Muszáj némi nosztalgikus visszatekintéssel kezdenem a mai posztot. Anno az általános iskolában számomra az egyik mumus az volt, amikor tesi órán kislabdát kellett dobni (jut is eszembe: ez a kínzási mód létezik még most is?). Nem voltam teljesen mozgás-idióta, de valahogy ezek a kis vackok abszolút távol álltak tőlem, ha jól emlékszem, a legnagyobb dobásom 11 méter lehetett, miközben a kettes is valahol tizenhatnál kezdődött, szóval könnyebb volt simán csak megtagadni a feladatot, és úgy karót kapni, mint nekiállni, próbálkozni, és hasonló eredményre jutni. A Springen Reloaded a második pályán már ezt az emléket hívta elő belőlem - mivel a feladat kissé hasonlít. A piros karikáról (néha többről) kell eljuttatni a bogyókat a fehérre, ami alapvetően sem teljesen egyszerű feladat, de a pályák során egyre több akadály, kapcsoló és egyéb akármi kerül, amik nehezítik a megoldást. Szerencsére a szép csíkos alap és a bekockázott (tudom, négyzetrács) háttér sokat segít abban, hogy ha az első labdát eljuttatjuk, akkor sikerüljön a többit is átpasszolni. A zene nekem húsz másodperc után némítós, de ízlések és pofonok. Jó sok pálya van, lehet próbálkozni. Letisztult, egyszerű de nagyszerű játék, sok gondolkozást sem igényel, ami ebben a melegben kifejezetten előnyt jelent.
Utolsó kommentek