Imádom, ha valami nem a sablont ismétli. A Soom száz százalékig ilyen. Az amúgy sima platformnak tűnő játékban ugyanis mi magunknak hajtogatjuk a pályát olyanra, hogy el tudjuk érni a csillagokat. Oké, a történet szerint azok a lelkünk darabjai, amiket muszáj összegyűjteni, mert különben megőrülünk, de ez mindegy is. Főleg, mert a végén erre még leheletnyi utalás sem esik. Addig viszont harminc pályán kell áthajtogatnunk magunkat. Az első tíz gyakorlatilag tutorial, a fontos használnivalókat mutatja be a hajtástól a pálya dupla klikkeléssel történő darabolásáig, tessenek jól figyelni, mert utána már magunkra utalva kell dönteni a lehetőségek között. Vannak mozgó ellenségek néhány pályán, meg lézerek, valami sav-szerű, amibe nem szabad beleesni, de amúgy nagyrészt a készítő gondolkodásmódjának kitalálásáról szól, főként az utolsó néhány pályán. A végét én egy cseppet sem értem, nem tudom az elejéhez illeszteni sem logikailag, sem sehogy, de ez legyen az én problémám :). Kicsit még lehetett volna rajta dolgozni, de az újszerű ötletek így is simán elviszik.