Közveszélyes Munkakerülő

Mindig öröm friss magyar játékokról posztot írni, a Bomb Besiegert pedig Csaba, a játék egyik fejlesztője ajánlotta nekünk (egy korábbi játékukat amúgy már szintén bemutattuk a blogon). Így ír róla: "Szeretném bemutatni nektek legújabb, idestova 12. játékunkat, ami a Bomb Besieger nevet viseli. Egy középkori köntösbe bújtatott, fizikai-ügyességi bombadobálós játékról van szó. A játékban a célunk a békés várost megszálló gonosz katonák kieburdalása. 36 darab, egyre nehezedő pályán keresztül ostromolhatjuk az ellenséget bombáinkkal. A játékban különféle kihívásokat teljesíthetünk, érdemeket szerezhetünk." Szóval tessék bátran próbálgatni, a kongán szavazni, itt a kommentekben pedig (építő) kritikát megfogalmazni a játékról.

Nem különösebben hosszú darab az Adventures of Red, nekem mégis nagyon bejön. Adva van egy... ilyen sárga izé, mint itt fenn a képen, talán egy gyerek, aki megérzi a frissen sült muffin illatát egy 6 emeletnyi magas, 32 szobás kastélyon át, és nekiindul, hogy akkor ő ebből most enni fog. A szobák többségében aztán különféle fejtörőkön kell átküzdenie magát, kulcsokat szerezni, opcionálisan pedig különféle fejfedőket és innen-onnan kikandikáló gyémántokat is gyűjthet. Mindezt remek, középkori stílusú gitárzenére. Csak azért nem ötcsillagos, mert bár láthatóan rengeteg munka van benne, mégis 1-2 óra a maximum, amit el lehet vele tölteni.

Szánom-bánom bűnöm, de Dani levele valahogy elkallódott és már lassan két hete várja, hogy posztba kerüljön. A Broforce nem egy többszörösen összetett játék, de pont ettől jó, viszont beszéljen inkább munkakerülőnk: "Röviden annyi, hogy egy rakat akcióhőssel próbáljuk kiírtani a "gonoszokat", átrendezzük a pályát és közben a lehető legtöbb vért ontjuk. Mindezt cuki retro grafikával. Nem túl gondolkodtató, de élvezhető, mert az ember gyakran felfedezhet benne apróságokat. Emellett a munka közben felgyülemlett agresszió levezetésének tökéletes eszköze. Jó szórakozást kívánok."

Egy olyan játék nem lehet rossz, amit ketten is ajánlanak, márpedig a Drawfenderrel Andris és László is így tett. Egy híres filantrópot kell megvédenünk, aki világ körüli turnéra indul, ezt pedig a gonoszok nem nézik jó szemmel, és el akarják pusztítani. Ágyúgolyóik ellen az általunk rajzolt és így teste öltő fa képződmények nyújtanak neki menedéket, már ha mind a 33 pályán eléggé ügyesek vagyunk.

Záródjon a hét némi disztrojjal. A Blitzy Blitzben adva vagyon egy darab rendkívülien unatkozó jóember, akit igen hamar beszerveznek, hogy harcoljon egy szál lóval (meg némi fegyverrel) a rá támadó léghajók, repülők, gyalogos katonák és egyéb ellenségek armadája ellen, hogy megvédje faluját. Úgyhogy nincs más dolgunk, mint szépen irtani az ellent, a felszedett gyémántokból pedig fejleszteni emberünket és lovunkat.

Gyermekkorom egyik nagy kedvence volt a Sokoban (pontosabban annak egy klónja), így igazán megörültem László találatának. A Lost Galaxy a név és az intro alapján inkább sci-fi játéknak tűnik, ám egy fekete lyuk és egy lezuhanás után ezt gyorsan le is vetkőzi magáról, és csak egy sima Sokoban szerű játék marad. Aki esetleg nem ismerné: valamilyen akadályokat (ládákat, illetve esetünkben köveket) kell eltologatnunk az útból, hogy így eljussunk a kijárathoz, közben felszedve a csillagokat és figyelve az őrjáratozó ellenségre. Külön pirospont járt az undo gombért, így egy elrontott manőver után nem kell elölről kezdenünk az egész pályát, ami a későbbi szinteken bizony nem jön rosszul.

Nekem a BKV hirdetményeiről egy időben visszaköszönő bajuszos bácsi ugrott be a Gentle Gravity főhőséről, az arcszőrzetüket elnézve talán nem alaptalanul. Az biztos, hogy mindkettejükre rájár a rúd, előbbi munkanélküli lett, utóbbinak pedig a feleségét rabolták el, így egyetlen lehetősége a váltságdíj összeszedése marad a halálos tüskék között ugrálva. Nem feltétlen a nehézsége, inkább a grafikája megkapó.

És arra sincs különösebb tekintettel, hogy az érintettek hús-vér emberek, avagy valamilyen állapotban leledző zombik-e, ez az I Saw Her 2, With Lasers erősen zanzásított lényege. Az előző részhez képest szignifikáns változás történt az irányításban, a drágaságainkat ugyanis nem tudjuk közvetlenül irányítani, ők inkább mennek a saját fejük után, feltéve, hogy látják egymást. A kék lézereken csak fennakadnak, a pirosak viszont halálos veszélyt jelentenek rájuk - mind a 21 pályán keresztül.

Ex-munkakerülőnktől, Kappától kaptuk a Kingdom linkjét, szerencsére egy csinos kis leírással párosítva, így rögvest át is adom a szót: "Magányos királyunkkal kell a birodalmunkat felépíteni. Jobbágyokat úgy tudunk gyűjteni, hogy aranyat szórunk nekik, majd íjjal vagy kaszával felszerelve szolgálatunkba állítjuk őket. Az íjászok vadásznak, a kaszások vetnek aratnak. Egészen addig, amíg le nem megy a nap, és az erdőből előrontanak a ... trollok. (Én ezen jót nevettem). Célunk megvédeni a kis kastélyunkat, mert a trollok viszik az aranyunkat. Pénzt termel a kastélyunk, a nyulak levadászása és az aratás.

Szerintem ötletes játék, szeretem ezeket, amik nem a grafikával akarják eladni magukat. Az irányítás 3 gomb nyomkodásából áll. Sajnos csak királyunkat tudjuk irányítani, a többi karakter intelligenciája korlátos.

Szerintem elég nehéz játék, főleg mentés nélkül. Kezdetnek szerintem két íjjászt érdemes képezni, utána három íjász egy kaszás, majd érzés szerint. A terjeszkedéssel nem érdemes előreszaladni, mert az embereink csak szétszóródnak és egyedül nem tudják megvédeni magukat.

A nehézség és a mentés hiánya miatt én nem jutottam messzire, de jó mókának tűnik."

Folytassuk a hetet DemóDémon találatával. "Ezúton szeretnék bemutatásra ajánlani egy nagyszerű játékot, ha ez nem okoz gazdasági válságot, akkor semmi. A játék címe Cyber Chaser és egy zseniális fejlesztgetős-disztroj platformer keverék. Mész a pályán, ölöd a robotokat, fejlesztesz, megint ölsz. Baromi addiktív, én két napja játszom vele egyfolytában és nem tudom abbahagyni. Három szint van, plusz mindhez öt challenge, PLUSZ a végtelen mód, szóval még azután is szórakoztató, hogy kivitted, pláne mikor mindhárom szint boss-ával egyszerre kell megküzdened szörvájvör módban. A boltrendszer átlátható és felhasználóbarát, a bónusz rendszer ötletes és szórakoztató és a level-system jópofa."

Remélem a képről sokaknak ugrik be régi jó ismerősként a Space is Key 2, ami egyszerre volt minimalista a külsejét és játékmenetét, valamint maximalista a szemétparasztságot illetően. Megnyugtatok mindenkit, a Sapce is Key Hell egy szemernyit se változott az elődjéhez képest. Ugyanaz a pixelvadász szemétparaszt ugrálás, mint ami volt, és legalább annyira le tudja kötni az embert, miközben egyre őrültebb tekintettel mormolja a bajsza alatt, hogy csak azért is megcsinálom.

A munkahelyen aludni márpedig nem szabad, maximum munkát kerülni (sőt, azt ugyebár ajánlott). Így aztán fel kell kelteni azt, aki alszik. Például egy dobozt, akit már egyszer keltegettünk bőszen, és most is hasonlóan kell felrázni legszebb álmaiból. Lászlótól kaptuk a Wake Up The Box 2 linkjét, amiben ezúttal harminc pálya vár arra, hogy elüssük vele az ebédszünetünket.

Jó grafika, pörgős játékmenet, ez kell egy flashjátékhoz, mi? Nos, nem feltétlen. Anno a Candy Box ha nem is aratott elsöprő sikert, de mindenkiből kiváltott valamilyen reakciót, tegnap pedig kijött a folytatás is, amit farkas7777 és P.I.D. is rögtön jelzett rövid időn belül. A grafika persze továbbra sem okoz vizuális orgazmust, és a játékmenet sem lett sokkal pörgősebb, úgyhogy aki az első részt szerette, az ezért is rajongani fog, aki meg nem, az talán most megszereti.

Szürke, unalmas hétköznapok, szürke, unalmas emberek, négyzetek, de szerencsére van, aki vidámságot hozzon a monotonitásba: mi! Az mondjuk tény, hogy a Happy Demic minket is maximum a monotonságból fog kirántani, mert ilyen játékból már volt jó pár darab az internet feltalálása óta, és ez nem fog maradandó nyomot hagyni a flashjátékok történelmében. Egynek azért megteszi.

Folytatással kezdtük a hetet, és folytatással is folytatjuk, méghozzá az Enough Plumbers 2-vel. Aki esetleg nem játszott volna az első résszel: egy Mario klónnal van dolgunk, ahol vízvezeték-szerelőnk célja híresebb-nevesebb kollégájához hasonlóan a célt jelző zászlóhoz való eljutás, de ebben az érmék felszedésével materializálódó társai is segítségére vannak, akárcsak a különféle felszedhető bónuszok. Harminc darab pálya vár az egyszeri júzerre, így vélhetően nemzeti ünnepünkre is kitart még.

Tűz és víz továbbra is elválaszthatatlan jóbarát, immáron negyedszerre is. A Fireboy and Watergirl sorozat legújabb, ezúttal a The Crsytal Temple-re keresztelt tagja a grafika néminemű cicomázásán túl teljes mértékben az előző részeket idézi, amivel ugyan szerencsére nem tudnak mellélőni, de azért már jól esne az újdonság frissítő varázsa.

B menüként következzen a Brutality, ami csak a címben leírtak körül forog: inges nyakkendős fazonokat lövünk ki egy középkori katapultból a jövő futószalagon érkező halálos fegyvereibe. Ezen tényleg nincs mit ragozni, az egész héten felgyülemlett fáradt gőz levezetésére pont ideális.

Szerintem a Counter Strike-ot senkinek sem kell bemutatni, hallani már biztosan hallott róla mindenki, aki már kapcsolt be valaha számítógépet. Nos, akinek minden vágya, hogy böngészőből lövöldözzön, azoknak jöjjön Trolco találata, ami nem más, mint egy webre portolt CS, és ha másra nem is, nosztalgiázásra biztosan jó. Jöjjenek hát a beküldő szavai: "A minap (böngésztem a neten)játszottam, amikor egy linket leltem… és előtörtek a régi szép idők, amikor éjszakába nyúlóan fegyverkeztem, mentem az italy pályán vagy épp csipával szedtem az ellent a préri másik feléről…részletesen állítható csomó minden a grafikán, szerveren belül…
Kritika: viszonylag kicsik a pályák, csak botokkal játszani (szerk.: én úgy vettem észre, hogy regisztráció fejében van lehetőség rendesen multizni is, bár nem próbáltam, valóban működik-e) …kisujjas feladat, még annak sem valami megerőltető, még akkor sem, amikor maximálisan sebezhetnek és 14 v. 1
Amúgy meg meleg szívvel ajánlom minden hardcore munkakerülőnek!"

(Ui.: igen, tudom, unity bővítmény kell hozzá, úgyhogy lesz még ma poszt azok kedvéért, akik nem akarják/tudják letölteni.)

Összeadni egyszerű. Állítólag. A 10 game bebizonyítja, hogy ha kicsit csavarunk a dolgokon (például adott számokból kell sokszor tízet kihozni, illetve ezeket csak faltól falig lehet mozgatni), akkor már nem is olyan könnyű művelet. A 15 oktató pályán kívül még három szinten vár ránk szintenként ugyanennyi, egyre nehezedő pálya.

Több mint két éve a nem túl szép, de élvezetes felvezetéssel szerepelt a blogon az Experimental Shooter. Nos, ezúton eljött közénk a második része, ami pont olyan, mint az első: nem túl szép, de élvezetes. A cél továbbra is a mindenfelé mozgó fehér golyók lelövése hol ilyen, hol olyan logika alapján. Szerintem kifejezetten ötletesre sikerült ez a rész is, a 24 pálya pedig mindenképp tartalmas munkakerülést ígér.

Az erdei iskolás íjászatban sose voltam különösebben jó, de mire találták fel a flashjátékokat, ha nem arra, hogy az efféle csalódásokat kiküszöböljük. A Storm Ops 3-ban már valamivel jobban ment a váramra támadó ellenség aprítása, bár időnként akadnak kétségeim, hogy az én bénaságom, vagy a progi miatt nem sikerült leszednem a kapuk felé masírozó jóembert. Apropó kapuk, a várunk (akárcsak az íjunk) fejleszthető a ledöfött haderő után fizetett fejpénz terhére. Kiemelendő még a meglehetősen szép grafika, viszont szemétparasztnak érzem, hogy már a harmadik napon rögtön belefutottam egy esős estébe.

Régen volt már lövegtornyos játék, javítsuk is hát az erre irányuló statisztikákat a The Keeper Of 4 Elements-szel. Ezúttal a négy őselemet (tűz, víz, föld, levegő) hívhatjuk segítségül tornyok formájában az ellenség eliminálása céljából, és az eredmény ha nem is korszakalkotó, de meglehetősen kellemes lett. 15 szint három nehézségi fokkal, 40 elérhető achievement és egy rakás fejlesztési lehetőség talán feledtetni tudja a hétfő okozta rosszkedvet és lehangoltságot.

Ünnepeljük a pénteket egy habkönnyű mészárlással. A Ragdoll Achievement 2 szenvedő alanya - minő meglepetés - egy próbababa, melyet nekünk a legváltozatosabb eszközökkel és fegyverekkel kell minél jobban megsebezni. Ezért természetesen pénzt kapunk, amiért újabb fegyvereket vehetünk, illetve fejleszthetjük azokat, és ennél több fícsör nem is igen kell a jó szórakozáshoz.

Három kismalac, három királyfi, három kívánság, három Me and the Key. Azaz a harmadik, trilógiává érett ugyanis a pingvineken kulcskeresős sorozat. A játék amúgy továbbra sem változott szinte semmit, továbbra is 25, ezúttal talán nem annyira szemétparaszt és megfejthetetlen pályán kell megtalálni a pingvin nyakába akasztott kulcsot.

Legalábbis a Naya's Questben semmiképp sem. Jó térlátás és még jobb logika kell ahhoz, hogy az ember eljusson a világ végére főhősünkkel, ugyanis a látszólag folytonos padló tényleg csak látszólag az. Szerencsére rendelkezésünkre áll egy röntgenszemüveg, ami segít abban, hogy kisilabizáljuk, hol lesz valami a talpunk alatt. Szerencsére életeink száma minden új pályán automatikusan háromra ugrik fel, amire azért szükség is van.