Ugye emlékeztek még a Nano War-ra? Remélem, mert ha nem, az azt jelenti, hogy nem olvastátok el végig a nosztalgiaposztokat :) Én is elfeledkeztem róla már régen, pedig imádtam anno, így amikor toto92 posztjában megláttam, egyből rányomtam a linkre, hogy akkor ezt most végigjátszom újra. A Kongregate oldalán viszont megtaláltam a folytatást, a Nano War 2-t.
Ha jól emlékszem, a Nano War a műfaj egyik első darabja volt, vagy talán AZ első, valószínűleg ezért is voltak túlzóak az elvárásaim vele kapcsolatban. Mindenesetre az első pár pályát végigjátszva némi hiányérzetem volt, de ahogy szép lassan telt az idő, úgy vált egyre addiktívabbá, míg a végén azon kaptam magam, hogy hajnali fél kettőkor kigúvadt szemekkel, hangosan káromkodva kezdem újra tizenötödszörre az utolsó pályát a legnehezebb fokozaton.
A játék grafikája, hangulata kb. ugyanaz, mint az első részé, de hát az ilyen stílusú játékokat nem is a grafikájuk miatt szeretjük elsősorban. (Speciel nekem a nyolc giga RAM ellenére is szaggatott erősen az alapbeállítások mellett, de szerencsére a "toggle quality" gombbal két fokozatban tovább csökkenthető a minőség, és a legrosszabb fokozaton már egészen tűrhető volt az animáció.)
Az irányítás valamivel könnyebb lett: már nem kell külön klikkelnünk egy sejten először, hogy kijelöljük, és csak utána tudjunk akciózni vele, elég csak fölé vinni az egeret, lenyomni a gombot, és már húzhatjuk is át a támadókat az ellenfél sejtjeibe. Egy klikkel kevesebb csak, de jóval kényelmesebb és gyorsabb így.
Maga a játékmenet sokat nem változott. Bár ezeknek a játékoknak a műfaja hivatalosan "stratégia", a lényeg továbbra is a gyorsaság, hogy minél gyorsabban tudjuk áthuzigálni az egységeinket egyik helyről a másikra. Hogy a monotóniát kissé megtörtje, a játék készítője bevezetett két új sejtfélét: a Fat Cell-t és az Antibody-t (a továbbiakban: zsírsejt és antitest). Ezeknek a használatát eléggé nyögvenyelősen magyarázza el a program a tutorialban, nekem nem is sikerült felfognom elsőre, hogy melyik mire való, de pár pálya végigjátszása - és pár törvényszerű tévedés - után sikerült megértenem a lényeget:
- A zsírsejt elsődleges feladata a védekezés, arra jó, hogy megvédjük vele a saját sejtjeinket. Tehát ha létrehozunk egy zsírsejtet, és ráküldjük az egyik saját sejtünkre, akörül egy védőburok alakul ki, amit az ellenfél sehogy nem tud áttörni, csak egy másik zsírsejt odaküldésével. Értelemszerűen az ellenfél zsírsejtjeit mi is csak így tudjuk megsemmisíteni, itt jön képbe tehát a másodlagos feladata, a támadás.
- Az antitest (vagy más néven plazmasejt) elsődleges feladata a támadás, és ezt elképesztően hatékonyan csinálja: ha ráküldünk egy ilyet az ellenfél normál (tehát se nem zsírsejt, se nem antitest) egységére, azt azonnal elfoglalja nekünk, függetlenül attól, hogy a megtámadott sejt milyen nagy volt. Van másodlagos feladata is, a védekezés: amennyiben egy saját normál sejtre küldünk antitestet, az megváltozik, és az ellenfél onnantól kezdve csak egy antitest odaküldésével tudja megtámadni azt a sejtünket. (Sajnos ez a változás elég ramatyul lett megoldva látványilag, szinte lehetetlen első blikkre megkülönböztetni az antitesttel védett sejteket a normál sejtektől, és ez a tévedés sokszor bizonyulhat végzetesnek: ha egy antitesttel védett sejtet támadunk normál módon, az összes ráküldött egységünket átkonvertálja az ellenfél egységeivé a program).
Mindkét speciális sejt létrehozása 100 egységünkbe fog fájni, és az ellenfél sem nézi jó szemmel az ilyesmit, igyekszik mindenáron megakadályozni ezek létrejöttét, így érdemes óvatosnak lennünk.
Nem emlékszem, hogy az első részben lehetett-e fejleszteni a tulajdonságainkat, mindenesetre itt lehet, ami egy nagyon nagy plusz pont (imádok fejlesztgetni).
Egyetlen bosszantó hibát találtam csupán a játékban: néha (úgy vettem észre, hogy elsősorban nehézségi fokozatok váltásakor) nekem baromira belassult, beszaggatott a játék, amit csak a böngészőlap újratöltésével tudtam orvosolni.
Van egyébként egy olyan opciónk is, ahol kiválaszthatjuk, hogy a program magyar nyelvű legyen, de ez meglehetősen, khm, hát fogalmazzunk úgy, hogy furcsán sikerült: van, amit lefordít, és van, amit nem. És ami szerintem antitest, az szerinte plazma sejt (igen, így külön), de ez ne tévesszen meg senkit.
Összefoglalásképpen: világmegváltó újdonságokra ne számítsatok, de aki szereti a műfajt, annak a nosztalgikus hangulat, a két új sejtfajta, a fejlesztési lehetőségek, és a háromféle nehézségi fokozat miatt élvezetes kikapcsolódást fog nyújtani a játék.
[alternatív link]