Van az a játék, ami minden különcsége ellenére keményen megdobogtatja a szívem. A Musaic Box-ban szinte minden (mert nincs benne macska :-D), szívemnek kedves bögyörő belefért, és még nem is lett túl idegesítő a kevercs. Szóval: nagypapa elrejtett egy csomó dolgot a házban - eddig sima hidden object. Igen ám, de a kedves papa muzsikus és hangszerkészítő, így az általa elrejtett darabolt körvonalak zenéket tartalmaznak, amiket viszont a speciális dobozkában nekünk maguknak kell mozaik-darabkákból összerakni. Ez utóbbit érdemes fül után csinálni, mert bár pusztán a darabkák formáiból, találgatással is megoldható, de sokkal lassabban, mint a szólamok helyes felismerése által. Ráadásul az egésznek van egy kellemes zenélő doboz fílingje (igen, kislány koromban én is olyat szerettem volna, a forgolódó táncoslánnyal), és a klasszikusok feldolgozásai is egész felismerhetőek. Egyetlen nagy bánatom a játékkal, hogy túlságosan segítőkész: ha kicsit elbámészkodom, nézelődök, már mutatja is, hol fogom megtalálni a következő darabkát (esetleg kicsit át kell persze rámolni a lomokat, de sebaj), úgyhogy a megérdemelt keresgélés helyett csak kattintás-zenélés lesz a dologból. Így is élveztem, de azért sajnálom, hogy nem hagy elég időt a részletek felismerésére és kiböngészésére. Külön hatalmas piros pont a mentési rendszerért: a játékot bezárva legközelebb ugyanonnan folytatható, minden egyéb gombnyomogatás nélkül - igaz, csak azonos gépről.