Lehet, hogy csak a korom miatt, és tényleg öreg vagyok már az izgalmakhoz. De a manóba is, míg a Deep Sleep-pel játszottam, többször is száznegyvenes volt a pulzusom. Már maga a megjelenítés és a kísérő...zene? inkább zörejek is olyan nagyon hozzák a hangulatot, hogy ehhez már csak aprócska effektek kellenek, és én tényleg majd össze...ijedeztem magam. Egyébként technikailag nem a legjobban kivitelezett point-n-click, a kurzortól teljesen kész voltam (annyi, hogy kicsi fehér, vagy picit nagyobb kék kereszt mutatja, hogy kattintható-e az adott részlet), ráadásul ettől a pixeles képtől pár perc után megfájdult a szemem. De a hangulat, apám! Ki kell próbálnotok. A fejtörők teljesen adják magukat (na jó, a csontváz nekem csak hosszas téblábolás után esett le), szóval nem a nehézsége fogja jelenteni a legnagyobb problémát. Meg is lehet benne halni, de folytatható ugyanonnan a történet. Ettől függetlenül nem biztos, hogy ma éjjel nem fogok rémeket álmodni.
(Lesz ma még játék, érdemes visszatérni kicsit később is.)