Nagyjából a címben leírt gondolat fogalmazódott meg bennem a Crazy Hand-et látva. Adott egy izé, ami a csápjait nyújtogatva, azokkal megkapaszkodva tud előrehaladni az amúgy szép grafikájú pályákon. Aztán elérünk a célba, fejleszthetjük izénket ízlés szerint, majd irány a következő pálya. Amúgy kellemes szórakozás, bár én a szerkezet irányításával kissé megszenvedtem.
Aki point'n'clickre vágyik, az most szép adagot kaphat kedvenc műfajából Gergőnek köszönhetően, aki nem vacakolt és a komplett Submachine sorozatot elküldte nekünk. Jó néhányat már ajánlottuk nektek, némelyiket még nem (a kép a nyolcadik részből van), de biztos van, akiknek bőven jelent újdonságot. Szóljon nekik levélírónk véleménye a sorozatról: "Ebben a játékban az a jó, hogy nem igényel angoltudást (én pl. alig beszélek egy-két szót angolul és mégis megcsináltam őket), egyszerű logikával és kitartással meg lehet oldani a feladatokat. Másik nagy előnye, hogy nem jellemző rá a pixelvadászat (igaz néha azért itt is előfordul, de nézzük el neki :D). Remélem jól fog vele szórakozni mindenki aki szereti az igényes, ötletes, szépen és logikusan megszerkesztett játékokat (és nagyon türelmes :D)."
Egy dobókockának hat oldala van, azon pedig a számok úgy helyezkednek el, hogy az egymással szemben álló oldalak összege mindig hét. Ezt gondolták tovább flashjátékká a Dynetzzle alkotói, itt sok, egymásba gabalyodott kocka oldalait kell helyesen beszámozni. Jó térlátással rendelkezők előnyben.
Erőszak. Vér. Disztroj. Nem is kell más ahhoz, hogy túllendüljünk a hét közepén és újult erővel vágjunk bele a maradék teendőnkbe. A napi betevő pusztítást pedig a Creative Kill Cahmber szolgáltatja. A sztori nincs agyonbonyolítva: bedobnak minket egy laborba, ahol a jövő katonáit tökéletesítik, nekünk meg ki kell szabadulnunk. Egyedül a bal egérgombot kell nyomogatnunk az egész játék során, és bár nem túl hosszú darabról van szó, szemétparasztságban erős - érdemes végig résen lenni, különben mi leszünk eltéve láb alól.
Az Above Average Guy-ban az az erős, hogy a japánokból simán kinézem, hogy összehoznának egy ilyet a valóságban is (persze a jetpackes emberrablós részt kivéve, bár ki tudja...). Adva van egy átlagos srác, akit tévézés közben elrabolnak otthonról, majd bedobják egy színpadra, ahol 43 pályán mutathatja meg, hogy ő bizony nem olyan átlagos srác mint elsőre tűnik. A közönség pedig éljenez, ha meghalunk szépen eltünedeznek, ha teljesítünk egy pályát akkor pedig visszajönnek. Van még egy műsorvezető is, akitől segítséget kérhetünk elakadás esetén, ekkor persze újabb nézők távoznak csalódottan a büfé irányába, és ez érvényes a pálya újrakezdésére vagy kihagyására is. Viszont nagy fekete pont (mínusz fél bomberman) jár azért, hogy nem jegyzi meg, éppen hol is tartottunk, így egy szuszra kell végigvinni az egész játékot.
Kezdjük a hetet DemóDémon találatával, aki bőséges leírást is mellékelt a játékhoz, így rögvest övé is a szó. "Valódi kincsre bukkantam a Kongán, nevezetesen a Jacksmithre. Hősünk egy kovácsmester (mellesleg egy szamár, de ez lényegtelen), aki egy szép nap elhatározza, hogy ezúttal ő menti meg a hercegnőt. Mivel azonban a harc nem az erős oldala, összehívja a helyi hősöket, hogy öljék le neki a környéken garázdálkodó szörnyek hordáit. A mi feladatunk pedig az, hogy ehhez ellássuk őket mindenféle gyilkos szerszámmal, melyet minigame-ek sorozatán át kovácsolhatunk meg, ha pedig elindul az ostrom, a háttérből ágyútűzzel segíthetjük a harcosokat. Mivel négy kohó is a rendelkezésünkre áll, az időkorlát pedig szűkös, multitaskingra is szükség lesz, valamint nem mindegy, hogy milyen markolattal, nyéllel, nyílheggyel stb. látjuk el hőseink fegyvereit, hisz mindnek másféle tulajdonságai vannak, valamint megfelelő kombinációkból különösen ütős szuperfegyvereket is előállíthatunk. Szerintem ritka jó darab, szórakoztató, ötletes és hangulatos, egy kipróbálást mindenképpen megér. Nálam többet is."
A Sticky Ninja Academy főhőse egy ninja, aki pillanatragasztóban fürdik és állandóan szöcskét eszik. Legalábbis a mozgása alapján, ugyanis A-ból B-be ugrálva kell végighaladnunk a pályákon, és egy-egy szép rúgással leteríteni az ellenfelet. Minden olyan elemet felvonultat (összetörhető elemek, visszapattintó elemek, mozgó elemek, stb.), amikért imádni vagy utálni lehet a műfajt, de az biztos, hogy mind a 30 pálya teljesítése átnyúlhat a hétvégére is.
Na ilyen lövegtornyos játék még nem volt. Az már előfordult, hogy a tornyok helyett az egységek irányítása volt a feladatunk, de feltaláló még sosem volt főhős. Márpedig a Tesla: War of Currents főhőse nem más, mint a híres feltaláló Nikola Tesla. 15 pálya van, pályánként különféle célokkal (például célba kell érni, fel kell kapcsolni az összes lámpát, vagy a gonosz Edison által megkínzott kutyusokat kell megmenteni), ezen felül természetesen a fejlesztési lehetőségek és az achievementek sem maradtak ki.
Leonardo da Vinci 1469-ben lépett be Andrea del Verrocchio festő műtermébe gyakornoknak. A Painters Guild-ben pedig mi ekkor (na jó, pár évvel korábban) lépünk be da Vinci és mestere életébe, hogy az ifjú művészt minél több tudással és gyakorlattal ruházzuk fel - és nem mellesleg a műtermet se vigyük csődbe. Röviden ez annyiból áll, hogy festmények elkészítését vállaljuk határidőre, közben ügyelünk arra hogy szegény művészeink ne essenek össze a fáradtságtól aléltan. Ha pedig marad még egy kis szabadidejük, akkor pedig tudásukat pallérozhatják. A befolyt pénz egyrészt a terem fenntartására megy el, másrészt pedig különféle bútorokat tudunk vásárolni a műterembe, ami segíti mestereink tanulását és regenerálódását.
Induljon a hét a Labyrinth: Secrets of ShadowHaven személyében egy retro grafikájú és zenéjű ugrálós-keresős-öldöklős játékkal. A feladat a random generált pályákon egyszerű: összetörni a sötét gonosz mágikus gömbjeit, legyőzni a fel-fel bukkanó csigákat, majd megtalálni a kijáratot a labirintusból. Ebben a különféle megszerezhető extrák is segíthetnek, melyek a pályákon szétszórva vannak elrejtve. Nem egyszerű darab, érdemes meggondolni, hol, hogyan és merre megyünk még mielőtt cselekednénk.
Bob háza ugyan nem ég, de immáron hatodszorra kel útra valamilyen céllal - ezúttal a Mikulást kiszabadítani a gonosz zöld hörcsög fogságából. Továbbra is ugyan azzal a cuki grafikájú, mérsékelt agytornát igénylő játékkal van dolgunk, mint eddig - mindenki döntse el maga, hogy ez előny avagy hátrány-e.
A hajigálós játékoknak már sok mutációja volt, görög mitológiás talán még nem, ezt a hiányt pótolja a Spanthera. Emellett viszont a szokásos kapcsolókon, civileken és egyéb nehezítéseken túl sok újat nem nyújt, egyedül talán az irányítás nehézkesebb az átlagnál, mivel nem jegyzi meg, hogy az előző lövésünk merre szállt.
Kemény dolog a maffiának dolgozni, pláne ha a főnök megkér egy szívességre: szerezzük vissza a fiát a rivális banda fogságából. Így a Sift Heads 1 Remasterizedben nem marad más dolgunk, mint szépen eliminálni az ellenséget - hol ésszel, hol erővel, hol közelről, hol távolról. Némi nehézséget jelenthet, hogy némi angoltudás nem árt a küldetések megértéséhez.
A segítsünk magunkat jól időzített halállal kaptafára készülő játékok egyik újabb darabja a Disposabot. Ezúttal robotokkal kell a megfelelő ütemben a megfelelő csapdákba besétálni, hogy egy szerencsés társuk a többiek élete árán eljuthasson a célba, és így kijuthasson a gonosz robot-CEO labirintusából. Jópofa kis játék, világmegváltó ötletek nélkül, de jól megcsinálva.
Tovább robogunk a matematika csodáiban a 10 game folytatásában, a 10 is Again-ben. Nem túl meglepő módon végeredményként most is tízet kell kapnunk, de már nem csak összeadással operálhatunk: megjelentek az olyan műveletek mint a szorzás, az osztás, felbukkannak negatív számok is, így újabb 45 pályányi munkakerülésre kaptunk lehetőséget.
A csirketolvajoknak nincs kegyelem. Egy elszánt gazda pedig akkor is harcba száll jószágaiért, ha az elkövetők kardhallal és kaktusszal támadó csápos idegenek. Ez a Chicken Chaser: instant harc és disztroj. Elvégre mire is vágyik az ember, ha nem arra, hogy a gyönyörű zöld erdő közepén egy limonádésstand mögött gyepálja az ellenséget?
Logikai feladványok kedvelt eleme az, amikor szigeteket kell összekötni megadott számú híddal - találkoztam vele már papíron, illetve itt a blogon is. Nos a Strand is valami hasonló játék, csak kicsit csavartak rajta: itt nem csak egyenes elemekkel operálhatunk, hanem tudjuk (és kell) őket hajlítgatni is. A játék közepéig viszonylag gyorsan lehet haladni, de a végén szerencsére akad gondolkodni való is.
Rombolni lehet eszetlenül csapkodva, illetve ésszel is. Ez utóbbi műfaj képviselője a Blosics, illetve annak második részének pályacsomagja. A cél most sem változott, adott pontszámot kell elérni a zöld téglák ledöntésével úgy, hogy közben keményen mínuszolnak minket a felhasznált golyókért vagy a ledöntött vörös téglákért.
Majdnem napra pontosan egy évvel ezelőtt is egy kifordított játék szerepelt a blogon, és DemóDémon találatában is a szokatlan oldalon találhatjuk magunkat. A Space Lordban ezúttal a lövöldözős játékok menetén csavartak egyet a készítői, de legyen a szó munkakerülőnké! "A játékban egy űrhajós-lövöldözős játék gonoszát alakítjuk, kinek úgy kell flottáit a magányos űrhősre küldenie, hogy az a lehető legjobban élvezze a csatározást (se túl könnyű, se túl nehéz ne legyen). Ha fenntartottuk az ellenfél érdeklődését 25 körön át, bekerülhetünk a dicsőségcsarnokba, ahonnan más űrlordok armadái ellen is kiállhatunk, ezúttal a hős bőrébe bújva. Egy kipróbálást mindenképpen megérdemel, engem remekül elszórakoztatott."
Nyauuuuu ideiglenes távozása óta nem igazán jutnak el a blogra point-n-click játékok, amit igazán sajnálok, de nekem annyi érzékem van a műfajhoz, mint ebihalnak a komolyzenéhez, ez pedig akaratlanul is kiszűri őket a virtuális látómezőmből. Viszont ha új esztendő, akkor új Skutnik játék, amit pedig már-már hagyománytiszteletből illendő megjelentetni itt is. Egy szó mint száz: 2010, 2012, 2013 után 2014 is elveszett, nekünk pedig meg kell találni. Finoman szólva sem egy egész hétvégés darab, még nekem is sikerült teljesíteni emberi idő alatt.
Az újév elején jöjjön egy jól ismert játéktípus: a Parallel Levels-ben egyszerre több pályán kell irányítanunk több karaktert, akik természetesen nem tudnak egymástól függetlenül mozogni. Nincs benne semmi világmegváltó, inkább tisztes iparosmunka, de nem ronthatunk ajtóstul a házba így rögtön év elején.
Ha már tegnap is karácsonyi megjelenésű játék volt, akkor jöjjön mára is olyan. Az Into Sapce 3: Xmas Story második részével már találkozhattatok itt, így az alap nem feltétlen újdonság. A célok azonban változtak, míg ott a Marsra kellett eljutni, itt az ufók által elrabolt és szétszórt ajándékokat kell összeszedni. A közbenső tartalom azonban maradt a régi, a felszedett cukorkák és egyéb édességekért, valamint a különféle küldetések teljesítéséért és achievementek megszerzéséért pénzt kapunk, abból pedig fejleszthetjük űrhajónkat. Eléggé tartós és addiktív darab.
...akkor itt az ideje karácsonyi játékokat posztolni. Bár az Atomic Xmas inkább csak nevében és megjelenésében karácsonyos, amúgy egy szimpla logikai játék. Adott egy karácsonyfadíszekből álló lánc, ahol ha a két azonos színű dísz között lévő harmadikra kattintunk, az eltűnik. Célunk pedig ezzel a módszerrel az összes gömb eltüntetése. A bejgli és káposztazabálás után, a lencse és virslifalás előtt kifejezetten pihentető, bár a zöld és sárga színek lehetnének egy kicsit könnyebben megkülönböztethetőek.
Nem kifejezetten karácsonyi hangulatú, de fafaragás előtt/közben/után jó feszültséglevezető lehet az Acid Bunny 2. Szegény nyulunk élete továbbra sem fenékig tejfel, még mindig flashback-ek gyötrik, ráadásul mint kiderült ezek akkor jönnek elő, ha jól érzi magát. Ezúttal röplabdázás közben tépi darabokra Panda pajtást, így iramodhat neki összeszedni a darabjait, némi tűt és cérnát, meg egy jó adag kagylót. Újdonság az előző részhez képest, hogy most már remekbe szabott minijátékokkal is szenvedhetünk szórakozhatunk foltos barátunk életének visszaszerzése érdekében.
Áldott, békés ünnepeket kíván a Munkakerülő blog minden kedves látogatójának!
Mindig csak írtjuk szegény szörnyeket a játékokban, bele sem gondolva, hogy nekik milyen lehet. A Not In My Dungeon-ban fordul a kocka, és most mi próbáljuk legyőzni a gép előtt ülő fiatalságot. Persze ettől még ugyan úgy írtjuk az aktuális ellenfelet, mint bármelyik másik játékban - ezúttal harminc pályán keresztül. Mindegyik más-és más tulajdonsággal bír, némelyik eltűnik, mások újraélesztik elesett társaikat, szóval nem elég csak ész nélkül hajigálni a kőgolyókat a győzelemhez.
Utolsó kommentek