Volt már az első rész, volt a másfeledik, és most itt a legújabb Sushi Cat, ami a The Great Purrade nevet viseli. Persze az alapok továbbra is változatlanok, a macseknak valami baja van szíve választottjával, amire a legjobb megoldás, hogy telezabálja magát szusival. Aranyos extra, hogy a felszedhető bónusz szusikért cserébe különféle gúnyát adhatunk a cicára.
Egy szorgalmas munkakerülő mindig megtalálja az utat. Fizci bloghu-s üzenetben juttatta el hozzám a Rew 2 linkjét, és milyen jól tette, én, bevallom, elmentem volna mellette. Pedig az első részt kifejezetten élveztem, és a második is egészen aranyosra sikerült. Lehet, hogy csak az állandósult időhiányom miatt, de a visszatekerésekre elmenő másodpercek minden képernyőn engem a végén már kicsit idegesítettek, viszont épp ezért tart egy aprócskát hosszabb ideig, mint a fastgames többi játéka. Öt perces kávészünetre elég, de hát hétfő van, tessenek munkával tölteni a napot - vagy legalábbis a nagyobb részét.
Zombik, mutáns patkányok, fegyverek, vér, disztroj, tequila. Ezt nyújtja a Tequila Zombies 2, meg két főhőst, a kigyúrt macsót meg a bögyös rendőrcsajt, akik rendületlenül küzdenek a Mexikóból érkezett zombik ellen. Szokás szerint a hentelésért pénzt kapunk, abból pedig fegyvereket, páncélt meg különféle segédeszközöket vásárolhatunk. Remélem ez a poszt csillapítja a kommuna zombiéhségét :)
Nem fantáziátlan vagyok, hogy ilyen címet adok, hanem egyszerűen tisztelgek a nagyság előtt. Ennek a játéknak az első részét ugyanis Stöki posztolta, és ezért a címért már anno is teljesen oda voltam. Éppen ezért örültem, mikor megláttam a második részét. Egyébként is szeretem ezt a műfajt, az azonos számokat összekötős játékok amúgy is jól passzolnak a szöszölős, aprólékos személyiségemhez (ezen most az engem ismerők hangosan felröhögtek persze). Szóval a játék hosszas munkakerülést ígér, bár csak tíz új képet kaptunk, ám egy-egy kép összehozása akár tizenöt percet is igénybe vehet, úgyhogy több kávészünetet meg lehet tölteni vele. A részletes játékleírást a mester már az előző résznél tökéletesen megadta, úgyhogy aki nem ismeri, az a fenti linken eligazodhat. Aki pedig - hozzám hasonlóan - régóta szereti az ilyen játékokat, annak hajrá-hajrá. Imádom azt a pillanatot, amikor az addig teljesen kusza színkígyók hirtelen értelmet nyernek...
Nemrég írtam a Viaduct Designer kapcsán, hogy sokkal-sokkal több van a műfajban, mint amit kihoztak belőle. Nos, következik is egy jobban sikerült darab, a Cargo Bridge 2, aminek első része és két kiegészítője szerepelt már nálunk. Nem a hihetetlen mértékű megújulás miatt fogjuk szeretni, viszont jóval több kihívást jelent, mint vonatos társa, és jóval hosszabb is. Végre van zenénk és külön pirospont jár a pályaszerkesztőért is.
A címbeli a jelzővel illette Péter a Gravnavot, és nem véletlenül, jöjjenek az ő szavai erről a khm... játékról: "Sokszor találkoztam már kifejezetten idegesítő, és szemétparaszt játékokkal, de ez a példány túltesz mindegyiken. Vérlázítóan bosszant, s ami a legrosszabb, nem úgy bosszant, mint a többi testvére. Nem akarjuk 3 perc után abbahagyni, mert saját ügyetlenségünk, és vágyunk a javulásra, gátol ebben. A grafika igénytelen, a játék puritán, és idegölő. Mégis majd egy órán át kísérleteztem vele, hogy legalább 3-4 akadályon keresztül tudjak menni. A játékmenet amúgy végtelenül egyszerű, repülni kell a főhőssel, és nem szabad nekimenni semmilyen objektumnak, valamint a pályáról sem szabad kimenni. Az igazi kiszúrást a kép teljes tükrözése okozza, mely véletlen időnként jön elő (általában pont objektum előtt) és az ember nem tud kapcsolni időben. Büszkén jelenthetem, hogy sok év után megtaláltam a "Szemétparaszt játékok koronázatlan királyát".
Kezdjük a hetet egy kis hajigálással. A Go Go Goblinban a szenvedő alany egy ork, őt kell minél messzebbre eljuttatni. Útközben némi aranyat vehetünk magunkhoz, amit aztán különféle hasznos fejlesztésekre költhetünk el. Egyszóval a szokásos hajigálós "csomag", kicsit más köntösben, egyedül talán az achievementek hiányoznak a megszokott elemek közül.
Ötödikes voltam, amikor egy iskolai osztálykirándulás során elvittek minket a Planetáriumba. Ott láttam először az égboltra vetítve a csillagképeket - és már akkor sem értettem, hogy eleink hogy néztek ki ennyi mindent a csillagokból, vagy miért pont azt nézték ki. Talán ezért az élményért, talán csak kíváncsiságból, de kipróbáltam a Horoscope Puzzle-t... és basszus, ez szemétparaszt! Az elsőnél még röhögtem, hogy ennyiért játékot csináltak, de aztán egyre több lett a sárga pont, és később forogni is kezdtek! Bevallom, a második körben sincs még kész mind a tizenkét állatövi jegy, sőt, még a fele is alig, és már jojózik a szemem. Pedig olyan egyszerűnek tűnt, hogy csak össze kell kötni a csillagképbe passzoló pöttyöket! De addig nem nyugszom, míg végig nem csinálom.
Zuckenberg az idén tőzsdére vitte a Facebookot, ám a részvények ára azóta konstans csökkenésben van. Most rajtunk a sor, hogy segítsünk rajta, és minél több Facebookos aranyérmét szedjünk össze, és minél több részvényt mentsünk meg. Minimálgrafika, hang nélkül, szóval inkább a poénfaktor miatt szerepel. (Anti-Facebook hívő munkakerülőink pedig szórakozhatnak azzal, hogy az első adandó lehetőségnél hagyják leesni Zuckot).
Ma két játékot kaptok, ugyanis egész napra egyiket se éreztem elégnek, de a 10 perces kávészünetre pont elegek. Szóval az első ezek közül a Viaduct Designer, ahol - meglepő módon - viaduktokat kell tervezni, hogy vonatunkkal elláthassuk az embereket mindenféle földi jóval (ezen felül egyszer-kétszer állatokat is el kell kergetnünk a sínekről). Kár, hogy túl rövid és túl egyszerű, pedig akár egy remek játék is lehetett volna.
Nem ez a világtörténelem legnagyszerűbb játéka, úgyhogy aki nem kalandos kedvű, az menjen vissza a homokozóba kísérletezni inkább. Valójában két dologért ajánlom nektek ma ezt a rettentően hosszú című játékot. Egyfelől azért, mert szobából menekülős játék érdemtelenül keveset szerepel a blogon, pedig igazán jó darabok is akadnak belőle (bár kétségtelen, hogy egy csomó közülük túlzottan pixelvadász, éppen ezért játszhatatlan). Másfelől pedig azért, mert szerintem ez egy jó példája annak, hogy ha egy amatőr, lelkes emberke elkezd egy ötlet mentén játékokat készíteni, a végére egész érdekes darabot is készíthet, aztán mégis megmarad szörnyen amatőr szinten - ezt speciel a teljes nyelvi igénytelenség jellemzi, de a látvány és a zene sem igazán profizmusról árulkodik. Egyébként könnyen végigkattintgatható, egyszerű kis fejtörőket alkalmazó, már-már gyermekien egyszerű darab, szerintem tíz percnél tovább senkinek sem fog kitartani, ettől függetlenül én jót szórakoztam rajta.
A The Sandbox nem a hagyományos értelemben vett játék. Sokkal inkább - ahogy a neve is sejteti - egy nagy, virtuális homokozó. Kapunk némi teret, egy rakás különféle anyagot, a többi ránk van bízva. Persze ezek különféle módokon reagálnak egymással, így egészen változatos dolgokat tudunk létrehozni. Szóval kísérletezésre fel - a végeredményt pedig ne felejtsétek el elküldeni a levelesládánkba!
Kevés kivételtől eltekintve nem rajongok a lövegtornyos játékokért. Részint mert nem kötnek le, részint mert általában rendkívül béna vagyok bennük. A kommunát viszont ki kell szolgálni, úgyhogy a Bubble Tanks Tower Defense 2-höz csak annyit tudok írni: próbáljátok ki. Aki rajong a műfajért, az biztos örömét leli a számtalan módon fejleszthető tornyokban (a pause gombra kattintva látható a teljes arzenál), a sokszínű ellenségben és a rengeteg pályában. Aki pedig nem - na ő is mindenképp tegyen egy próbát, hátha mégis megkedveli.
Ez a játék kísértetiesen fel tudja idézni azt a szörnyen kínos pillanatot, mikor nagy nehezen beszuszakoltad az összes cuccodat a bőröndbe, amit vinni akartál, sőt, még le is csuktad, és emberfeletti küzdelem árán becipzároztad, aztán hirtelen észreveszed, hogy kissé távolabb ott figyel még az összekészített neszesszered, ami nélkül azért már mégsem kellene útnak indulni. Ígyhát fáradt sóhajjal kipakolsz mindent, és kezded elölről. Ezt az érzést biztosan hozza, mivel adott térbe kell n-1 különféle alakú cuccost bepakolnunk, úgy, hogy semmi sem érhet a tetőhöz, és mindig csak egy maradhat ki. Nem szeretném lelőni a poént, de nem mindig a legnagyobbat kell kihagyni. És persze, lehet csillagokra is vadászni, én már vagy a negyedik pályán tartottam, mire rájöttem, hogy vannak egyáltalán csillagok, úgyhogy szólok: max. hármat lehet összegyűjteni egy adott dobozzal, és a gyorsaság a kulcstényező, aki lassan pakol, lemarad.
Egyszerűen szórakoztató. Ez járt az eszemben végig, míg a Nude Hunterrel játszottam. Adva van egy ruhátlan ember, aki egy szál íjjal öldösi a környék összes állatát. Eleinte csak kanárikat, majd repülő halakat, majmokat, végül kerekeken gurulászó teheneket és érdekes dugóhúzó-mozgással haladó lila kukacokat. A tetemekért pénzt és husit kap, ettől függ, hogy meddig is tart az adott nap. Közben persze apránként fel is öltözik. Van fejlesztés is, a harmadik nap végére totálisan kimaxolhatós, de szerintem ezen most nem fogtok stratégiákat gyártani, hogy milyen sorrendben érdemes. Megnéztem a toplistát, egyelőre mindössze négy embernek sikerült a világon négy nap alatt teljesíteni a küldetést, öt nappal már sokan büszkélkednek, de örömmel láttam, hogy a saját hat napom sem a legrosszabb eredmény a táblázatban. Összegezve: teljesen agyatlan lövöldözés, de ezúttal a képi humor jelenti a játék legnagyobb erejét.
[alternatív link]
Szeretem a logikai játékokat. De ezt kivételesen azért posztolom, mert remélem, hogy valami műszaki értelmiség megmondja nekem, hogy a próba-szerencse módszeren kívül ugyanvajon hogy lehet a pályákat (harmincon felül) teljesíteni? Eleinte kicsit uncsi volt, hogy csak sorban egymás után kell kötözgetni a kerekeket, de aztán jött a nehezítés, hogy saját színén nem haladhat át a lánc, aztán meg jöttek az egyre nehezebb pályák. Onnantól már kihívás volt, de még úgy is, hogy három pályát megoldás nélkül átugorhatok, nem sikeredett eljutni a negyvenedikig, legalábbis addig a pillanatig, amikor a bejegyzést írom. Mert most már nem nyugszom, amíg az összes hülye fogaskereket mozgásba nem hozom!
Update: megvan a negyvenedik is, de azért a három kihagyottnak egyszer még muszáj lesz nekiugranom, már csak eredendő makacsságom miatt is.
Amikor kint tombol a kánikula, az ember agytevékenysége ezzel egyenes arányban csökken, és leginkább a vízpart-hideg sör-semmittevés tengelyen mozog. Természetesen ilyenkor arra sincs agykapacitás, hogy bonyolult logikai fejtörőkkel múlassuk az időt. Sokkal jobb zombikat középkori kínzóeszközökre lődözni, csak úgy pihenésképpen, ahogy ami az Impale 2-ben a feladatunk. Ötven pálya áll rendelkezésünkre, ha ezeket 7500 ponttal megoldjuk (minél kevesebb zöld izét lődözünk el, annál több pont jár a pálya megoldásáért), további húsz nyílik meg előttünk. Ha pedig ez sem elég, tizenöt megszerezhető achievement vár a munkakerülőre.
Kedves Kommuna!
Idén is van Goldenblog, és idén először mi is neveztünk. Mivel nem akartunk az iddqd (és Stöki) ellen indulni, így cselesen a kult/szórakozás kategóriában találhattok meg bennünket (na jó, valójában az történt, hogy nem olvastam el rendesen, hogy a játékokat ajánló blogok IT kategóriába valók, ráadásul a zsűri sem rakott át bennünket, úgyhogy ott maradtunk). Így viszont a comment:com és hasonló nagyágyú lettek ellenfeleink, így az esélytelenek nyugalmával várjuk a szavazás végeredményét. Ettől függetlenül igen jól esne, ha esetleg megtisztelnétek bennünket azzal, hogy ránk nyomtok egy szavazatot. Ehhez az új szabályok szerint facebook-azonosító kell.
Nem tudom, ti éreztétek-e már, hogy angyalkák vigyáznak rátok, nekem többször is volt olyan élményem, hogy hú, ha egy perccel hamarabb, vagy jaj, ha csak egy centivel arrébb... Na, hát az My Angel ugyanez, csak fordítva. Egy őrangyal bőrébe bújva kell a felnövekvő ember-gyerek útját egyengetnünk, időnként szó szerint is, mert az ördög, ugye, nem alszik, és folyton csak az alkalomra vár, hogy pofára ejthesse szegény gyanútlan őrizetesünket. Vidám, bájos, gyorsan lejátszható... mi kell még az esti tűzijáték előtt?
A sok logikai meg point'n'click után jöjjön egy kis lövöldözés a hétvégére. A Nuclear Plant sztorija szerint egy atomháború szinte minden életet kiirtott a földön, egyedül mi maradtunk némi túlméretes mutáns élőlény, egy darab növény és egy számítógép társaságában. A feladatunk a növény felnevelése, miközben fejlesztjük a képességeinket és irtjuk a mutánsokat.
A mai játék valójában két játék egyben. Az egyiknél meghatározott alakzatokat kell összetologatni, a cél a minél több pontszám elérése a jobb alsó sarokban jelölt darabszámú alakzatból. A csavar a dologban az, hogy a kis korongocskák egyikén-másikán elektromos vezetőnek tűnő gyűrűk vannak, melyek az alakzat eltűnésekor villámot indukálnak (oké, tudom, hogy marhaságnak hangzik, de kinézetre tényleg ilyen), ami további gyűrűk felrobbantását - és ezzel még több korong eltüntetését - teszi lehetővé. Időnként egész hosszú láncreakciókat lehet létrehozni, ha nem csak a célként megjelölt alakzatra figyelünk oda a tologatáskor, hanem arra is, hogy legyenek a villámok útjában további gyűrűs korongocskák. A három csillag eléréséhez egészen biztosan nem elég, ha csak simán kirakosgatjuk a 15-20 alakzatot, sőt, az gyakran még az egy csillagot sem garantálja.
A játék másik része kőkemény logika: ugyanilyen táblán kell megadott mintázatot megadott tologatásból összehozni. Az első néhány még gyenge ujjgyakorlat, de tessenek csak tovább haladni, szerintem már az első néhány kétjegyű sorszámnál komoly újrakezdések és fejben lejátszások valószínűsíthetőek.
Külön emeli a játék fényét a steampunk kinézet és a nekem nagyon bejövős háttérzene. Számomra kifejezetten addiktív, remélem, közületek is lesz olyan, aki rákattan.
Kifejezetten ritkán vetemedünk arra, hogy demót ajánljunk nektek, de a Deponia-val kivételt kellett tennünk. Ha valakinek mond az a név valamit, hogy Guybrush Threepwood, az meg fogja érteni, miért gyengültem el. A totálisan klasszikus point-n-click alap, aranyos figurák, helyt-helyt egy-egy poén, egymással is kombinálandó (na jó, nem nagyon, és nem sokszor) tárgyak, bájos hangulat... mi kell még? Hát, nekem húsz dollár, mert ennyibe kerül a játék fullos verziója, de hát ami késik, az nem múlik. A demósága miatt nem adhatok neki öt pontot, meg mert két bugba is belefutottam a végigjátszás során, de amúgy kiváló hangulat-keltő darab.
De tényleg. Nem elég, hogy már megint egy zombis játékot ajánlok, de ráadásul a macskák váltak zombivá, és egy kutyával (egy kutyával!!!) kell megoldani az egyébként egyszerű fejtörőket, hogy aztán a kutyuci szépen szétcsaphasson szegény, zöld és széteső-félben lévő cicuskák között. A képen éppen egy traktorral és egy fejszével teszi ezt, de az erősáram és a 16 tonna is szerepet kap a játékban. Időnként persze, ha nem vagyunk elég gyorsak, vagy rossz helyre kattintunk, akkor a kutyus rapid módon elhalálozik, de ugyanilyen gyorsan fel is tud támadni. Tehát megint egy zseniális, képernyőnként néhány kattintást igénylő, rövid, de végig élvezetes időtöltés.
Kevés jobb indítása van a hétnek, mint egy zombikkal megfűszerezett, körökre osztott stratégiai játék. Ennek szellemében következik most az Igor által a figyelmünkbe ajánlott Deadly Neighbors 2, amiről így ír: "A lényeg, hogy háromfős "kiccsaládunkkal" (amiben lehet később kutya, macska és zombi is :) kell mindenféle komoly indokok miatt a szomszédainkat eliminálni. Klasszikus körökre osztott stratégiai játék alapokon nyugszik, némi csavarral illetve fejlesztési lehetőségekkel. A kampány végigjátszása után megmérkőzhetünk más játékosok családjaival is. Szerintem a kevésbé fanatikusoknak is 1-2 órás munkakerülést biztosít."
Szívszorítóan megható az I Saw Her Standing There sztorija, de nem árulom el. Mint ahogy a poént sem. Irányítás nyilakkal, a figura megdöbbentően nagyokat tud ugrani, és ennyi. Habkönnyű ügyességi, kellemes mosollyal a végén. Kaptatok elég fejtörőset a hétre (és nem hiszem el, hogy ti simán meg tudtátok csinálni a cukorkásat, én még mindig nem végeztem vele, pedig én fedeztem fel, a manóba is már), itt az ideje, pénteki levezetésként, egy kis agyatlan ugrándozásnak.
Utolsó kommentek