Magamra vállaltam azt a hálátlan sorsot, hogy elsőként kezdem a heti nosztalgia adagot. Annak fényében, hogy eddig nem sok ilyet csináltam, talán nem volt túl bölcs döntés, de legalább nem kiáltok fel egy másik szerző posztját olvasva, hogy basszus, pont ezt akartam én is. Kezdjünk is hát bele, részemről arra gondoltam, hogy összegyűjtöm az elmúlt 5 év személyes kedvenceit.
Futni jó, csak fárasztó ugyebár, de mire van egy flashjáték, ha nem erre. A Canabalt varázsa számomra a nagyon eltalált zene és az egyszerű grafika volt, nameg a lehetőség arra, hogy a haverokkal vérre menő párharcot folytassunk, ki jut el tovább. A Robot Unicorn Attacknál viszont máig nem értem, mitől jó: a képi világtól minimum ferde hajlamai támadnak az embernek, az Erasure együttes Always című száma pedig egyenesen feldolgozhatatlan (az Open your eyes, I see / Your eyes are open szöveg üt mint a légkalapács), ám ezt a kettőt összerakva mégis egy szinte tökéletes játékot kaptunk.
Voltak olyanok, ahol a játék hangulata fogott meg. A Small Words, a Throught the Machine és a Little Wheel végigjátszása nem telt hosszú órákba, ellenben a szemnek/fülnek/elmének valódi kényeztetés volt a maga módján.
Igazán jó stratégiai flashjátékot nehéz készíteni, mert a műfaj szépségét a rengeteg lehetőség adja, egy böngészőablakot bámulva viszont senki nem fog napokat eltölteni. A Hex Empire-nek és a Pandemic sorozatnak pont sikerült eltalálni azt a vékony vonalat, ahol még nem túl egysíkú a játék, de viszonylag gyorsan lezavarható, a Nano Wars pedig végletekig leegyszerűsített, ugyanakkor vele játszva mégis úgy érzi az ember, hogy legszívesebben lerohanná a szomszédot, hadvezéreket megszégyenítő stratégiával.
Nem rajongok a lövegtornyos játékokért, de a The Space Game napokra lekötött, akárcsak a Chopraider, melynek a beharangozott folytatására azóta is hiába várok. Kajás játékból is született már pár az elmúlt években, ám nálam még mindig a Hotdog Bush az etalon, egyszerű de nagyszerű, akárcsak a hotdog. Sportjátékból viszont máig kevés van, a Crunchball 3000 ezen kevesek jobban sikerült darabjai közé tartozik, és meglehetősen tartalmas, kevés annál jobb érzés van, mint amikor sikerül egy osztállyal feljebb jutnom.
A végére hagytam a két örök favoritomat: az egyik az Akinator, aki még a szomszéd Mari néni pulijának a nevét is kitalálta 20 kérdésből, ha pedig nem, három nekifutás alatt megtanulta. A másik a Fantastic Contraption, aminél olyan szinten volt lehetőség kibontakozni a saját kreativitásunknak, ahogyan azt azóta sehol sem tapasztaltam. Öröm (volt) nézni, hogy egy pályára annyi féle megoldás született, ahányan nekifutottak.
Hát ez lett volna az én nosztalgiázós best of gyűjteményem, remélem másokban is sikerült felébreszteni pár kellemes emléket. Ha igen, ne tartsátok magatokban, írjátok meg a kommentekben ;)
Utolsó kommentek