...a CubeCubeCube. Adva vagyon egy 3D-s alakzat számokkal, a mi feladatunk pedig az, hogy a számmal jelzett elemből álló formát hozzunk létre (értelemszerűen maximum egy él lehet közös egy másik alakzattal, illetve számból is csak egyet tartalmazhat). Ez így leírva eléggé kínaiul hangzik, de ha nekiveselkedünk a 49 pályának, hamar világossá fog válni, hogy mi merre. Igazán remek agytorna az év elejére.
Azt szeretem Skutnik-ban, hogy nem ismétli önmagát, még akkor sem, ha igen. 2010 és 2012 után most 2013 kerestetik, ezúttal egy egészen szürreálisan valóságos helyszínen, kis csavarral. Kicsit nehéz észrevenni egyes dolgokat, de minden megtalálható (nekem a fa volt szenvedés, de gondolom, más mással szív) előbb-utóbb, ha elég figyelmesek vagyunk. A vége meg tök poén. Jó munkakerülést az új esztendőre is!
Bár elvileg szombat van, ami, ugye, nem munkakerülős nap, ám egy igazi geek a szilvesztert is játékkal tölti. A Band Of Heroes éppen alkalmas erre a célra: mivel egy-egy pályát (nekem legalábbis) nem nagyon lehet megcsinálni egyből, csak több próbálkozás és folyamatos fejlesztés mellett, így állandóan arra csábít, hogy csak még ezt az egyet megcsináljuk. Ugye ismerős? :) Szóval remek kis játék, imádom, hogy hihetetlenül könnyen kezelhető (gyakorlatilag minden megy magától, csak egérrel kell irányítani a csapatot, és néha klikkelni, hogy a főhős a mindent vivő kardjával letarolja az ellent), kellemes a zenéje, változatosak a karakterek, szokásosan fárasztóak a párbeszédek - szóval minden együtt van benne, hogy hosszú órákig remekül szórakozzunk. Ja, és a mentés is működik, tehát a pezsgőbontás alatt lehet szüneteltetni :). Ezzel a játékkal kívánok toto92 és a magam nevében is munkakerülésben gazdag, boldog új évet minden kedves látogatónknak - és persze, a kedvetleneknek is :).
Ritkán találok ilyen meggyőzően jó point-n-click játékot, mint a Killer Escape. A fejtörők a helyükön, mármint teljesen érthető, hogy mit kell keresni, csinálni, mi mire való, nem pixelvadász (sőt, már-már szájbarágós időnként, mondjuk ez a pixelvadászokhoz képest inkább előny), mindössze egyszer vert le a jeges veríték (na jó, ennél naturálisabban tudnám ecsetelni, hogy mit csináltam majdnem az ijedtségtől), de igazából arra is lehetett számítani. Érthető, használható, van hangulata, és főleg, végrehajtható. Nekem ugyan elég lassan ment, de aki akar, ráhajthat a gyors végrehajtásért járó bónuszra, vagy egyéb pontgyűjtő lehetőségekre (nem tom, mit kéne csinálni a patkánnyal, hogy arra is adjon pontot, de nem is próbálom ki, fúj). A cuccokat random rejti el, úgyhogy akár ismételhető is, ha valakinek kedve támad rá. Fél-egy órára éppen leköti az embert, a hangeffektek meg nem kicsit vérfagylalóak.
Azért szeretem - sok más mellett - a Kongát, mert időről időre elővesznek egy régebbi játékot, és badge-ek osztogatásával hívják fel rá a figyelmet. Így járt az Icycle is, bár már három éve fenn van az oldalon, most jutott el odáig, hogy ötven pontnyi játékot érjen. Nem igazán nagy durranás, nekem ez a játék jutott róla eszembe, bár itt nincs zene (sajnos), vannak viszont egészen durva időzítést igénylő pályák, főként a hetes-nyolcas régióban. Édes, mert a gyűjtött bubik mellett azt is számon tartja, hogy hányszor sikerült kinyúvasztanunk szegény csupasz túlélőnket. Remélem, aki még dolgozik ezen a két napon is, jól fog szórakozni vele. Az elején lévő animációt vétek átugrani! :)
Halászléfőzés, karácsonyfa díszítés, ajándékbontás és bejglifalás előtt indítsuk a napot egy, az alkalomhoz illő játékkal. A Super Santa Kicker 3 a "lődd célba a szerencsétlen alanyt" típusú játékok egy jobban sikerült darabja. Az ajándékokkal teli zsákok összegyűjtése és a mikulás kéményekbe juttatása a 20+4 pályán keresztül nem olyan egyszerű feladat, mint elsőre látszik, egy-kettő pedig kifejezetten szemétparaszt. Ennek ellenére igazán remek szórakozás, bár tény, hogy utána kifejezetten szükséges lesz egy nyugtató fadíszítés :) Nyauuuuu és a magam nevében is Boldog Karácsonyt kívánok minden látogatónak!
Festékföldjén sütött a nap, szép volt az élet, mígnem egyszer csak jött egy tornádó, ami az összes kis festékfoltot elfújta messzire. Csak egy, csak egy placsni maradt talpon a vidéken, ő pedig elhatározta, hogy társaiért ered, és összegyűjti az összeset. Ez a PaintWorld, egy laza kis ügyességi játék, a pályák végén gitározó festékfolttal és olyan jópofa statisztikákkal, hogy mennyi volt a festékgolyó legnagyobb sebessége.
Biztos sokan unják már ezeket a fajta ritmusjátékokat, de évente egyszer - sőt, tulajdonképpen tavaly kimaradt - hadd legyen helye ennek is a blogon. Nem mutat jól, ha egy flashjáték neve mögött az ötös áll, mert általában kevés olyan ötlet van, ami elbír öt folytatást. Tulajdonképpen ezzel a játékkal is az a baj, mint a mindenféle konzolokra írt nagytesóival: egy idő után unalmassá válnak, az ember elérkezik a teljesítőképessége határához, ahonnan ha megfeszül, sem tud jobb lenni, és ott akkor összetöri a kontrollert, vagy bezúzza a képernyőt. A Santa Rockstar 5-ben szerencsére idáig nem kell eljutni, nem olyan sok, de egészen jól hangszerelt dal, könnyű fokozaton elég bírhatós (biztos vannak, akiknek a pengetős-rohadt nehéz változat is könnyen megy), és van némi szívatás formájában megnyilatkozó képesség-próba. Aki szereti, annak tartalmas délelőttje lesz, aki meg utálja, az úgyse fogja kipróbálni :).
Mielőtt elkezdtem játszani az A blocky Christmas-szel, még azon gondolkoztam, hogy kell keresnem még valamit, mert ez túl rövid lesz holnapra. Pedig a bontegames láttán azért gyanakodhattam volna. Összesen csak tizenhat pálya van, az első pár ráadásul könnyed tutorial, semmi nehézség nincs benn. Biztosan csak én vagyok extra fáradt, és valami teljesen egyértelmű megoldása van, de a tizenkettediken elakadtam. Nem kicsit, nagyon. Akármit csinálok, nem megy. Szóval adva van egy kis, csillagos kocka, ez vagy te. Mágneses tulajdonságaid miatt a zöld nagy izék mennek veled, ha hozzájuk érsz. A megadott mintázatban kell őket leszállítanod a helyükre. Pofonegyszerűnek látszik, de nem az. Most kialszom magam, aztán holnap akkor is megcsinálom - de ha nem, esetleg nem segítene valaki, hogy mit nézek be folyton?
Az úgy volt, hogy a tehenek megunták viszonylag egyhangú, az evés-kérődzés-tejadás tengely mentén mozgó életüket, és úgy döntöttek, hogy most aztán odacsapnak - a bikák legnagyobb bánatára. A Cowaboom-ban 47 pályán kell nekifutásból eliminálni a célkörben rettegő bikákat, hol csak simán kilökdösve őket, hol némelyik boci speciális képességeit kihasználva. Szórakoztató, vidám darab erre a ködös, szürke hétfőre keddre. (Az meg úgy volt, hogy én ezt megírtam hétfőn délelőtt, élesítettem még aznapra, erre valamiért nem jelent meg.)
Kellemes kis platformjátéknak indult a SkullFace. A feladat csak annyi, hogy elérjünk a célba, útközben átugrálva pár akadályt meg bombát. Aztán nagyon gyorsan átváltott szemétparaszt üzemmódba, pedig a 45 pályának még a harmadánál se jártam. A maga módján azért szórakoztató darab, bár amikor tucatjára fut neki az ember egy pályának, akkor nem feltétlen ez jár a fejében. Mindenesetre aki végigküzdi magát a szinteken, jutalma egy főellenség, szóval megéri kitartani és nekifutni újra meg újra.
Zombik! Akinek ennyi még mindig nem elég a kattintáshoz, azoknak elárulom, hogy az Earn to Die 2012-ről van szó, ami az azonos nevű játék kiegészítése - folytatásnak szerintem nemigen nevezhető. Ennek ellenére még mindig szórakoztató agyatlanul nyomni a gázt a következő ellenőrzőpontig, miközben agyatlan zombikat mészárlunk halálra, az így kapott pénzből pedig tuningoljuk verdánkat.
Komolyan mondom, teljesen elfelhősödött a szemem, ahogy áttekintettem a Liquid Measure-sorozat részeit. Mert ugye, volt az első rész, zene és hangok nélkül, amit magyar készítője az akkor még lényegesen látogatottabb kmk-nak személyesen küldött át, ajánlásra. Az ötlet tetszett, de számos gyermekbetegségen még át kellett esnie a projektnek. Aztán jött a második rész, ami szuper volt, csak túl könnyű. Ezt követte a második részhez egy sor másik pálya, ami kissé nehezebb volt már, mint az előző kettő, bár egy-két pályát kivéve az sem izzasztott meg senkit. És kéremszépen, elérkeztünk az új fejezethez. A harmadik rész már egyértelműen profi munka, láthatóan i-micsodákra van optimalizálva (bocsi a képért, a kicsi netbook-omra konkrétan nem fér rá az egész pálya, annyira magas), az elején a hülyéknek szánt egyszerűséggel elmagyarázva, hogy mi a feladat, később fokozatosan nehezedve. Nekem a második rész steampunk-os megjelenése jobban tetszett, a játékmenet, az elemek változatossága viszont ezt teszi sokkal élvezetesebbé. Lehet, hogy csak én vagyok nő és műszaki antitalentum (nem lehet, biztos), és romkocsmákban lenne a helyem, de én nem mindenhol tudtam elsőre megoldani a pályákat (szemben az első két résszel, ami tényleg egyértelmű volt). Szóval, egy magyar srác onnan, hogy van egy jó ötlete, amit próbál megvalósítani, eljut odáig, hogy a játék armor-támogatású, és a flash csak amolyan demo-jellegű cucc a letöltős valódi játékhoz.
Megkésett Mikulás napi posztunk következik, alanyunk az Effing Worms karácsonyosított kiadása. A ZS kategóriás horrornak is beillő játék pont arról szól, aminek látszik: egy bazi nagy gilisztával zabáljuk Mikulásország lakóit, majd magát a Mikulást is. Van pár nem túl hosszú küldetés, aztán pedig homokozó üzemmódban irthatjuk tovább a nyulakat, őzeket, manókat és jetiket. Kár, hogy a küldetések rövidek, utána viszont már túl könnyű, így sajnos csak egy kávészünetre elég.
Már vagy húsz perce keresgetem ennek a játéknak az első részét, mármint hogy melyik blogon mikor posztoltuk, de nem találom. Aki rálel, az dobjon már egy linket, legyen szíves. Itt van viszont nekünk az alapdarab, amit még Stöki írt meg a kmk-n, aki nem tudná, mi a nonogram (lánykori nevén grafilogika, ha valaki még papíralapon kezdte az ilyesmit), az ott tájékozódhat. A végtelenül hosszú nevű Color Pic-a-Pix Light Vol 2 kifejezetten élvezetes darab, 20x20-as ábrinkókat kell kitalálni, és meglepetésemre mind a tíz simán kikövetkeztethető, nem kell találgatni, 10-15 perc alatt minden kép megrajzolható. Mivel összesen tíz van belőlük, így egy menetben igen tartalmas munkakerülést jelent.
Nem kicsit furi ez a játék. Konkrétan a főszereplőt, a klónbirkát nem tudjuk irányítani. Tényleg nem. Ne nyomogassátok a nyilakat, vagy a billentyűket, az idióta barika csak jobbra-balra tud közlekedni, épp ezért folyton úton is van, nehogy kimaradjon valamiből. Amit tenni tudunk, az összesen annyi, hogy kattintással bármire lufit tudunk szerelni, vagy - ha a lufira kattintunk - el tudjuk az pukkasztani. A pályák egyediségét az adja, hogy hol ezt, hol azt kell megreptetni, hogy Dolly kijusson a következő ajtón. Kapcsolók, és összegyűjtendő gyümölcsök nehezítik az életünket, meg persze rémes háttérzene. Szerintem sokkal inkább ügyességi, semmint logikai, de ez ízlés dolga.
Mivel úgy döntöttem, hogy a mikulást némi betegséggel ünneplem, ma be kell érnetek egy rövid agyatlansággal. Ez a Trollface Quest 2, aminek első részével kezdtük az idei évet. Szerencsére a kreténségi faktor maradt a régi, és a megoldások se egyszerűsödtek egy csöppet se, szóval hagyományos gondolkozásmóddal nem jutunk messzire.
Kincset találtam. A pastelgames oldalát igen rendszeresen szoktam látogatni, mint az közismert, imádom a stílust és Skutnikot is. Ám a nyolcadik rész óta semmi újdonság, már kezdtem is elkeseredni. Teljesen máshol járkáltam, point-n-click után kutatva, mikor egy játékot elindítva rámköszönt az ismerős grafika, a megszokott stílus. Ellenőriztem: a Monster Detective Game nincs fenn a pastelgames oldalán, viszont igazi, hamisítatlan remekmű. Van benne nyomozás, gyűjtögetés, kell kombinálni a tárgyakat is egy-két helyen, van, hogy vásárolni szükséges, és egyetlen pillanatig sem pixelvadász, minden nagyon jól látható. Egy pillanatra sem kellett végigjátszást elővennem, mert követhető, logikus, és hogy még egy kicsit hype-oljak: akciójeleneteket is tartalmaz - igaz, nyomokban. Szívem szerint ötöst adnék rá, engem annyira lenyűgözött, de sajna elég rövidke, úgyhogy azt nem érdemli meg. A zenéjétől meg jéghideg borsókák vándoroltak a hátamon (nem a legelején, kicsit később már), úgyhogy én ki is kapcsoltam, mert folyton frászt kaptam tőle.
Mondjátok, hogy csak én vagyok mérgestörpe állapotban. Imádtam eddig már két részét is, tényleg megnyugtató, szemnek és fülnek is kellemes időtöltésnek tartottam. Erre most a végső résznél kiakadtam. Nem tetszett. Lassú volt, mármint mindenre olyan lassan reagált, a fekete alapon sötétkék fényt gyakorlatilag nem is láttam, csak úgy sacc per kábé alapon próbálkoztam, míg nem sikerült, a zene meg teljes csalódás, kicsit sem gyere be. Tényleg csak nekem van ilyen minden vacak kedvem (lehet is, utálom a havat, a hideget, meg úgy általában a telet), vagy a játék készítői nem véletlenül nem akarnak többet csinálni ebből a sorozatból?
Nagy siker volt anno a Lucky Tower, nem véletlenül: kevés ennyire pihent játék akad az ember kezébe. Nos, most elérkezett a második rész, ahol már nem egy torony fogságából kell kijutni, hanem drága királyunknak kell segíteni, miután Damoklész kardja lesújtott Damoklészra. Persze a dolgok nem mennek ennyire simán, így egyre több és több tennivalónk akad, melyek - hogy ne feledjük - a karunkra vannak firkálva. Hálisten továbbra is rengeteg módon véget vethetünk életünknek, illetve egyéb pihent poénok is színesítik a játékot - nincs is jobb a hét legutálatosabb napjának feldobásához.
Szombati munkanapra cukiság jár, így kerül ide a Yummy Nuts. A szokásos kötél-darabolós cuccleszedős szösszenet, de helyenként azért elég sokat kell ügyeskedni-agyalni rajta, meg ráadásul tök cuki is. Néhány újfajta pályaelem is bekerült, ennél több nincs benne, ezt viszont nagyon biztosan hozza. Afféle iparosdarab, a húzzunk le még egy bőrt az eredeti ötletről egy jobbféle végrehajtása.
(kongás link annak, akinek az eredeti oldal túl reklámos)
Kulisszatitkok következnek, ha már egyszer felhívást kaptam keringőre. Szóval, úgy készül a másnapi poszt, hogy általában mikor időm engedi, szörfözgetek mindenféle játékoldalakon, és ha találok valami érdekeset, akkor játszogatok vele egy kicsit. Egyszerűbb cukiságoknál általában ennyi is elég, készül egy screenshot, és vagy azonnal, vagy a közlés előtti este megírom hozzá a szöveget. Vannak persze olyan játékok, amik nem nagyon férnek bele az épp meglévő időmbe, de jónak látszanak pár perc alatt, ilyenkor elteszem őket későbbre, hogy ha majd lesz időm. Így jártam a Dr. Stanley's House 2 című opusszal is, kb. egy héttel ezelőtt eltettem későbbre. El is kezdtem ma este játszani vele, hogy de jó, van holnapra játék. Kissé furcsa volt az irányítása, de meg lehetett szokni, ment minden a maga útján, gyűjtögetés, kombinálás, gondolkodás, aztán elakadtam, de nagyon csúnyán. Ki kellett volna nyitnom az elektromos szekrényt, megkerülhetetlenül fontos lett volna, de sehol sem volt a kulcsa. Találtam végre egy kulcsot, nagy örömmel rohantam vissza - de nem nyitotta. Oké, nem vagyok én mazochista, a játéknak mennie kell, point-n-click-et végigjátszás nélkül nem posztolunk - google, walkthrough. Na, és itt akadtam ki teljesen. A legelején két mellékhelyiségbe lehetett bemenni, női és férfi természetesen, és mivel én nem hímivarú vagyok, automatikusan először a nőibe mentem. A visszatérő nővérke megorrolt a karakterre, nem is áll szóba vele, amiért a női wc-ben futott össze vele, úgyhogy nem ad neki kulcsot - márpedig, mint az a végigjátszás első tíz másodpercéből kiderült, bizony, a nővérkénél van az elektromos szekrény kulcsa. Nem tudom, hogy lehet tőle kikönyörögni, de ez volt az a pont, ahol azt mondtam (akkor már kb. egy órát invesztáltam a játékba!), ez engem egy cseppet sem érdekel tovább, mert teljesen hímsoviniszta, a készítőnek eszébe sem jutott, hogy lányok is fognak vele játszani. Igen, a karakter férfi, ettől függetlenül hihetetlenül mélyen belénk ivódott szokásunk, hogy a nemünknek megfelelő mellékhelyiségbe megyünk be - azaz a készítő keményen diszkriminál, a lányok nem indulnak egyenlő eséllyel; itt sem. Szóval dühömben elkezdtem másik játékot keresni, így jutottam el a Wrestle Jump-hoz. És amiért posztolom: életem legkönnyebben megszerzett harminc pontja volt a kongán, gyakorlatilag egy perc alatt megvolt (csak gondoljátok meg, mennyit kellett pengetni a SCGMD 2-ben egy hard badge-ért!). Totálisan értelmetlen kis játék, ennek ellenére - vagy éppen ezért?! - az ember hajlamos vele hosszasabban eljátszogatni. Nekem elsőre megvolt mind a két badge, aztán játszottam még egyet, de ott a fekete nyert, szóval még egyet és még egyet is. Egy gombos semmiség, mégis szórakoztató. Ja, és ha a kollégát odahívod, ketten is játszhatjátok egymás ellen.
Update: A játék futtatásához unity bővítmény letöltése szükséges!
Gondolom mindenkinek ismerős az érzés, amikor már nagyon kíváncsi lenne egy játék befejezésére, de még tengernyi pálya tornyosul előtte. A Thanks For Playing-ben ilyen problémáink biztos nem lesznek, itt ugyanis a játék végétől haladunk az eleje felé. Ez elsőre egyszerűnek hangzik, ám vigyázni kell arra, hogy amit visszafele megcsinálunk, az a játékban előre haladva is teljesíthető legyen. Érdekes darab, már csak a sajátságos játékmenet okán is.
Igor nagyon alapos ajánlót küldött be a Death vs. Monstars 2-ről, még arra is emlékezett, hogy az első rész már szerepelt nálunk, csak egyetlen apróságot felejtett ki leveléből: a linket a játékra :) Persze ez nem lehet akadály a blogra kerülés előtt, jöjjön is az ajánló. "A játék első része már szerepelt anno a KMK-n, most itt a folytatás. A lényeg és az irányítás nem változott érdemben, a halálfejjel kell megsemmisíteni a ránk támadó szörnyeket és összeszedni a pénzt a fejlesztésekre. A halálfej mindig a mozgási iránnyal ellentétesen lő, az egér bal gombjával tudjuk fixálni az irányt. Négy plusz képesség van: duplaklikkre sokkhullám, A(rmor) - rövid ideig páncél, S(peed) - lassítja az időt, D(eath ray) - halálsugár. Érdemes a cilinderes halálfejet gyorsan megvenni (duplán jön a pénz) és azzal zúzni addig, amíg minden ki nincs maxolva. Szerintem nehezebb lett mint az első rész, de lehet, hogy már csak az én reflexeim lanyhultak le azóta... :)"
Bevallom, eddig az egy Potion Bar-on kívül nem játszottam még ilyen játékkal, de most teljesen függő lettem. Pedig a játékmenet totál azonos az eddigiekkel (fel nem sorolom, ti jobban tudjátok, taco-tól a pizzáig már mindenfélét lehetett gyártani), a grafika is ugyanolyan, csak valahogy ez most nekem bejött. Hotdogot kell gyártani, egyre bővülő alapanyag-készletből, ugyanakkor a kapott borravalókból fejleszthetjük a cuccost, hogy gyorsabban készüljenek a kaják, vagy - ami nekem nagyon hasznosnak bizonyult - hogy csengő jelezze, ha vevő érkezik, vagy ha fordítani kell a kolbászokon. A napok között az elégedett vásárlók segítségével megnyerhető jegyekkel minijátékokat játszhatunk, amin különféle berendezési tárgyakat, rucikat, padlót, falmintát nyerhetünk. A berendezést rendszeresen frissíteni kell, és csak akkor érnek pluszpontot, ha egyfajta betűsből legalább hármat össze tudunk gyűjteni, másként pontlevonás jár, tehát érdemes a minijátékokat is jól megválogatni. Lassú gépen - mint az enyém is - eleinte kínszenvedés kivárni, de ahogy gyorsul a játék, egyre élvezetesebb lesz. Gyors gépen meg, gondolom, a végén már iszonyat kapkodás lehet.
Utolsó kommentek