Csücsök küldte be nekünk a Crystal Runnert, ő maga így mutatja be a játékot: "Fuss végig a pályákon majd juss el a legmesszebb a különböző akadályokon keresztül! Vigyázz, le ne ess!". Hát igen, nagyjából ennyi. Az összes érmét fel kell szedni az egyes pályákon, mert a ránk várakozó mentőcsónak csak akkor visz minket el - már önmagában ez az anyagias hozzáállás eléggé bosszantó. Aztán vannak emberek is, akiket ki kell menteni, mert maguktól nem találják a kijáratot. Ellenségként fekete lyukak rohangálnak, amik elől el lehet futni, vagy éppen bombával felrobbanthatóak. Bizonyos pályaelemek ('kristályok') forgathatóak, mások maguktól forognak, és közben szépen visszaszámlálják a másodperceket. Mivel a rohangászás időre megy, ez néha meglehetősen idegesítő. Összességében én nem voltam elragadtatva tőle, elég hamar monotonná vált, de hátha nektek jobban tetszik. Számomra az első - és talán utolsó - pozitívumot az ezer éve elfeledett, jó öreg nyilak, space, ctrl billentyű-kombó jelentette, már nem is emlékszem, mikor játszottam olyasmit, amit így kellett irányítani, pedig az Unreal idejében álmomban is hajlamos volt erre ráállni a kezem :-).
Utolsó kommentek