Mint az közismert, imádom a hidden object típusú játékokat. Nos, a Memohuntress olyan szinten elbűvölt, hogy most már nagyon fáj a szemem, de szívem szerint még mindig játszanék vele, mert nem sikerült a végéig eljutni. Az átlagos keresgélős játékkal ellentétben ugyanis itt van főszereplő, ráadásul mozgathatós főszereplő, aki ahogy gyalogol, úgy változik a látószögünk a meglehetősen összetett pályákra. Előtér és háttér, mozgó figurák, interaktív elemek és persze bejárható helyszínek közepette kell megtalálnunk egy nagy csomó tárgyat. Nem kell angol tudósnak sem lenni, elég a kurzort a megkeresendő tárgyak nevére vinni, hogy lássuk, mi is az. A cuccok egy része nagyon könnyen észrevehető, de az utolsó pár darab már alig látható, egy-egy kis csücsökből, ráadásul nem is folyamatosan látható csücsökből kell őket megtalálnunk. Szép grafika, vadiúj játékmenet a rég bevált ötletre, szép zene, hosszas munkakerülés... mi kell még?