögetésével, szóval igényel némi logikát a pályák teljesítése, és a gyorsaságért valamint a kevés lépésért járó csillagok összeszedése. Ugyanis ezeket nem csak érdemes, hanem kell is gyűjteni, mert csak megadott számú csillag esetén engedi mind a 30 pálya teljesítését.
Volt egyszer egy vámpír, kinek elege lett abból, hogy csupán a holdfényben sütkérezhet, és elindult, hogy megtudja a titkot, és láthassa a napot. Így indul László találata, a Sun for the Vampire, és 30 pályán folytatódik, mindenféle kapcsolók, tüskék, őrök és egyéb veszélyek közepette. Segítségünkre csupán az van, hogy vámpírrá változva szabadon repkedhetünk - már amennyire az irányítás ezt lehetővé teszi, én nem békéltem meg vele teljesen. Amúgy viszont kellemes, és ami még fonnntosabb, kellően hosszú darab.
Másfél hete megy a világbajnokság, és még nem volt focis játék. Nos, focizni ezúttal sem fogunk, de a Trollface Quest 5 a labdarúgásból merítette az ötletet. Sok újat nem lehet róla elmondani, az előző részekhez hasonlóan think-out-the-box jellegű, enyhén elmebeteg játék ez is, talán egy picit könnyebbnek érződik, legalábbis az elején.
Nem tudom, hogy a Notebook Space Wars 2 a sorozat hanyadik darabja éppen, hármat már biztos posztoltunk korábban. És az igazat megvallva a környezetváltozáson meg a szét nem lőhető asztreroidákon kívül egyéb változást nemigen tapasztaltam, és így sokadjára már nem annyira szórakoztató az ötlet. Persze aki még nem találkozott vele, vagy nem zavarják az ismétlések, az azért elütheti vele a munkaidőt.
Az A Kitty Dream engem leginkább a Robot wants... sorozatra emlékeztetett, és nem csak a címe miatt. Ezúttal egy macskával kell végigjárnunk a pálya összes zegét és zugát, hogy mindenféle képességeket összegyűjte végül eljussunk a kijárathoz. Ja, és Nitrome játék, szóval a nehézséget is mindenki eszerint lőjje be előzetesen.
A szmájlik nem tudnak úszni, így aztán nekünk kell őket helikopterünk segítségével átnavigálni a túlpartra - ez a Transcopter alaphelyzete. No persze nem ennyire egyszerű a dolgunk, mindenféle akadályokat kell legyőzni utunk során. Cserébe a felszedett és kapott aranyakért fejleszthetjük járművünket, hogy mind a húsz pályát sikerrel abszolválhassuk.
Norberttől kaptuk az Escape The QR Code linkjét, amiben - minő meglepetés - egy QR kódból kell kijutnunk színes kockánkkal. Persze van némi csavar a Sokobant idéző játékmenetben: ugyan mozgathatjuk az egyes elemeket, de vannak fixen rögzítettek is, nem beszélve a mozgó ellenségekről, plusz a különféle kockáink képessége is eltérő az egyes pályákon. Nem túl forradalmi, de kellemes darab így a hét elejére.
Szerintem vannak varázsszavak, amiket ha leír az ember, már nem szükséges többet mondani a játékról. Skutnik neve az egyik ilyen, de a teljesség kedvéért álljon itt vince05 levele az Escape from Jay is Gamesről: "Skutnik mester új alkotása a Jay Is Games játékajánló oldal számára készült (hoppá!). Látványvilágában a Submachine elemeket hozza, tehát aki ennek a sorozatnak a kedvelője, annak kötelező darab. Sajnos nagyon rövid, de fél-egy órára kiváló szórakozás."
Ilyen hőségben senkinek nincs kedve se dolgozni, se tanulni, se a gép előtt kerülni eme tevékenységek űzését. Úgyhogy valami durva agytorna helyett ma valami igazán cuki lesz: a Pursuit of Hat 2. Nyauuuuu már mindent leírt róla az első rész posztjában, gyökeres változások pedig nem történtek azóta sem: még mindig a kalapunkra vadászunk és még mindig saját magunk szétszedése a kulcs a sikerhez. Egyszerűen imádni való még mindig.
Egészen cuki grafikájú a Rollin Tot, és a menete se nagy ördöngösség, legalábbis elméleti síkon. Van egy piros izénk, amit a pálya forgatásával el kell navigálnunk a felhőhöz, menet közben igyekezve felszedni minél több csillagot, illetve ha kell, akkor a csengőt is, amivel felkelhetjük a ránk váró felhőt. Szóval elméleti síkon csak ennyi, a gyakorlatban azért kicsit több és nehezebb, például vannak szúrós tüskék is, amik eléggé meg tudják nehezíteni az ember dolgát.
Legyen mára némi point'n'click a Tales of Camelot képében, hogy kicsit javítsunk a műfaj szereplésének mutatóin. Camelotban eltűnt egy fazék arany, amit természetesen nekünk kell felkutatnunk, több helyszínen át. Ez leginkább a szokásos kombináljunk különféle tárgyakat, illetve az ennek vigyük el azt jellegű feladatokat fogja takarni, meg ilyen-olyan minijátékokat. Én továbbra sem vagyok a műfaj nagy mesterem szóval kommentben nyugodtan lehet még további pozitívumokat vagy esetleg negatívumokat kiemelni :)
Wolfgang Amadeus Mozartból akcióhős? Miért ne? Ha egy őrült francia jön a jövőből azért, hogy megakadályozza, hogy a Figaro házasságából opera készüljön, akkor muszáj a zeneszerzőnek keményebb eszközökhöz folyamodnia. Így született a Wolfgang Fights The Future, ahol a jövőből érkezett rosszfiúkkal kell elbánnunk. Fejlesztéseket az utcai árusnál vásárolhatunk, azonban vigyázni kell, mert változó és korántsem végtelen készletet tart az árukból. Ötletes darab, jó zenével, sok ilyen kéne még.
Nem csak az alvó oroszlánt, a meditáló bölcset sem sokkal tanácsosabb zavarni. Ha mégis így teszünk, akkor viszont iszkolhatunk. Ebből áll a How Dare You: futunk, közben mindenféle bónuszokat veszünk fel, öljük az ellent és mindenféle fejlesztéseket veszünk, ahogy azt már sok korábbi darabnál megszokhattuk.
Láttunk már jó pár olyan játékot, ahol két szereplővel egymást segítve kell átjutni a pályákon, László találata, a Money Movers ezeknek egy újabb tagja. Ezúttal egy börtönből szökni próbáló páros szerepébe bújva kell 20 pályán átjutni, menet közben felszedve a lehető legtöbb pénzeszsákot, és elkerülve az őröket, valamint a térfigyelő lézereket. Tény, hogy nem a műfaj legösszetettebb darabja, de ettől függetlenül azért jó kikapcsolódás.
Vannak ugyebár a lövegtornyos játékok, ahol tornyokkal védünk meg valamit az ellenségtől. Van pedig a The Lord of the Tower, ahol pedig a királyunkat kell megvédeni, aki egy szabvány toronyelemben lakik, tehát mondhatni a tornyot védjük. Igaz, ez is további tornyokkal történik, hol csak szimplán lepakolva őket és várva a végeredményt, hol azokkal agyonütve a ránt támadó ellenséget, hol pedig egyéb fegyverek segítségével. Mindezt pedig harminc különféle pályán élvezhetjük.
Ki ne akart volna legalább egyszer az élete során kalóz lenni? Kint hajózni a tengeren, harcolni, mesés kincsek után kutatni? Nos, ma bárki kipróbálhatja: a Pirateers 2-ben (minő meglepetés) belevethetjük magunkat a kalózkodás világába. Eléggé összetett darab, a kihajózunk, leölünk mindenkit, visszahajózunk metodika némileg meg lett csavarva: egyrészt nem mindegy kit ágyúzunk meg, ugyanis vannak szövetséges hajók, akiket nem célszerű elsüllyeszteni, másrészt el lehet vállalni küldetéseket (sőt, kifejezetten ajánlatos), aminek keretében egy megadott hajót kell eliminálni, persze busás jutalomért. A zsákmányolt javakat aztán eladhatjuk, a szerzett aranyból pedig sérüléseinket javíthatjuk, vagy hajónk felszerelését és személyzetét fejleszthetjük.
Úgy látszik ez a hét a folytatásokról szól, a tegnapi Drawfender pályacsomag után a mai adag a Disaster will Strike 3. A cél és az eszközök nem sokat változtak a második rész óta: eliminálni minden dínótojást különféle természeti csapások segítségével. Ezúttal 50 pálya vár teljesítésre, és mivel még mindig egy kellemesen szórakoztató játék, így minden bizonnyal a GDP se ma fog magasra szökni.
Bevált dolgokon ne változtass, szól a mondás. A Drawfender annyira bejött nektek, hogy jelenleg a toplistánk hatodik helyén áll, így feltételezhető, hogy a most kijött pályacsomag is hasonlóan jó fogadtatásban fog részesülni. Ezúttal újabb 25 pályán kell megvédenünk a béke nagykövetét a börtönből szabadult üldözői elől, ha pedig mindegyikkel végeztünk, akkor vár ránk egy adag teljesíthetetlen pálya, úgyhogy a hétfőt biztosan el lehet ütni vele.
Végződjön a hét némi időutazással. A Time Swapban egyszerre játszunk apával és fiával - a szereplők váltogatásával menet közben ugrálva az időben. Persze nem csak úgy ok nélkül, például a kamerák elől csak úgy tudunk elrejtőzni, hogy visszautazunk abba az időbe, amikor még nem voltak, viszont apukát nem látják szívesen a cégnél, így akkor tanácsosabb a jelenben tartózkodni inkább. Igényes darab amúgy, még olyanokra is figyeltek a készítők, hogy például a számítógép az időben visszautazva írógéppé válik.
A Hobo Bob kezdetben egyszerű, mint egy faék. Futsz egy hobóval. Először csak átugrálsz akadályokat. Aztán áttörsz falakon is. Majd végigsiklasz csöveken. Később kapcsolóval nyitsz fel kapukat. Végül pedig réseken kell átcsusszannod. Pedig még csak a nyolcadik pályán tartasz, de már megőrültél. Ez az öt feladat ugyanis öt különböző, ámde csoportosan egymás mellett elhelyezkedő billentyű precízen időzített lenyomásával végezhető el, ami bizony nem könnyű feladat, jár is érte a szemétparaszt tag. Mondjuk legalább a pályák nem randomgeneráltak, így ha minden kötél szakad, be lehet őket magolni. Kreténségben nem ér fel az örök klasszikus Robot Unicorn Attackhoz, de szemétparasztságban simán veri.
Érdekesen bolondította meg a Tetrist a Quadroscope alkotója. Az alap feladat itt is hasonló: egy sor teljes kitöltésével el kell tüntetni az elemeket. Viszont itt egyrészt egyszerre négyfelé kell figyelnünk, másrészt ahogy haladunk előre, egyre intenzívebb és összetettebb vizuális effekteket idézünk elő, ami azért már megnehezíti a koncentrációt. Mindehhez remek zene is társul, szóval igazán nem lehet okunk a panaszra.
Utolsó kommentek