Szeretek véletlenül hazánk fiainak játékaira bukkanni a Kongán. Ezért is örültem meg a Furry Tale-nek, ami ráadásul különbségkereső, az egyik kedvencem. Az pedig már csak hab a tortán, hogy ebben a műfajban még általam nem látott újítást is bevezettek: a különbségek nem ugyanannyi pontot érnek, a szembeötlőbbek kevesebbet, a pixelvadászok többet, így az, hogy melyiket találjuk meg, mennyire vagyunk alaposak, befolyásolja az elért ponteredményt. Az is nagyon tetszett, hogy vannak acsik, amikért az egyébként nem újrajátszható (azaz nem változnak a különbségek újraindításkor) játékot is érdemes újrakezdeni. Hogy mondjak rosszat is: a rajzok aranyosak ugyan, de azért lenne még rajtuk mit finomítani, a háttérzene pedig csak az első percben tetszett, utána már kissé idegesített.
Törés után az érdeklődőknek bónusz macskás játék, valamint egy rövid kérdezz-felelek két alkotóval, Diamondblade-del és Zsoca64-gyel.

Kiket rejt a ParadoxonGames?
D: A Paradoxongames egy elég friss kezdeményezés, ami zsoca64 és nono1013 (akik testvérek) fejéből pattant ki. Legelső projektjük a Paradoxon nevű online fejtörő játék volt, amit leginkább a notpronhoz tudnék hasonlítani. Az a játék még nem flash alapú volt. Akkor már mindhárman játszottunk a Kongregate-en és egyéb oldalakon is flashjátékokkal, unaloműzésből. A fiúk első projektje a Chemission nevű shooter játék volt, és utána indultak be a dolgok a különféle logikai játékok felé.

Mikor és hogyan kezdtetek el együtt dolgozni?
D: A Furry Tale volt az első játék, amin együtt dolgoztunk Zsocával. Ő programozott, Grion készítette a képeket, én meg zenéltem és hajszoltam őket. A cél egy kedves furry történet előadása lett volna, de már a játék tesztelési fázisában komoly ellenállásba ütköztünk a témát illetőleg fejlesztői körökben, mivel a nemzetközi köztudatban a furryt sokan a yiffel azonosítják. Ebbe nem akarok belemenni, kábé olyan, mintha a világ összes fantájára mindenki azt hinné, hogy vodkanarancs. Végül elkészült a játék, de nem kívánom senkinek azt a hercehurcát, amit a szponzorkereséssel és a talált szponzorral végigszenvedtünk. De most már elég régen felkerült a játék. Szerencsére elérhető rengeteg weboldalon és minden nap sokan játszanak vele. (Gondolom nagyrészt kisgyerekek és furry rajongók.)

Hogy találjátok ki, hogy milyen játékot csináljatok?
D: A játékok kiválasztása nagyon nehéz dolog, mivel más az ízlésünk. A legfontosabb szempont, hogy mi az, amire képesek vagyunk. Ezen felül a kérdés, hogy megéri-e belefektetni az energiát a játékba?  Ha egy játék megcsinálható két hét alatt és remélhető, hogy népszerű lesz, akkor az ember mosolyogva belevág. Persze a hetek elnyúlnak, a játék finomítása, tesztelése, szponzoráltatása, publikálása elviszi az időt és végül az ember ránéz a ratingre és a kommentekre, és lehet, hogy eltűnik a mosolya. Kábé így jártam a Why don't you collect cats?-el. Nem baj, akad még ezer nyúl a kalapban, meglátjuk, lesz-e taps, amikor előhúzzuk a következő tapsifülest.

Milyen terveitek vannak a jövőre nézve?
D: A flashjátékok közeljövője összefonódik a közösségi oldalak útjával, az iPhone-okkal. Ez az út számunkra nehezen volna követhető, ezek a vizek már nálunk sokkal nagyobb halakkal vannak tele. Én úgy tekintek a jövőre, hogy ha sikerül pár kreatív ötlettel előrukkolnom, ha nem veszítem el a kreativitást, már boldog lehetek.
Zs: A későbbiekben szeretnénk majd jobban a köztudatba kerülni, itt értem azt, hogy rendes logó, splash screen, normális weblap, beindítani a PORG-ot, meg egy olyan játékot kiadni, ami remélhetőleg kikerülhet akár a Kongán is főoldalra. De ez még odébb lesz, az első nagy gondunk, hogy nincs rajzolónk, és így egy kicsit nehézkesen haladunk. Ennek ellenére most elkészítettünk egy játékot a Buildrist, ami után elég sok pozitív visszajelzést kaptunk, úgyhogy most megy a hajsza a szponzorok után, remélhetőleg sikerrel járunk.

És az ígért bónusz:

Valószínűleg itt már mindenki túl fiatal hozzá, de nekem gyermekkorom egyik kedvenc játéka volt a Fülesben, a Kockásban és a Hahotában az, amikor sok hasonló közül kellett kiválasztani azt a kettőt, ami egyforma. Ezt eleveníti fel a Why Don't You Collect Cats, ráadásul macskákkal. Nem egy világmegváltó darab, de néhány percig jól lehet vele nosztalgiázni, ráadásul nekem kifejezetten tetszenek ezek a morc tekintetű vernyogók.