A Transmorpher 3 előző részét már két éve ajánlottuk, de itt az idő egy kis frissítésre. A játékmenet nem változott sokat, különböző ragacsokkal és szörnyekkel kell elérnünk a pálya végét úgy, hogy közben szabadon váltogathatjuk megszerzett karaktereket. Zöld, piros, sárga, ugrálós, rontóralph. Valami ilyesmi lehet egy olyan húsvéti tojásnak lenni, ami még nem tudja milyen színű lesz.
A Money Movers nem volt egy olyan darab, amit örökre az emlékezetünkbe véstünk, és ezen a második része sem fog változtatni. A kicsit más színvilágtól eltekintve az első rész nyújtotta élményt hozza, szóval nem fogunk minden pályán hosszú perceket eltölteni a töprengéssel, de azért kellemesen el lehet vele ütni a munkaidőt.
Aki emlékszik a Gun Game Redux eredetijére, nos az nem tegnap kezdett flashjátékokkal játszani mert már 10 éve, hogy megjelent. Aki nem emlékszik rá, az most pedig bepótolhatja az élményt. Egyszerű mint a százas szög, különféle fegyverekkel tehetjük magunkat próbára különféle kategóriákban (van ami a gyorsaságra megy, van ami a hatékonyságra és így tovább), nincs különösebben magasztos cél, viszont remekül el lehet lenni vele egy rövid időre.
A tegnapi játék készítőitől elnézést kell kérjek. Nem ők adták a leghülyébb játéknevet világon. A Fluffball szerintem eséllyel nevezne egy ilyen különdíjra. Tényleg szerintetek melyik a legostobább játéknév, és melyik a legnyerőbb?
Ez a játék egyébként könnyed, kávé mellé való. Mondjuk ne szürcsöljük közben a koffeines italt, mert hamar leeshetünk a világ széléről. (igen, itt még nem tudták, hogy geoid alakú)
Mourn. Ha marketinges lennék biztosan a falba verném a fejem, mert ilyen névvel nem lehet eladni egy játékot, de még egy cukorkát sem. De a cukorkával ellentétben ettől nem félünk, hogy megmérgez, így nyugodtan belekóstolhatunk. Egy egyszerű platformer tele puzzle-ökkel, melyekben olyan meglepetések is akadnak, mint a karakterváltás. Tőlem egy négyest kap, meg egy piros pontot!
A Juxtapose annyira elgondolkodtató, hogy nekem még mindig nem sikerült rájönnöm arra, végülis mi lesz a vége. Az biztos, hogy a pályán található négy gömb ügyes elhelyezésével bizonyos eseményeket tudunk kiváltani, és minden ilyen végén kapunk egy igét "jutalmul". Hogy mi sül ki az egészből, és tulajdonképpen mi miért is történik, azt talán majd ti megfejtitek, valószínűleg én nem voltam most eléggé pihent hozzá.
Habkönnyű autókázás a Dream Car Racing Evo. Najó, annyira nem habkönnyű, de nem is lehetetlen küldetés: a saját magunk által épített járgánnyal kell minél messzebbre eljutnunk az adott pályákon. A megtett távolsággal arányosan kapnuk pénzt, amit az autó fejlesztésére költhetünk, és bizonyos mértékben testre is szabhatjuk azt, akár saját képfájlok feltöltésével. A teljes verziója sajnos fizetős, de azért így is jó munkakerülésre.
Minden tiszteletem Csabáé és gyermekeié, ugyanis azzal küldték be a Swindler 2-t, hogy nekik rettenetesen sok boldog percet okozott. Ugyanis ez a Nitrome műve (ordít róla), és mint ilyen, szemétparasztságban hű maradt a készítőkhöz és az elődhöz. Aki esetleg nem ismerné: egy gumitakonyra hasonlító izével kell nekirugaszkodni a mélynek, és a pálya forgatásával ügyesen manőverezni magunkat az ellenségek és a számunkra halálos veszélyt jelentő sárga takonyfoltok között. Hol egy csápon lógva, hol attól elszakadva, ilyenkor viszont ügyelni kell arra, hogy időben levegőhöz jusson szegény, különben megfullad. Nekem így éjjel fél egykor a képen látható pálya már megálljt parancsolt, remélem ti ügyesebbek lesztek.
A Heli Attack 2 talán sokaknak ismerős lehet. Mi még általános iskolában, számtechórán játszottunk vele és gyaktuk a helikoptereket, valamint árgus szemmel lestük, ki hány percig bírja talpon.
Így a hét közepére üdítőként szánom mindenkinek. Senki ne keresse benne az év játékát, de egy ebédszünetben jó kis versengés alakulhat ki a szigorú munkahangulat helyett.
Az RPG-k talán nem a legalkalmasabbak arra, hogy 5 percig jól szórakozzunk. Ezek rendjén hosszabb távú befektetések. A Sacred Treasure szerencsére nem egy Diablo mélységű szerepjáték, így tudom ajánlani mindenkinek, aki egy kicsit is fogékony a karakterfejlesztős játékok iránt. Én a férfi(állat) harcos karakterrel kezdtem. Ha esetleg lány harcossal indultok neki a játéknak, kérlek titeket röviden számoljatok be, hogyan alakul a sztorivonal!
A poszt címe a szó eléggé szoros értelmében illik a 10 Second Warra: minden egyes pályán 10 másodpercünk van arra, hogy az egységeinkkel megsemmisítsük az összes ellenséges elemet. Persze nem egyszerre kell velük mozogni, hanem időben eltolva, de így is jól meg kell gondolni, mikor melyikkel merre megyünk. Ha nagyon ügyesek vagyunk, akkor gyorsan végigszaladhatunk mind az 56 pályán, ha nem (vagy ráhajtunk a minél gyorsabb teljesítésre) akkor viszont jódarabig el lehet szöszmötölni vele.
A mai találat messze a legjobb játék az utóbbi pár hétben. Szépek a rajzok, ügyes a játékmenet, és nyomokban még kreativitás is előfordul benne.
A Shape Shifter 2 tulajdonképpen egy platformjáték, melyben nem meglepő módon a főattrakció az alakváltás. Konkrétabban egy nyúl, egy elefánt, és egy egér közül választhatunk játék közben, hogy a különböző feladatokat végre tudjuk hajtani. Az elefánt például nyilván nem fog átférni egy szűk lyukon, de az egér már egészen biztosan. Ettől azért lesznek nehezebb szituációk, de végig szerethető marad a játék. Hajrá!
Meglehetősen sajátos egyedfejlődést élhetünk át a Deeply Absurd Chainnel játszva. Technikailag nem egy nagy vaszisztdasz: három vagy több egyforma elem összekötésével egy magasabb szintűt kapunk, és így megyünk a végtelenségig amíg van mit összekötni. Ha elfogy, akkor pedig a megszerzett pontokból ilyen-olyan lehetőségeket szerezhetünk magunknak a folytatást illetően, és nekivághatunk ismét, hogy újabb és újabb fajokat fedezzünk fel.
Kellemes zene, egyszerű grafika, könnyed játékmenet, ennyit nyújt a Blue Box. Egy sötétkék négyzettel ugrálva kell eltünteni a világoskékeket úgy, hogy a zöld négyzetről a megfelelő sorrendben jutunk el a pirosig. Szerencsére a sikeres landolásra nem kell figyelni, cserébe rá kell lelni a helyes útvonalra, ami nem feltétlen egyszerűbb mutatvány.
Az Elasto Mania $0,99 az Appstore-ban. Azt hiszem ezzel mindent elmondtam.
A következő pár hét androidszagú játékajánlóira kacsintva, ma még egy kicsit az iOS felhasználóknak kedvezünk.
Az elmát szinte biztos, hogy nem kell bemutatnom senkinek. A javarészt magyar fejlesztésű játék sokaknak nyújtott nagyon sok izgalmas játékidőt. Még én is emlékszem, amikor suliból hazaérve órákig tökéletesítettem a mozdulatokat, hogy végül egy olyan időt érjek el, amire fel lehet vágni.
Milyen az élmény telefonon? Kövezettek meg, de azt kell mondjam, hogy jó. Aztán lehet, hogy csak a nosztalgia beszél belőlem, de bűneimet vállalom, vagyis inkább Madáchhoz hasonlóan ráterhelem a korra, mely szült engem.
Nagyjából egy hete ajánlottuk nektek a Family Rush nevű csodát, amit sokan jeleztek, hogy kifüggtek. Sajnos nincs második rész, de egy nagyon hasonló játékmenettel megáldott unaloműzőt hoztunk mára. A Fire and Might-ban kedvünkre ölhetjük sárkányunkkal a városlakókat, és a dicső harcosokat. A nehézségi szint a játék első felében kriminálisan alacsony szintre lett belőve, de ez a "sztori" előrehaladtával szerencsére módosul. GG
Azt hiszem nincs jobb adrenalinlöket a Give Up 2-nél. Lényegében ugyan azt a pályát játsszuk végig, ötvenszer, egyre szemétparasztabb körülmények között, garantáltan felpörgeti az embert. Aki az első résznél még nem adta fel, most újra nekifuthat. (Ui.: akinek esetleg akadozna az oldalon a játék, az próbálkozzon meg pusztán a flash betöltésével.)
Tank. Egér+WASD. Lő. Meghal. Újrakezd. Plusz fegyver.
Ezekkel a kulcsszavakkal igazából körbe is írtam a játékot. Nem is kellene róla többet mondjak. De még 2 mondatot írok, hogy pofásabban nézzen ki a poszt. Az Awesome Tanks 2 (aminek az első része nálam teljesen kimaradt) annyit ígér amennyi. Egy tankos játék, melyben lehet gyakni az ellent töménytelen mennyiségben. Vehetsz új fegyvereket, és lehet a front királya. Nekem nagyon bejött, de bevallom őszintén, hogy kétszer haltam meg, mire rájöttem, hogy az egérrel kell célozni és lőni.
Ennél elborultam koncepció kevés van mint amivel a Shark Lifting 2 rendelkezik. Igen, jól látjátok, cápaemelgetés a játék fő eleme, méghozzá a világ körül egy visszavonult pankrátor személyében (hűséges társával, HGH kutyával kiegészülve). Vannak még midnenféle minijátékok (rákkeresés kövek alatt, eljutni a turnébusszal a verseny színhelyére meg ilyesmik), de alapvetően vadul klikkelgetünk a strandolók között a földkerekség legkülönbözőbb cápafajtáit emelgetve.
No persze az ember nem kezd önként harcolni mindenféle démoni lények ellen, de a gyerekrablás már eléggé jó ürügy rá. A Family Rush-ban a família egyesíti erejét a nagymamától kezdve a kedvenc kutyusig az elrabolt csecsemő visszaszerzésére. Szerencsére túl sok dolgunk nincs a célzáson kívül, minden más automatikus, bár személy szerint örültem volna, ha lehet mozogni a karakterrel, könnyítené a fejlesztésre felhasználható érmék összeszedését.
A gonosz piros horda, aki megfosztotta népünket az amulettől, támadásra kész. Most vissza kell szereznünk!
A játékban folyamatosan fejlesztenünk kell, hogy elérjük a célunkat. A csaták nem körökre osztottak, hanem direktek, így egy kicsit lutri, hogy be tudjuk-e fejezni őket kevés emberveszteséggel. A nehézségi szint egyébként szerintem jól van belőve, nem kell vért izzadnunk, de néha izgulhatunk is.
Csak ajánlani tudom az Awesome Conquest-et, jó társ a GDP rombolásához!
Szép színes karikák, melyek csak arra várnak, hogy eltüntessük őket. Így indul a Chain Reaction Shooter, a folytatás pedig már csak rajtunk múlik. A színre színt elv szerint három vagy annál több azonos színű karika találkozása elhozza az üdvösséget, amennyiben viszont nem találunk célba, úgy egyrészt a célzás nehezítő forgásba kezdenek, másrészt pedig egy idő után újabbakat kapunk a nyakunkba. Mondjuk valami zenét azért megérdemelt volna, de így is kap egy négyest.
Az Invasion sem egy olyan játék, ami új műfajt teremtene, láttunk már jópár hasonlót. Öt sávnyi szélességben ömlik ránk az ellenfél, mi meg az ügyesen elhelyezett egységeinkkel próbáljuk visszaverni a támadásait. Ezúttal a semmiből pottyanytuk le őket és menet közben szabadon ráncigáljuk ide-oda, nem a pálya végéről indulnak harcba. A fejlesztési lehetőség és az acsik manapság már alapvetőek, a grafika kellemes, szóval minden adott a kikapcslódáshoz.
Ismét a Ketchapphoz kell fordulnunk, ha sorbanállós, metrónülős játékot keresünk. Ez a stílus már hozzájuk nőtt, hiszen a szépre rajzolt, egyszerű grafikát, és az egy-két gombos irányítást szerintem már rutinból hozzák. Az egyik legkreatívabb csapat ma a mobiljátékok világában.
A 2 Cars egy egyszerű autós-kikerülős játék, mely annyiban nehezíti meg a dolgunkat, hogy rögtön két kocsit kell irányítanunk, úgy hogy a négyzet alakú pontokhoz nem érhetünk hozzá, ám az összes kör alakút fel kell vennünk. Nem olyan könnyű egyébként, én nagy harcok árán jutottam el a 245-ös rekordomhoz. Te meddig jutsz el?
Az Epic Boss Fighter 2 egy faék egyszerűnek tűnő, tulajdonképpen 1v1 játék, melyben (mint ahogyan a neve is mondja) bossokat kell legyőznünk. Aki 5 perc szórakozásra vágyik, annak nem lesz nehéz dolga. Aki viszont ki szeretné játszani, hát... kösse fel a gatyát, mert ez a játék sem lesz könnyebb az első pálya után!
A bossok egyébként meglehetősen kreatívak, kicsit túlságosan is azt hiszem. Néha az az érzésem, mintha láttam már volna valahol ezeket a szörnyeket. Így arra kérlek titeket, ha nektek is lesz deja vu-tök és eszetekbe jut, hogy honnan ilyen ismerős, akkor ne felejtsétek ezt megosztani velünk!
Update: az első szörny talán a Yu-Gi-Oh! kék szemű hósárkányára hasonít.
Utolsó kommentek