Lehet, hogy csak James Clavell miatt, akinek a Tajpan című regénye (illetve regényfolyamának egyik darabja) hasonló témával foglalkozik, de nekem nagyon tetszik a High Tea. A lényeg a kereskedős játékok szabályaival összhangban a vegyél olcsón, add el drágán, de azért van egy-két csavar is a történetben. Egyrészt a történelmi események hatására az ópium és a tea ára folyton változik, másrészt elég rendszeresen futhatunk bele olyan kockázatos üzletekbe, amivel egy-egy hajónkat elveszíthetjük. És persze, Európából egyre gyorsabban érkezik meg a teát szállító hajó, és egyre nagyobb mennyiséget igényelnek az anyaországban. Márpedig, ha nem kapják meg időben, vége a játéknak. Mindössze tíz évünk van, hogy meggazdagodjunk, ami a korrupt és folyton változó kereskedési viszonyok között bizony sokszor bizonyul kevésnek. A tuti stratégia megtalálása - legalábbis nekem - többszöri nekifutást igényel.