Oké, múlt héten is volt hajigálós, de az Age of Wonder - The Lost Scrolls van annyira kellemes, hogy így is bekerüljön a blogba. Szóval főhősünk (miután már éppen elég tudást osztott szét a világban) az alexandriai könyvtár mélyén rálel még egy adag elfelejtett tekercsre. Amit persze tüstént el is juttat a portálokon mozgó, tüskék mögött rejzőködő emberekhez. Minderre van 30 pálya, úgyhogy nem végez egyhamar vele...
Ma a Windows Phone tulajoknak nem kedvezünk, de reméljük a fejlesztők csak nagy laggal dolgoznak, és nem felejtették el a Microsoft operációs rendszerét. Azonban szerencsénkre a másik két nagyobb alkalmazás-áruházban (iTunes Google Play) elérhető ez a kis platformer játék, melynek legfőbb célja, hogy összetörjük a telefonunkat izgalmunkban. A szórakoztatás lényege, hogy a zeneütemet megfelelően követve kerüljük ki az előttünk álló akadályokat. Figyelem rendkívül additív! Én már legalább 7 órát játszottam vele az utóbbi három-négy napban.
A Give It Up! Androidra ingyenes, ám iOS-en 0,99 dollárt kell érte fizetnünk. Nekem ez volt az utóbbi idők legjobban elköltött egy dollárja.
Ja, és reklám nincs benne! Don't give up!
A mai napra easy to learn hard to master zsánerű játékot hoztunk nektek, mely egyediségével nem nyerne Mochi-díjat (mondjuk ez amúgy sem tudna olyat nyerni, de mellékes). A Doodle Brigade tulajdonképpen egy Plants vs. Zombies, ahol a növényeket katonákra, a zombikat pedig szörnyekre cserélték. A játékmenetet bemutatni felesleges, hiszen 1 perc után beletanul az ember. Jó hír, hogy elég sok pálya van, és a játék komplexitása sem áll meg egy formaillesztő doboz szintjén. Érdemes kipróbálni, aztán szavazni, hogy a legközelebbi ajánlóval közelebb kerülhessek kicsit az ízlésetekhez!
Induljon a hét némi küzdelemmel. No nem fizikai erővel, annál furfangosabban: a Fatal Fighters-ben először a pálya közepén lévő mezőből kell minél több azonos elemet összegyűjteni, maximum négy lépésben. Ezt követően ezek felhasználásával indíthatunk támadást az ellenfelünkkel szemben. Természetesen minden karakter eltérő képességekkel rendelkezik, így korántsem mindegy, kivel ki ellen csapunk össze.
Kicsit inkább gyerekeknek szól a Weesix, de azért felnőttként is végig lehet kattintgatni egyszer. A főhős egy piros autó, aki versenyre akar kellni a kissé szemét kék autóval. A legyőzéséhez viszont rögös út vezet, ezen kell nekünk végigsegíteni őt. Az elején nagyon szájbarágós, de később ez szerencsére elmúlik.
A tervek szerint mától a napi flash játék mellé időközönként egy mobil játék is jár. Igyekszünk olyan játékokat bemutatni, melyek mindhárom nagyobb platformon elérhetőek.
A mai darabot a Ketchapp fejlesztői tették le az asztalra. Ez a gárda tényleg nagyon tevékeny, szinte naponta mutatnak be újabbnál-újabb, jellemzően ügyességi játékokat. Most a ZigZag nevű alkotást nézzük meg közelebbről, mely elérhető Androidra, iOS-re, és Windows Phone-ra is (bár ez utóbbi nem hivatalos kiadás).
A játék viszonylag egyszerű, egy golyót kell irányítani az érintőképernyőt böködve. A cél: minél tovább a pályán maradni. A végtelenül egyszerű endless "run" elég addiktív, így munkahelyen, csak azoknak ajánlom, akik jól tudják magukat és a pályák utáni bazdmegeket kontrollálni
Protipp: Tapasztalataim szerint egyszerűbb a játék, ha két kézzel játszunk, mert akkor tudjuk, hogy a legutolsó koppintás melyik irányt jelenti. Nekem most 226 a rekordom btw. Hajrá!
Az első posztomban rögtön egy régi klasszikust hozok nektek. A lassan már megszámlálhatatlan részből álló Ricochet Kills játéksorozat harmadik része, az egyik legszórakoztatóbb vért nem mellőző classic shooting game. Az élményt talán a pisztolycsőből érkező lövedék okozza, mely irreális módon hatszor pattan vissza a falról mielőtt köddé válna.
Rengeteg pályát találhattok, melyek jól szervezetten nehezednek és okoznak boldog pillanatokat. Esetleg annyit érdemes megjegyezni, hogy az ellent nem kell feltétlen vértócsában fürdetni, az is elég, ha egyszerűen csak felborul. GG
Mint azt észrevehettétek, némiképpen megritkultak a posztok az utóbbi időben. Ennek rendkívül prózai oka van: jóideje egyedül viszem a blogot, a nap viszont továbbra is csak 24 órából áll, így egész egyszerűen nem mindig jut idő/energia arra, hogy felvehessem a harcot a GDP ellen. Természetesen ez az állapot korántsem ideális, így mától Unfanatic is gondoskodik arról, hogy nektek legyen mivel felvennetek a harcot a munka ellen, ráadásul újdonsággal is jelentkezni fog majd. Szóval fogadjátok szeretettel, kommentekkel, és továbbra se engedjetek a termelékenység hamis csábításának.
Azt hiszem a Falppy Bird szelleme újjáéledt, ezúttal a Mad Fist képében. Csövek között átbújó madár helyett most kiskatonákat lecsapó ököllel kell lehetőleg öt másodpercél tovább kitartanunk. A nehéz a dologban az, hogy előbb-utóbb (inkább előbb) magától is földet ér, márpedig ha ott nincs mit kilapítani, akkor game over. Így sűrűn és jó ütemben kell az egérgombot kattintgatni ahhoz, hogy a mi kényünk kedve szerint sújtson le a vasmarok.
Némi agytorna, némi kézügyesség: ennyi kell a Mara mind a harminc szintjének teljesítéséhez. Ahogy a képről is sejthető, egy platformjátékról van szó, közülük is az igényesebbik fajtából. A cél a virágok összegyűjtése, ehhez mindenféle platformokat kell ügyesen elhelyezni vagy mozgatni. Grafkailag nem egy nagy durranás, de szerencsére a játékmenet elég szórakozást biztosít nekünk.
Régen volt már lövegtornyos játék, úgyhogy épp itt az ideje hódolni eme műfajnak is. No az Attack of the Elemental nem lesz királlyá koronázva, engem legalábbis zavart, hogy csak adott pontokra tehettem le lövegtornyokat, illetve nem volt lehetőségem a következő rohamot se idejekorán magamra zúdítani. Cserébe egy egészen jó fejlesztési rendszer van, a győzelem simaságától függően kapott pontokkal eldönthetjük, hogy a három féle (föld, víz, tűz) elem közül melyiket fejlesztjük és milyen irányba. Szóval összességében azért jó kis darab, de nem fogunk rá sokáig emlékezni.
Például azért, mert már negyedszerre készül belőlük rántottának való. A Diaster Will Strike 4 olyan, mint az eddigi három, de ha valaki még nem találkozott volna vele: különféle természeti csapásokkal eliminálhatjuk az elszemtelenedett és elszaporodott tojásokat. Könnyen rá lehet érezni a mikéntjére, de 50 pályával elvan az ember egy darabig.
8 óra. Ennyi időnk van a Don't Escape 2-ben arra, hogy valahogy felkészüljünk az érkező zombikra. Noha point'n'click játékról van szó, a rendelkezésre álló időorláthoz illően minden nagyobb mozdulatunk időbe kerül, szóval érdemes alaposan megfontolni, hogy elássuk a megharapott barátunkat vagy inkább felfedezzük a környéket.
Jó ritmusérzékkel is kihívás, anélkül egyenesen szemétparaszt a Swtich Bot. Pedig egyszerű: ugrálunk platformról platforma, közben pedig színeket váltogatunk attól függően, hogy átmenni akarunk rajta vagy ráugrani. Ez onnantól macerás, amikor ugrás közben kell ugyan azon platformot cserélgetni, így a kevés szín ellenére is igencsak kihíst tud jelenteni egy-egy pálya.
Biciklizzünk! Na nem a szabadban, csak flashben: a Free Rider HD a nevéből következően biciklizésről szól, viszont a környezet egy jól kidolgozott pályán igazán szép. A feladat természetesen adott: minnél gyorsabban végigérni, pályából pedig jópár rendelkezésünkre áll, de ha egyik se jött be, rajzolni is lehet másikat.
Minek pályákat szerkeszteni és sorba rakni őket? Hiszen nyugodtan lehet ugyan azon keretek között véletlen sorrendben feldobálni őket. Így születhetett meg a One Screen Hero. Minden szintet ugyan azon képernyőn teljesítünk, csupán a pálya és a szint teljesétésére rendelkezésre álló idő változik. Az idő lejártakor a négy sarok közül a kijelöltben kell tartózkodni, így léphetünk tovább, persze csak akkor ha nem halunk meg korábban.
Újabb Ludum Dare versenyző a bologon, ezúttal a Break the Limits!, így a grafikát, hangokat és egyebeket az elkészítésre rendelkezésre álló 48 óra függvényében értékeljétek. Bár túl sok értékelnivaló nincs rajta, cserébe a játékmenet ötletes: egy sötét szobában ébredünk, ám ezúttal maximum a gondolatainkat tudjuk irányítani hogy rájöjjünk, hogy kik vagyunk, mit csinálunk és egyáltalán hogy kerültünk mi ide?
Megérkezett a Cookie Clicker egészségesebb kiadása, a Tangerine Tycoon. Ugyan úgy arról szól, hogy kattintgatással (illetve egy idő után már csak várunk inkább) egyre több termék terem (esetünkben mandarin), aminek felhasználásával növelhetjük a termelékenységet, és így tovább. Lehet még kereskedni, dupla vagy semmit játszani, achievementeket gyűjtögetni - és tulajdonképp folytatni a végtelenségig.
Jópofa platformjáték a Shifter: úgy kell eljutnunk a kijáratig, hogy közben a pálya bizonyos részeit felcseréljük, valamint a megfelelő kapcsolókat aktiváljuk. (Volt már hasonló játék korábban, de ha agyonütnek sem tudom felidézni a nevét.) Összesen húsz darab pályán tornáztathatjuk meg az agyunkat.
Kappa annyira alapos leírást küldött be nekünk a Caravaneer 2-ről, hogy vétek lenne tovább parlagon hagyni a levelesládában, következzék is hát levele: "Néhányaknak ismerős lehet a játék neve, egy jó kis sandbox ;) játék volt az előző rész is. Most kissé leporolták és itt az új rész. Posztapokaliptikus sivatagban vonszolhatjuk kis karavánunkat, megküzdve rablókkal, kifosztva másokat. Kereskedhetünk, saját üzletet építhetünk fel. Ja, és sztorija is van a játéknak, azt is végig lehet csinálni :)
Lényegében a karavánunkat kell életben tartani, ehhez vizet és kaját beszerezni. Ebben nagy segítséget nyújt a térkép, amin meg tudjuk becsülni a szükséges készletek nagyságát. Meg a sivatagban követendő irányt is, ami nem egy utolsó szempont, ha nem akarunk eltűnni a homoktengerben. Érdemes fegyvereket magunkkal vinni, mert mások is szomjasak odakint, és szeretik ingyen megszerezni vízkészletünket. Így ha békés kereskedők akarunk lenni, akkor is fegyverezzük fel magunkat. A harc körökre osztott taktikai csata, nem lehet átugrani. Egyre komolyabb fegyverekkel lehet egymás gyepálni. Érdemes védeni az embereket, mert ha valaki lesántul, lehet nem lesz elég a víz a célig.
Pár tipp a kezdéshez:
1. Van wiki oldala.
2. Indulás előtt mindig nézzük meg a térképen, elég-e a víz/kaja/takarmány. Ha nem és venni se tudunk, lejjebb tudjuk venni a napi adagokat, de akkor legyengül a társaság. (caravan/overview/settingsben kapcsold ki a collect forage és hunt opciókat. csak lelassítanak)
3. Az árak feltérképezéséhez vigyünk mindenből egyet magunkkal és a piacon vigyük fölé a kurzort. Így elmenti a legutolsó árat, amit a caravan/cargo/see prices alatt vissza tudunk nézni (vagy wiki).
4. Mindig legyen elég pénzed útközben kifizetni az embereket, mert pénz nélkül gyorsan búcsút intenek.
5. A szamarak 5-ös sebességgel mennek, ennél lassabb emberek csak lassítják a karavánt."
Nem agyonbonyolított darab a Noggins, cserébe villámgyors agyműködést kíván. Az egér mozgatásával négyféle színt (piros, zöld, sárga, kék) tudunk előállítani attól függően, hogy éppen melyik sknegyedben tartózkodik. Eközben eme négy színben pompázó négyzetek jelennek meg, ezeket kell eltüntetni rájuk kattintva úgy, hogy minél nagyobb százalékban fedjük le őket. Leírva bonyolultabb mint játszva, bár szerintem a sárga/zöld páros valameyik tagja helyett lehetett volna valami eltérőbb színt választani.
Az Upgrade Complete elsőre volt igazán nagy dobás, a második rész már messze nem aratott akkora sikert a blogon. Most pedig itt a harmadik felvonás is, az Upgrade Complete 3mium. Annyi csavar van a dologban, hogy ezúttal egy bázist kell megvédenünk a reá támadó ellenségtől, de alapvetően minden maradt a régiben: miután kiderül, hogy nem kívánunk fizetni a játékért, kezdhetjük a nulláról a feltuningolást. Akinek ez még új, az jól fog vele szórakozni, de harmadik nekifutásra inkább már csak az egynek elmegy kategóriába fér bele.
Mr. Splibox abszolút nem volt hős. Nem volt különösebben erős, eszes, vagy rátermett, de egy csapat őt szemelte ki bolygója megmentésére. Visszautasítani nem tudta őket, így hát nekilátott a világmentésnek csapata segítségével, akik mindig átsegítették ha a magasba kellett törni avagy szakadékokat kellett áthidalni. Tették mindezt 25+1 pályán keresztül, kellemes grafikával, mókás ellenfelek ellen.
Az elmúlt három hetet a megfázás legkülönfélébb tüneteivel küszködve töltöttem, így különösen jó elégtétel volt a Disease Warrior: Rampage. A szokásos forgolódós-lövöldözős játékmenetet ezúttal baktériumos környezetben kapjuk meg, de a legyilkolt bacikért itt is aranyat kapunk, amit itt is upgradelésre tudunk fordítani. Átlagos darab, de leköti az embert egy ideig.
Ugyan a Monkey Go Happy sorozatnak még nem érhetnek a nyomába, de a Snail Bob alkotói sem apanaszkodhatnak: már a nyolcadik rész jelent meg a csiga kalandjaiból, ezúttal Indiana Jones-osra véve a figurát. Bevált recepten ne változtass, tartja a mondás, így egetrengető újdonsággal ezúttal sem fogunk találkozni, de munkát kerülni még mindig lehet vele.
Utolsó kommentek