Wiz egy szép, hosszú leírást küldött be a The End-ről, sőt, még képet is mellékelt hozzá, így természetes, hogy ezzel indítjuk a hetet.

"Alapvetően egy nagyon szépen kivitelezett platformjátékkal van dolgunk, azonban van benne jó néhány csavar, amivel kilóg a műfajból:
- Van egy különleges képességünk: ameddig árnyékban vagyunk, halványan világítunk. Ekkor azokat a területeket, amik tőlünk is árnyékban vannak, egy időre - vagy amíg vissza nem lépünk a fényre - szilárd talajjá tudjuk változtatni. Ez a képesség néha magától értetődően, máskor igencsak agyat tornáztató módon, megint máskor pedig a reflexeinket is próbára téve segít tovább bennünket (pl. amikor valami fölöttünk mozog, és az árnyékában kell maradnunk, hacsak nem akarunk aláhullani).
- Minden pálya után le kell győznünk egy AI-t egy logikai játékban (kudarc esetén akárhányszor neki lehet futni, de nekem összesen 2 vereséget és 1 döntetlent sikerült begyűjteni). Ezt pályánként egyszer elég megtenni, többedik nekifutásra már nem kell vele vacakolni.
- Minden pályán be kell gyűjtenünk egy kulcsot a kijárathoz (néhol rögtön a kijáratnál indulunk). A kulcshoz jár egy idézet egy híres embertől, majd a pálya végén egy ehhez kapcsolódó filozofikus kérdésre kell válaszolnunk olymódon, hogy választunk az "igen" és a "nem" feliratú ajtó közül. Válaszaink alapján a játék elhelyez bennünket egy grafikonon, amin néhány híres ember már előre meg van jelenítve.
Az irányítás itt-ott picit nehézkes, de szerintem megszokható. Az utolsó pár pálya eléggé szemétparaszt, bár ha a korábbiakon ráhajtunk a két challenge-re ("secret challenge" = összes csillag begyűjtése, "time challenge" = adott időn belüli teljesítés), akkor majd mindegyik az: alig van olyan pálya, amelyiken a time challenge-be belefér egy hiba, de a csillagok lelőhelyéhez is többször a Google segítségét vettem igénybe."