Holnap már lesz disztroj is, de előtte hadd legyen még egy kis nosztalgiázás a blogban. Nem tudom, ki emlékszik még ilyesmire, de nekem a Bird Pax láttán azonnal csikókorom autóskártyázásai ugrottak be. Bizony, még a ZX Spectrum előtt, mikor a számítógépet legfeljebb a tévéfoci és esetleg a Primo jelentette, kénytelenek voltunk egymással játszani. Akkoriban órákig bírtuk gyűrni a kártyacsomagot, sorra véve a Trabanttól a Ferrariig mindent, ami jött, nem is beszélve a mindent vivő Lola-T-ről. A legnagyobb öröm az volt, ha egy-egy kirakott kártyán megegyezett valami, végsebesség, lóerő, mert akkor jött a legjobb rész, a csata. Mindenki három lefordított lapot rakott, majd a negyedik megfordításával derült ki, hogy ki viszi el az egész hóbelevancot. Ilyenkor lehetett jól elnyerni a másik amúgy legyőzhetetlen versenyautóját, megfordítva ezzel az egész játék menetét.

Na, ezt a nosztalgikus játékmenetet hozza vissza ez a kis kártyajáték, csak autók helyett madarak szárnyfesztávolságával operálva. És persze, nem a legfelsőt kell húzni, hanem hatból kell választani, ezáltal alkalmunk nyílik némi taktikázásra, beleérte az azonos családba tartozó madarak halmozását, mert azzal is jól meg lehet szívatni az ellenfelet. A játék maga egyébként nem egy nagy durranás, és kicsit fagyogat is, de a készítők ígérik a multis verziót, ami azért sokat dobna rajta. Az érdemeltnél fél ponttal magasabb értékelést az erős nosztalgia-faktor okozza.
[alternatív link]