Ma egy igazán egyszerű játékmenettel bíró egyklikkes játékot ajánlunk nektek. A Critical Swarm tulajdonképpen egy fogócska, ahol a fogó személyének eldöntése csak nézőpont kérdése. Lényeg, ami a fontos: bármi, ami piros rossz, és ellenünk van. A kék meg mi vagyunk. Ideális pár perces játék, amiben egymás ellen is versenyezhetünk az időket összehasonlítva.
Az én rekordom eddig 76 másodperc, de érthető okokból nem arról csináltam printscreent. :)
A Tetramino's Revenge egy újabb tetris-feldolgozás, de emlékeim szerint ilyen még nem volt. Ezúttal egy kucsmás jóemberrel kell irtanunk a lehulló elemeket, vigyázva arra, hogy egy se pottanyjon a fejünkre. Amennyiben túl sok lesz belőlük és elérik a plafont, úgy természetesen itt is véget ér a játék, szóval ügyesen kell lavírozni az elemek között.
Najó, nem teljesen fejre, de a Down is Upban előfordul időnként, hogy a gravitáció iránya némileg megváltozik. Pofonegyszerű amúgy (és nem csak a grafikája minimalista), a négyszöget kell elérnünk úgy, hogy a pálya szélein átjutunk a másik oldalra és nem zuhanunk le a nagy semmibe mint ahogy azt a középkorban vélték a Föld szélei kapcsán.
Aldo és Gus boldogan élt, egészen addig, amíg minden boszorkányt és varázslót börtönbe nem záratott a király. Aldo szerencséjére azonban macskájának sikerült eliszkolnia, így egy point'n'click játék fényében megpróbálkozhat hőn szeretett gazdája kiszabadításával. Nos röviden ennyi az Aldo and Gus: The Skeleton Key, aranyos játék egy ebédszünetnyi munkakerülésre.
Mr. Spliboxra az első rész után ismét rámaradt a szuperhős szerepe, igaz ezúttal saját csapatát rabolják el egy gonosz trükkel. Aki játszott már az első résszel, azoknak túl sok újdonságot nem fog jelenteni, a dizájn és a játékmenet is maradt hasonló. Szerencsére azért így se rossz szórakozás.
Mára csak egy könnyű darab jut, az Amateur Bee. Nem nagy vaszisztdasz, egy méhhel repkedünk egy barlangszerű pályán mindenféle veszélyes és ránk támadó elemek között, cserébe van fegyverünk, méhektől nem éppen megzsokott módon. A háttérsztori amúgy annyi, hogy a méhek elkezdtek kipusztulni, így az emberiség feltalált a helyettesítésére egy robotot.
Mindenekelőtt egy elmaradt köszönetnyilvánítással jövök Balázsnak, Istvánnak és Dávidnak az agar.io és a Mu Complex: Episode Two linkjéért, sajnos hamarabb posztoltam minthogy a postaládába néztem volna. És a mai játék pedig a Cube Escape: The Lake, ami egy szokványos kiszabadulós játék, ezúttal egy kellemes kis tóparti házikóból indulva. Mondjuk első blikkre nem világos innen miért kell menekülni, de nyilván mindennek oka van...
Sokatok tetszését kivívta a Mu Complex, pedig csupán abból áll, hogy parancsokat gépelünk be és megpróbálunk betörni egy számítógépes rendszerbe. Most pedig itt a második rész, ami kiköpött mása az elsőnek. A végigjátszásához és megértéséhez ajánlott az első résszel kezdeni.
A panda és a medve alapvetően cuki állatok, legalábbis rajzolt környezetben mindenképp. Aztán van amikor a medvék megtámadják a pandákat, nos akkor már ők is bevadulnak és egyenesen a börtönből szedik elő azt, akit aztán űrhajóval a betolakodók ellen küldenek. A Ruthless Pandas hajigálós játékok analógiájára épül, szóval lövöldözünk, meghalunk, fejlesztünk, lövöldözünk, később halunk meg, fejlesztünk és így tovább. És nem annyira cuki, mint a főszereplők azt sugallnák.
Az első részhez képest egy biztosan nem csökkent a harmadikig: az elfogyasztott halucinogének mennyisége. A látványvilág változatlanul fura, a feladatok viszont nem tűnnek nagyon bonyolultnak még nekem se. Összességében egynek megteszi.
Valamiért mindig a szorgalmi időszak végére kerülnek elő az igazán időrabló játékok. Mint például az Agar.io, ami egyszerűbb talán nem is lehetne: színes pöttyökként eszünk színes pöttyöket, miközben megpróbálunk más színes pöttyöket megenni úgy, hogy minket ne egyenek meg. Merthogy hús-vér júzerek ellen játszhatunk, ami még így minimálstílusban is rém szórakoztató. És addiktív.
A kalózok olyanok mint Dagobert bácsi: szívesen úsznak az aranyukban. Már amíg van. Ha azt látják, hogy teherhajókkal úszik el a mesés vagyon (szó szerint), akkor azt meg kell állítani. Például ágyúval. Vagy jégheggyel. Kb. ez a Wacky Pirate, annyi kattintgatásra elég hogy átlendüljünk a hét második felére.
Érdekes elhajlása a lövegtornyos játékoknak a Cargo Shipment San Fransisco, ahol az érkező elemek likvidálása helyett teherautók megpakolása a fő cél a "tornyok" segítségével. Logisztikusoknak kötelező darab, a többieknek pedig érdemes kirpbóálni egyrészt mert régen volt, másrészt mert picit más mint a hagyományos darabok.
A Sniper Team 2 egy vérbeli sniper shooter, melyet @bambano ajánlott a figyelmünkbe. Ezúton is köszönjük neki a remek ötletet! Tényleg kellemes élményt nyújt, órákig leköti az ember figyelmét, és viszonylag nehéz elrontani. Tehát minden adott ahhoz, hogy eltiporjuk a munkamorált.
A játékban alapvetően egy négyfős csapatot kell irányítanunk, és gyakni velük az ellent végtelen mennyiségben. Természetesen, ha nem figyelünk a csapattagokra, akkor elveszíthetjük őket, de szerencsére a játékban rengeteg a tartalék és elég megbocsájtó.
Ha te is szeretnél játékokat megosztani velünk, akkor ne habozz, és küldd el kedvencedet a munkakerulo2012@gmail.com címre!
A Shape Fold Animals nem lehet ismeretlen a blogot rendszeresen látogatók között. Ezúttal állatformákat kell kihozni az egymáshoz szögelt fadarabok ügyes forgatásával, 60 szinten keresztül. Jópofa agytorna így a hét közepére.
A Mayweather-Pacquiao meccs közeledtével nem is lehetne ideillőbb játék a Major Leauge Boxingnál, legalábbis első látásra. A másodikra már erősen pislogunk, amikor a ringben az ellenfél helyett kartondobozok bukkannak fel, a harmadiknál pedig leesik a játék alapját adó borzasztó szóvicc (angolul nem tudoknak: a boxing egyszerre jelenti az említett sportág űzését és a dobozolást). Ezek után már csak az elhivatottságunkon múlik, hogy meddig jutunk dobozolásban, a szóviccért pedig mindenki ízlés szerint írjon be piros vagy fekete pontot.
Ten Second War. A világ átverése ez kérem szépen. Először azt gondoltam, hogy ez egy rém egyszerű játék, kerülgettem is. Aztán rákattintottam, mert mostanában nem jön szembe semmi kedvemnek való. Lehet, hogy csak én vagyok a béna, de nekem a második pálya is izzasztó volt. És nyilván nem lesz könnyebb a többi sem. Sok gyakorlás, és az irányítás helyes elsajátítása kellett ahhoz, hogy legalább az első világot letudjam. Ettől függetlenül jól szórakoztam.
Mario, te szemét! - gondolhatta a Kill the Plumber alkotója, majd nekiült programozni. A végeredmény pedig az lett, hogy végre revansot vehetünk minden minket ért sérelemért különféle módokon. Édes a bosszú, nemde?
Egyszerű(nek tűnő) matek a Sum Points: a pályán lévő számot(at) kell nullára csökkenteni a rendelkezésre álló számainkkal melyek vagy vízsintes/függőleges irányba vagy keresztbe fejtik ki jótékony hatásukat. Összesen 41 pálya áll rendelekzésünkre, hogy agyunkat megtornáztassuk.
A vízvezetékes és parkolós játékok érdekes egyvelege a Glow Path, ahol egy folytonos összeköttetést kell megteremteni két pont között úgy, hogy egyszerre csak egy elemet mozgathatunk, azt is igen korlátozottan, ráadásul igen kevés mozdulatból. Kipróbálva rögtön ráérez az ember, és száz pályán keresztül van lehetősége kibontakozni.
A mai játék szó szerint egyperces darab lesz, viszont remek alkalom arra hogy vérre menő csaták alakuljanak ki miatta kollégák/osztálytársak között. A Kuku Kube-ról van szó, mely egyszerű mint a faék: egy perc alatt minél több elütő árnyalatú kockát kell megtalálni a többi közt.
Golfozni pihentető dolog. Szép zöld fű, madárcsicsergés, nyugalom. Kivéve a Golf is Hardban. Egyrészt mert nincs madárcsiscsergés, másrészt pedig egy ütésből kell beletalálni a lukba, ami nem egyszerű mutatvány, főleg a képen láthatóhoz hasonló pályákon. Nem egy nagy durranás, de egyszer el lehet vele lenni.
Az Overwatch-ot szerencsére nem kell túlragozni. Egyszerű támadj, és hadvezérkedj jól. A legtöbb hasonló stílusú játék azért veszti el erejét, mert többet akar adni, mint ami. Ha munka helyett kicsit legyőznétek a világot, akkor mindenképpen kattintsatok a linkre, mert egy szórakozó (bár feledhető) játékot tett le ismét az asztalra az Armor Games.
Nosza!
Erősen nyolcvanas évek hangulatú az Astrobots, és nem csak a grafika miatt. A sztori szerint egy meteoron ragadtunk egyedül, és elindulunk körbenézni, mi merre hány méter. Innen a szokásos ugrálós-felfedezős-szörnyírtós játékmenet jön, úgyhogy újdonság sok nincs benne, de akinek bejön a retro, az élvezni fogja.
Vezessük le a töménytelen sonka és csoki elfogyaszását némi agytornával! Na nem komollyal, a Brain Builder inkább a gyorsaságra helyezi a hangsúlyt: egyszerű feladatokat kell megoldanunk (melyik szám a nagyobb, válasszuk ki a négyzetet, stb.), viszont egy perc alatt minél többször, összesen pedig tizenhatszor. Egyszerű grafika, gyors játékmenet, az ebédszünetet nagyjából ki is tölti.
Utolsó kommentek