Általában nem sok eredménnyel kecsegtet megmerülni a kongán a legújabb játékok címke alatt, mert rettenetesnél borzalmasabb, alapvető hibákkal tarkított művecskék sorozatán lehet szörnyülködni, de időnként egy-egy gyöngyszem is akad, amivel nem játszottak ugyan sokan (ezzel pl. a poszt megírásának pillanatáig mindössze 2271-en), és nem is értékelték túlzottan magasra, mégis van benne valami, amiért érdemes kipróbálni. Ilyen a HEXEP is. Én tulajdonképpen csak azért fogtam hozzá, mert anno hihetetlenül nagy kedvencem volt a Hexiom, és a hatszögek meg a név elejének azonossága felkeltette az érdeklődésemet. Nos, a HEXEP lényegesen egyszerűbb, simán csak végig kell vezetnünk a világító hatszöget a táblán, hogy a nyomában átszíneződjenek a szürke idomok színessé. Nem bonyolult feladat, nehezítésként is csak sorszámozott, illetve kétszer megérintendő mezők vannak, mégis jó néhány pályán másodszor, harmadszor is újra kellett kezdenem, mire meglett a helyes megoldás. Egyszerű, nagyszerű - lenne, két nagy hibája azonban akadályozza, hogy igazán jóvá váljon. Az egyik lehet, hogy csak nálam jelentkezik, a huszonkettes pályától valamiért annyira lelassult az egész, hogy komplett terítőt horgolhatnék, mire hajlandó eggyel arrébb tenni a világítást (bár ez a 22-es csapdája is lehet), a másik pedig szimplán technikai bibi: mivel sima klikkeléssel újra lehet kezdeni a táblát, én pedig tapipaddal játszom, nem egyszer szitkozódtam, hogy már majdnem a végén jártam, mégis - akaratomon kívül - kezdhettem elölről, mert a kissé erőteljes ujjfelemelés-letevést már klikknek vette. Szóval, aki már kiugrálta-csúszkálta magát - vagy mint én, feladta a próbálkozást -, annak könnyű agytornaként segít a 'péntek, de nem a hét utolsó munkanapja' életérzést kissé elfeledtetni.