A múlt heti pónis játék nem csak azért volt nagyon jó ötlet tőlem, mert három nap alatt több játék-ajánlót kaptunk tőletek, mint előtte három hét alatt, vagy mert hirtelen tele lett megírt posztokkal tár, hanem mert arra is rájöttem, hogy nagyon ritkán ajánlunk olyan játékot, amivel egy gyerek is játszhat nyugodtan. Ennek örömére elkezdtem keresgélni, így találtam rá a Castle Tales fedőnevű remekre. A "juttasd a célba a guruló bigyót" típusú játékok könnyített, valóban gyermekeknek (is) szóló változata a fizikát ugyan erősen hanyagolja, de a figurák bája, és a megoldások egyszerűsége lenyűgöző. Gyorsan le is teszteltem, a hét éves lányom teljesen beleszeretett, és az első 54 pályából gyakorlatilag három kivételével az összeset egyedül megoldotta (annál a háromnál is csak az időzítéssel voltak gondjai). Az utolsó kilenc pálya viszont már nekem sem ment mindig elsőre, onnantól már a logikán kívül a mák-faktor is erősen belejátszott.