A Shadowscape tökéletes példa arra, hogy a sima platformjátékok között is lehet olyat alkotni, ami egy szimpla vállvonásnál több reakciót vált ki az emberből. Ehhez csak egy dolog kell: egyben kell lennie a játéknak. Esetünkben nem is feltétlen a grafika miatt csettinthet az egyszeri munkakerülő, sokkal inkább a zene ragadja meg az ember fülét. Ennyire kellemes szólamokat régen hallottam már flashjáték alatt, igazán nyugtató. Maga a játék sem teljesen szokványos: a pályákon végighaladva ahogy mozgunk, folyamatosan töltődünk fel élettel, egészen addig, amíg el nem fogy a kiszabott időkeretünk. Ezután a mozgással már folyamatosan csökken az életerőnk, és ez érvényes marad akkor is, ha leesünk és elölről kell kezdenünk a pályát.