Annak idején akkor találtam a KMK-ra, amikor a Ring Pass Not című játék volt az aznapi betevő. Beleszerettem, előbb a játékba, amiatt regeltem a Kongán is, aztán a blog vált (remélhetőleg örök) szerelemmé. De hogy ez a furcsa dominós-gyűrűs játék nem csak nekem kedvencem, bizonyítja, hogy mikor a szerzőtársaknak megírtam, hogy már van második része, ezt a levelet kaptam Stökitől: "Ring Pass Not, vááááááá, éjjel 3 elmúlt, Volt fesztiválról estem haza, de ezt most kipróbálom".

Nos, a nagy várakozás nálam kicsit csalódásba fordult. Nem azért, mert rosszabb lett a játék, sőt szebb lett, nagyobb lett, tettek alá mindenféle csillivillit, hangot, szép zenét, gyönyörű képet. Hanem mert a játékmenet nem sokat változott. A cél továbbra is olyan gyűrűk legyártása a dominókból, melyek egyrészt illeszkednek egymással színben vagy formában, másrészt célszerű minél több bónuszra szert tenni, mert az egyre több nehezítés mellett nagyon kell, hogy tudjuk változtatni a kis lapocskák mintáját-színét, vagy új osztást kérhessünk. A vége felé már tényleg kutya nehéz, de szerencsére egy adott, elbukott pályát újra lehet kezdeni, úgyhogy alapvetően teljesíthető az összes feladat. Aki ügyesen él a kapott bónuszokkal, annak túlzottan meg sem kell izzadnia vele. Szép lett, jó lett, csak épp nem lett sokkal több, mint az első rész volt.

Csináltak viszont egy facebook-os változatot, ami egészen más, mint az eredeti. Illeszkedve a közösségi oldal profiljához, egy extra gyors játék készült, ahol nem kell, sőt nem is szabad taktikázni, rakni kell egymás mellé mindent, ami passzol, mert mindössze egy percünk van rá. Ha ügyesek vagyunk, némi bónuszt itt is nyerhetünk, ami ebben az esetben néhány plusz másodpercben nyilvánul meg. Míg az eredeti változat nyugtató, a Combustic inkább felpörgető, főleg, ha sikerül ismerőseink körében a legjobb pontszámot elérni.