A szemétparasztság egészen különös foka az, amikor már a menüben is meg lehet halni. Nos a Vex egy ilyen darab, a nehézségek már akkor elkezdődnek, amikor el akarunk kezdeni játszani, a pályákon pedig tovább fokozódnak, de legalább látjuk a bal felső sarokban, hogy hányszor vesztünk oda. Mindezek ellenére addiktív, az ember már csak azért is újra és újra nekifut, azzal a reménnyel, hogy hátha nem hal meg tizenhatodszorra is a tüskéken szétloccsanva.