Húsvét után alapvetően két bajunk szokott lenni: aki enni szeret, az ilyenkor a hasát fájlalja, és sokadszor megfogadja, hogy soha többet nem fog ennyit enni, de legalábbis a harmadik szeletet nem fogja kivenni a tálból - mindazonáltal sokféle testi tünet és fájdalom közepette teszi ezt. Aki inni szeret, annak meg ma egy csomó kis törpe végzi szorgalmatos munkáját a fejében, sűrű üllő-csapkodások és egyéb hangzatok között. Úgyhogy ma csendes, pihentető, nyugis játék van. A Picross Madness a sokadik bőr a "grafilogika" márkanevű játékok között, amiért engem megfogott, az az egyszerűsége (tényleg faék), és hogy az öt elveszthető élettől rögtön addiktívabb lesz, mint a minden más szempontból egyébként magasan sokkal jobb Picma. Itt csak egy használható szín van, az ábrák elnevezését a végén nem tudjuk meg, úgyhogy sokszor ki kell lépnem a menübe, és kicsiben megnézni, mert nem látom ki az ábrából, hogy mit is gyártottam. Viszont igen sok pálya van egy-egy nagyságból. A kicsikből csak az próbálkozzon, aki életében nem játszott ilyet, aki viszont már találkozott a műfajjal, az a nagyoknál kezdjen, különben halálra unja magát.