Többen is beküldtétek a Mardek 3 linkjét (sajnos alternatív linket nem találtam hozzá, talán azért, mert a Konga szponzorálja a játékot), de Wiz egy kisregényt is mellékelt hozzá. Annyira kerek lett, hogy nem nagyon reszelgetném, inkább átadom neki a szót:
„Nem tudom, mennyire emlékeztek még a Mardek című, japán stílusú szerepjáték-sorozatra, nekem az első számú fő kedvencem a teljes KMK felhozatalból. Nemrég a Kongregate-en kijött a harmadik fejezet, Keystones címmel (kb. Zárókövek, bár a Szegletkövek szó talán jobban visszaadja magyarul a metaforát), ezzel egyidőben pedig frissült az első két fejezet is. Engem az a megtiszteltetés ért, hogy bétatesztelhettem a játékot, így február óta többször végigjátszottam már a teljes sorozatot (amúgy a 21 tesztelőből ketten is voltunk magyarok, nem rossz arány). Egyrészt ez a fejezet még a másodiknál is sokkal nagyobb lélegzetű: a legrövidebb idő, ami alatt a három fejezetet sikerült teljesítenem – mindenen végigrohanva, a párbeszédeket átlépve, a csatákból menekülve, még a kincsesládák közül is csak a legszükségesebbeket kinyitva – 11 és fél óra tiszta játékidő (ebből másfél az első két fejezet). És ezt negyedik végigjátszásra értem el, már jól ismerve a nyerő stratégiát az egyes ellenfelek ellen... Aki minden részlettel meg akar ismerkedni, minden titkos területet bejárni, Cambria összes bajnoki címét begyűjteni a világ kötelező jellegű megmentésén túl, az akkor is hetekig el lesz foglalva, ha napi 8 órát szán a dologra.
Az sem véletlen, hogy az alkotó Pseudolonewolf csaknem három évet szánt erre a fejezetre. Csak a harmadik fejezetben 11 karakterből állíthatjuk össze a csapatunkat – ezek többsége ismerős a második fejezetből legalább nem játékos karakterként, de többen is vannak, akik hol a társ, hol az ellen szerepében bukkannak fel. Nyilván hozzájuk és a rengeteg új területen felbukkanó, többféle új ellenfélhez megfelelő számú képesség is tartozik, hozzá való képi és hangeffektekkel (hacsak le nem kapcsoljuk ezeket – lassabb gépek már igencsak megszenvednek ennyi grafikával). De történt jó néhány olyan változás is, ami miatt mindenképpen érdemes újrajátszani az első két fejezetet: a csaták háttérképei, vizuális effektjei sokkal profibbak lettek, a menürendszer úgyszintén (bár tény, hogy néha így is kénytelenek leszünk a billentyűzet és az egér között kapkodni), a zene – ami már eleve a játék egyik erőssége volt – is kiegészült új trackekkel (személyes kedvencem a második fejezet végén, Moric hadihajóján hallható), ezen túl lehetőségünk nyílik a csapatban lévő társainkkal elbeszélgetni. Ami pedig a legfontosabb: kibővült és sokkal több lehetőséget rejt magában a csata közbeni reakciók rendszere. Ez egyben azzal is jár, hogy akinek még három év után is meglenne a második fejezet végéről a tökéletes mentése, az is kénytelen lesz újra végigmenni az első két fejezeten, mert a mentett állások formátuma is megváltozott. Ja, és most már menteni is csak a célszerűen elhelyezett kristályoknál lehet. Még egyszer kiemelném azonban, hogy a régi MARDEK-játékosoknak is, az esetleges újaknak pedig mindenképpen célszerű az első fejezetnél, azaz itt kezdeni.
Üdv és le a GDP-vel.”
Utolsó kommentek