Közveszélyes Munkakerülő

Vége a hétnek, henteljünk zombikat! A Bloody Harry pont olyan, mint a többi a műfajban: megyünk, zombit ölünk, pénzt gyűjtünk, felszerelést fejlesztünk. Szóval semmi extra, de egyszeri kikapcsolódásnak pont megfelel.

Elnézést kérek, ma megint angol nyelvű játék lesz, ráadásul ezúttal a nemjáték kategóriából. A Moonkid inkább olyan, mintha egy filmet néznénk úgy, hogy közben benne vagyunk: mászkálhatunk, használhatunk dolgokat, de semmi kihatása nincs a játékmenetre, csupán figyelhetjük az egyes szereplőket, azok mondatait, cselekedeteit. És közben nézzük, ahogy a Hold leesik az égről. Mindenképp érdekes, és mivel egyszerre nem lehetünk ott mindenhol, többször is érdemes nekifutni.

Ilyesmi érzés lehet hackernek lenni, mint amilyennek a Mu Complex-ben tűnik. Vagy legalábbis titkosügynöknek, aki valaki más nevében próbál betörni egy szigorúan titkos rendszerben. A porgramozásból ismerős szintaktikával kell utasításokat adni, a játék megértéséhez sajnos elengedhetetlen az angoltudás. Szitén eme jellegéből adódóan nem a grafika nagyszerűsége fogja megragadni az embert, de jól el lehet vele lenni egy darabig.

Van az úgy, hogy az embernek rossz napja van. Főhősünknek különösen, ugyanis valami sötét labirintusban rekedt, még szerencse, hogy a nagynyomású vízsugara mindig kéznél van, így ki tud jutni a tüskékkel szegélyezett útvesztőből. 21 pályálból áll a LOCOM, nincs egy agyonbonyolítva a játékmenet, de egynek azért elmegy.

Nem a Clicker Monsters a valaha volt legváltozatosabb játék, sőt. Mindösszesen annyi a dolgunk, hogy klikkelünk. Azt viszont jó sokszor, folyamatosan sebezve az ellenséget, akinek halálakor pénzt kapunk, amiből fejleszthetjük a sebzést (egyrészt kattintásonként, másrészt másodpercenként automatikusan). Ennyiből áll a játék, plusz öt pályánként főellenségek, szóval nem nagy szám, de el lehet vele klikkelgetni az időt.

Ismerős volt az Onomastica 2, és nem véletlenül: az első részt már bemutattuk korábban. Aki azzal játszott, az most is gyorsan ki fogja ismerni magát, hiszen elsősorban a grafika változott, a játékmenet maradt a régi, továbbra is szavakon ugrálunk és könnyed logikai feladatokat oldunk meg. Ehhez egy nagyon minimális nyelvtudás szükséges, de talán anélkül is lehet sejteni, hogy mi merre mennyi.

Ha mindig is imádtad azt nézni, ahogy egyre nagyobb szorzójú kombó gyűlik össze, akkor az Epic Combo Redux a te játékod. Az első részhez hasonlóan itt is Thor kalapácsával kell levegőbe lendíteni a futószaalgon érkező, jobb sorsa érdemes tekiket, akik aztán pattognak egy darabig össze-vissza, mi ezért kapunk pénzt, amiért aztán csupa jópofa fejlesztést vehetünk. Eléggé gyorsan belendül a cucc, utána már csak az ember türelme szab határt az elérhető pontszám tekintetében.

A hét közepét ünnepeljük egy kiadós zombiöléssel. Láttunk már sok a Zombo Buster Risinghoz hasonló játékot: adva vagyon egy bázis, amit szépen meg kell védenünk a ránk törő zombihadtól. Új egységek, fejelsztési lehtőségek, sokféle ellenfél, avagy mindent tartalmaz, amit egy ilyen játéktól ma már minimum elvárunk.

Az A Dance of Fire and Ice teljesítéséhez elengedhetetlen a jó ritmusérzék. A játék lényege ugyanis az, hogy ritmusra kattintgatva haladjunk előre a pályákon. Leírva esetlenül hangzik, de ha az ember kipróbálja, akkor azonnal ráérez - legalábbis arra, hogy elvileg hogyan kéne csinálni. A gyakorlat már más tészta, a készítője a valaha votl második legnehezebb ritmusjátékként aposztrofálja, úgyhogy a szemétparaszt tag tőlünk is jár neki.

Halottnak lenni rendkívül kellemetlen, és sok kérdést felvet az emberben. Például hogy ki ölte meg és miért. A Why Am I Dead? főhösének szerencséjére lehetősége van, hogy kiderítse a válaszokat. Szellemként bolyongva a hotelben különféle emberek bőrébe bújhat és így kérdezősködhet másoktól. Angoltudás szükséges.

70 pálya és nyolc órányi munkakerülés - ezt ígéri a Transmission. Hogy mivel tölthetjük ezt? Távközlési hálózatokat hozhatunk létre - természetesen csak képletesen, a megfelelő elemek megfelelő sorrendben történő összekötögetésével. Menet közben elmagyarázza a játék, hogy mi merre, amúgy pedig szép a grafikája, a hangok pedig az éppen jelképezett kommunikációs fajtára jellemzőek - a betárcsázós modemnél azért elmorzsoltam pár könnycseppet.

Gergely küldte nekünk a Tower of the Archmage linkjét azzal a megjegyzéssel, hogy zseniális játék. Én pedig hiszek neki, úgyhogy ez lesz a mai adag. Amúgy alapvetően a cél az archmage tornyának megmászása úgy, hogy útközben rúnákat gyűjtünk amikből új/erősebb varázslatok kreálhatóak. Bevallom töredelmesen mélyebben elmélyedni benne sem időm sem energiám nem volt, de megbízok munkakerülőnk megérzésében.

Egy ilyen borús, esős hétvége után kezdjük az új hetet egy szívderítő cukisággal, főleg, hogy az őszi szünet miatt otthon maradó kisebb lurkókat is nyugodt szívvel le lehet ültetni elé. A Tiny Kingről van szó, ami egy rém aranyos pint'n'click, főhős királyunk születésnapi tortáját kell felkutatnunk aképpen, hogy minden pályán megtaláljuk a kulcsot, mely a továbblépést jelentő ajtót nyitja. Tényleg inkább cukiságban erős mintsem világmegváltásban, de időnként kell ilyen is.

Búcsúzzunk a héttől (de jó ezt már szerdán leírni) egy laza szemétparasztsággal, nevezetesen a Just Type Thisszel. Csak gépelni kell ugyan - azt viszont eléggé gyorsan ha nem akarunk a különféle csapdák aldozatává válni. Ráadásul előzetesen nem tudhatjuk honnan fog jönni az égi aldás, így az első próbálkozások mindig rohanások az ismeretlenbe, cserébe legalább másodjára már tudjuk mi vár ránk.

Ma ismét akciódúsabb játék jön a Rogue Soul 2 személyében. Eléggé hasonlít a péntekire, legalábbis az alapok ugyna azok: megyünk előre és öljük az ellenséget. Cserébe viszont jóval kifonomultabb, jóval több benne a fejelsztési lehetőség, egyszóval valamivel tartalmasabb munkakerülést ígér. (Külön pluszpont a beállítható irányításért!)

Alig kezdődött el a hétvége és máris hétfő, nem túlzottan vidám dolog ez. Viszont a munkakerülés az, ami örömet tud okozni az embernek, ráadásul a Gift Rush 3-ban még ajándékozni is kell, ami újabb örömforrás lehet. Egészen pontosan az ajándékot és az alvó bigyót kell valahogy kapcsolatba hozni egymással. Nem egy maradandó alkotás, de egyszeri munkakerülésnek megfelel.

A szombati munkanapnál kevés ördögibb dolog született meg a Földön. Ráadásul eléggé felemás nap, van aki dolgozik, van aki nem, emiatt aztán az se nagyon tud dolgozni, aki dolgozna. Itt se hagyományos játék fog szerepelni: a Do You Know All The Lyrics To Bohemian Rhapsody? inkább csak egy kérdőív, viszont annak rém szórakoztató: a Queen címben említett dalának szövegét kéne pontosan eltalálni huszonhat alkalommal. Szóval lássuk ki mennyiszer hallgatta már és mennyire jól maradt meg a fejében, természetesen kitöltés előtt nem ér meghallgatni a számot!

Sajnos hiába van péntek, a hétvége még egy napnyira van. Az emiatt felgyülemlett keserűség levezetésére kitűnően alkalmas az Uber Commando. Pofonmegyszerű a feladat: megyünk előre és lőjjük az ellent (illetve azt csinálja a gép amgától, mi csak célzunk és próbálunk nem leesni), meg persze fejlesztgetünk. Ennyi, tényleg nem egy IQ teszt, de egy ál-péntekre nem is kell más.

Némi agytornával folytatjuk a hetet, ebben a Sum Tracks lesz a segítségünkre. Ez is olyan játék, ami inkább a belső tartalommal szeretne hódítani a külső helyett. Ezúttal adott számokat kell eltüntetnünk úgy, hogy a pályán lévő összes kisebb számot lehúzzuk velük. Erre összesen negyvenöt pálya áll rendelkezésünkre, és bár az elején gyorsan lehet haladni, de a végén már természetesen többet kell gondolkozni.

A Babylon sem tartozik a túlbonyolított játékok közé: egy megfelelően magas tornyot kell építenünk a különféle elemekből. Ezeknek eltérőek a tulajdonságaik, az egyik másneses, a másik megeszi az azonos elemeket, stb., stb. 26 pálya vár ránk, meg egy rakás különféle elem, úgyhogy el lehet vele szórakozgatni.

Tök jópofa ninjás-kardozós-ugrálós ügyességi játék a Black Bit Ninja 2. Csak egy aprócska problémám van vele: piszok nehéz. Legalábbis szerintem. Az irányítással rég szenvedtem ennyit, ráadásul limitált számú ugrási lehetőségünk van, így egy elrontott próbálkozás a pálya újrakezdését vonja maga után. Szóval kiérdemelte a szemétparaszt taget.

A lehető legminimalistább logikai játék a Hook. A grafika mellett a játék sincs túlbonyolítva: egymásba gabaloydó szálakat kell visszahúznunk anélkül, hogy egymáshoz érnének. Nyilván ez azért a határokon belül csűrve-csavarva van, szóval az ebédszünet elklikkelgetésére alkalmas lehet.

Azt hiszem Mateusz Skutnik neve már önmagában sokat elmond arról, amit egy, a nevével fámjelzett játéktól várhatunk. Az Eien sem lóg ki a sorból sem műfaját, sem a grafikáját tekintve. A nehézséggel kapcsolatban továbbra sem tudok nyilatkozni, a műfajt még ennyi év elteltével sem érzem magaménak, szóval korai elakadásomban simán játszhat szerepet az, hogy egyszerűen béna vagyok.

Folytassuk a hetet valami akciódúsabbal. Najó, a Stick Squad mondjuk kifejezetten nem egy pörgős darab, lévén mesterlövészek bőrébe bújva próbálunk visszaszerezni egy ellopott rakétát. Ennek megfelelően fontos a jó előkészítés és célzás, a 20 pálya pedig bőven ad lehetőséget a munkakerülésre.

Point'n'clickkel zártuk a múlt hetet, point'n'clikkel nyitjuk a mostanit. A 7 Days Without Rain se teljesen a hagyományos megyünk, kattintunk, történik valami metódust követi, hanem különféle minijátékok segítségével haladunk előre a történetben (ami szerint amúgy főhősünk megpróbálja jobbá tenni a világot). Minimálgrafika, de azért szórakoztató darab.